Az egyik legamerikaibb dolog, a farmer valójában nem is amerikai

1873. május 20-án Jacob Davis és Levi Strauss szabadalmaztatta a farmert. A szokásos gyapjú helyett vitorlavászonból varrt, szegecsekkel megerősített sokzsebes nadrág hamar népszerűvé vált a munkások körében, és a vadnyugaton egyfajta szimbólum vált belőle. Pedig nem így indult, s nem is Amerikából. Még messzebb kell visszamennünk az időben: a 18. századig, helyileg Európáig. A korabeli genovai munkások különös anyagból varrt ruhát viseltek, amit a városról, angolosan írva Genoáról neveztek el jeansnek. Ha már a szavaknál tartunk, a farmerszövetet jelentő angol denim szó is innen ered, a Serge de Nimes rövidítéseként jelent meg. Szó szerinti jelentése az, hogy Nimes-ből származó ruhaanyag (Nimes dél-franciaországi kisváros). Mindkettő, a jeans és a denim is a pamutszövet anyagra utal, bár idővel az ellenállóbb denim terjedt el. A farmert tehát szigorúan véve nem az amerikaiak találták fel, de ők voltak azok, akik továbbfejlesztették.

Az aranyásók nadrágja

Az 1848-as amerikai aranyláz idején már sok munkás viselt pamutszövet anyagból készült strapabíró nadrágot. A farmer azonban 1853-ig nem lett igazán népszerű. Ekkor azonban San Franciscóba költözött egy Leob Strauss nevű rövidáru-kereskedő, nevét Levire változtatta, sikeres üzletet alakított ki, és Jacob Davis nevadai szabóval összefogva (neki köszönhetjük a szegecseket) létrehozta az igazi farmert. Jacob Davis a saját ruhaüzletében dolgozott, amikor egy asszony kért tőle favágóként dolgozó férje számára többször mosható, ellenálló nadrágot. Az egyébként használt pamut- vagy gyapjú-, de még a vászonöltözetek is hamar elszakadtak, elkoptak, erre találta ki megoldásul Davis a rézszegecses megerősítést.

Levi Strauss hozta a pénzt

Az elégedett favágó családja szép hírnevet szerzett Davisnek, aki egy idő után nem győzte szállítani a szegecselt, elöl két, hátul egy zsebet rejtő nadrágokat (a kis órazseb később került rá a farmerekre Strauss ötlete nyomán). Rájött, hogy valami nagyon hasznosat alkotott, és szerette volna szabadalmaztatni találmányát, de nem volt meg hozzá az anyagi tőkéje. Segítséget kért hát üzleti partnerétől, Strausstól, aki boldogan szállt be az üzletbe. Strauss volt az, aki az aranylázban égő bányászokat, állattenyésztőket, cowboyokat, szerencselovagokat, vadnyugatiakat ellátta mindenféle kopás- és szennyeződésálló denim ruhaneművel. Amikor ezt egyesítették Davis szegecseivel, megszületett a farmernadrág.

Mikor lett kék?

Az így szabott-varrott, elnyűhetetlen nadrágok hamar népszerűvé váltak. Színük azonban nem a ma ismert farmerkék volt, hanem egyszerű barna. 1896-tól kezdték el kék színben is gyártani – maga a denimanyag régen, korabeli európai használata idején is indigókék színben pompázott. S hogy mit keres két ló a Levi’s Strauss farmerek címkéjén? Azt a tesztet jelzik, amelyet Strauss használt a nadrág tartósságának bizonyítása érdekében. A farmert két ló közé kötötte, és velük húzatta szét, hogy a nézők lássák, milyen jól bírja az anyag a gyűrődést. Az eredmény meggyőzte azokat, akik addig kételkedtek, és a farmer még szélesebb körben kezdett terjedni. 1880-ban már saját gyárban folyt a tömegtermelés, a vevők leginkább a plusz bal hátsó zsebbel ellátott 501-es modellt keresték. Levi Strauss 1902-ben hunyt el gyermektelenül, a gyárat unokaöccsei örökölték és vitték tovább. Egy idő után már vászonból nem, csak denimanyagból gyártották a nadrágokat, amelyek minden mosás után csak kényelmesebbé váltak.

Hogy lett ilyen népszerű?

A farmernadrág hiába volt minden szempontból előnyös, a finom úri réteg jó ideig összekapcsolta a durva munkásokkal. Az igazán illedelmes és jól nevelt férfi nem mutatkozott nyilvánosság előtt farmerben, maximum az otthon végzendő munkákhoz húzta fel – illetve azokhoz sem, mert alkalmazottakkal dolgoztatott. A gazdagságot, előkelőséget akkoriban főleg a ruházat jelképezte: a láthatóan kényelmetlen térdnadrágokban, selyemharisnyákban, később a vasalt pamut- vagy szövetnadrágokban nem lehetett dolgozni. Ez s a napfényt nem látott fehér bőr mutatta meg, mennyire nem szorul rá az illető arra, hogy akár két fűszálat is maga tegyen keresztbe. Aki mégis a „munkásnadrágban” mutatkozott, az a lázadás szimbólumaként húzta magára. (A nagyon előkelő iskolákba, munkahelyekre – főleg Japánban – ma sem lehet farmerben bemenni dolgozni vagy tanulni: elvárás a szövetnadrág viselése.) Később aztán a vadnyugati filmek elterjedésével a farmerhez már a cowboyok bátorságát, merészségét, férfiasságát kapcsolták. Az 1930-as években senkinek nem jutott eszébe megszólni a mozisztár John Wayne-t a farmernadrágja miatt, inkább csodálták és utánozni próbálták. Az ötvenes években már James Dean, Elvis Presley és Marlon Brando is farmerben feszített, sokat téve azért, hogy a nadrág még szélesebb körben váljon elfogadottá. A nők közül Marilyn Monroe volt a leghíresebb, aki a Kallódó emberek forgatásán csupa farmerben jelent meg.

A farmer és a politika

2009-ben már a farmert viselő egyén magabiztos és modern benyomást keltett, még a Wall Street Journal cikke szerint is. A farmer azt sugallja, hogy az illető vezető hajlandó feltűrni az ingujját, és nekiállni a munkának, s egyfajta lázadó, kreatív szellemiséget is hordoz. Nem véletlen, hogy utóbb már amerikai elnökök is szívesen mutatkoztak farmerben, elsőként Jimmy Carter, aki így akarta megmutatni, hogy nem szégyelli gazdálkodással foglalkozó családját, a gyökereit, és hogy szemben áll a Fordokkal és Nixonokkal. A kaliforniai rancher, Ronald Reagan is szívesen viselt farmert munkaidőn kívül. Clintonra már szándékosan adtak farmert, hogy ráerősítsenek fiatalosságára, az újító vonalra, ő már az ovális irodában is viselhette a farmert, legalábbis hétvégeken. Az akkori idők másik szuperhatalma, a Szovjetunió már egészen másképp állt az amerikai nadrághoz: a farmer a munka megbecsülése helyett a modern nyugatot jelképezte. Magyarországon is a rendszerváltás után lett igazán divatos holmi, bár itt jegyeznénk meg, hogy 1848-ban olasz munkások a budai várban gyártottak a katonáknak erős, ellenálló farmernadrágokat kékre festett vitorlavászonból, csak a Davis-féle szegecsek nélkül. Az 1970-es évek végén pedig ismét jeleskedtünk nadrágügyben, a Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyára farmerszövetet gyártott, így született meg a Trapper farmer. 

Tényleg nem kell kimosni?

A farmerek hajlamosak kicsit összemenni mosás után, tapintásuk is durvább lehet, illetve színük is fakulhat. A Levi Strauss cég ajánlása szerint ezt úgy előzhetjük meg, ha a lehető legritkábban mossuk ki a nadrágokat. A vállalat vezérigazgatója, Chip Bergh úgy nyilatkozott, hogy legalább tíz éve nem mosta ki a farmerjét. Később a cég brit szóvivője finomított az ajánláson, és havonta egyszer tartja ildomosnak a nadrágok mosását. Azok, akik pártolják ezt az ötletet, fagyasztással, vasalással vagy sütőbe helyezéssel küzdenek a baktériumok, illetve más kórokozók ellen.