A filmet számtalanszor láttam, talán csak a könyvet olvastam többször. Nem csoda, hogy nemcsak a könyv első mondatait tudom kívülről, de egy sor párbeszédben tudnék súgni a főhőst alakító színészeknek is. Nem tudtam megutálni még akkor sem, amikor az utóbbi évtizedben egyre többször fogalmaztak meg (teljesen jogos, rasszizmussal kapcsolatos) aggályokat vele szemben, és nem lett nagyobb kedvencem attól sem, hogy a kritikákra visszavágva rendre szintén joggal emelik ki, hogy korában egyedi módon erős, gyakorlatilag legyőzhetetlen női karaktert mutat be. Én épp azért rajongok érte, mert úgy lehet szeretni a könyvet, hogy a főhőst néha konkrétan utálja az ember.
A film értékeit vagy hibáit persze nem az én szubjektív benyomásaim határozzák meg. Többet mond az, hogy nyolcvankét év elteltével is sokféle kontextusban beszélünk róla. Most például 10+1 kevésbé ismert érdekességet hozunk.
1. Három különböző rendező filmje
A forgatási időszak 1939 januárjától az év novemberéig tartott, ez alatt az időszak alatt pedig összesen három rendező dolgozott a filmen. A magyar származású George Cukor (akinek egyébként a Rhett Butlert alakító Clarke Gable-lel is volt konfliktusa) mindössze 18 napon át ült a direktori székben, őt a Judy Garland-féle Óz rendezője, Victor Fleming váltotta. Flemingnek azonban ekkoriban nagyon összejöttek a dolgok, a forgatási időszak alatt kihordott egy idegösszeomlást is, ezért a legnehezebb napokban, a forgatás vége felé Sam Wood helyettesítette. Cukor 18 napja mellett Flaming 94, Wood pedig 24 napot írhatott fel magának. A stáblistán végül csak Fleming szerepel rendezőként.
2. Ennél több ember csak a forgatókönyvhöz kellett
Nem csoda: mozgalmas, a figyelmet fenntartani képes filmet összehozni egy egyébként 1000 oldalnyi szövegből, úgy, hogy annak rajongótárbora a lehető legnagyobb szöveghűséget várja el, nem volt könnyű feladat. A szöveggel összesen 15 író dolgozott, volt, akit egy többnaposra nyúlt egyeztetésről orvos vitt el, másikuknak a szemében pattant el egy ér az idegeskedéstől. De megcsinálták, nem is akárhogy. A film annyira hűen követi az eredeti szöveget, amennyire ez csak lehetséges, és a rendkívüli terjedelem ellenére abszolút fogyasztható még ma is.
3. Vivien Leigh majdnem kimaradt
Az alakításáért később Oscart is bezsebelő színésznő először nem győzte meg a castingolókat. Akcentusa túl brit volt a tűzrőlpattant délvidéki lány karakteréhez. (Sokan egyébként hasonló okokból nem voltak megelégedve az Ashleyt alakító Leslie Howard kiválasztásával sem). Leigh később profihoz méltóan csiszolt a kiejtésén, és végül 1400 meghallgatott jelentkező közül őt választották ki.
4. A maga idejében ez volt a harmadik legnagyobb költségvetésű film
Romantikus filmhez képest ez eleve impozáns adat, amin ugyanakkor a csatajelenetek és akciódús részletek miatt nincs igazán mit csodálkozni. Ha viszont hozzávesszük, hogy azokban az évtizedekben csak a Ben Hurra és a Pokol angyalaira költöttek többet (előbbire ráadásul húsz évvel később), tényleg ámulatba ejtő az adat. Hogy mi került ennyibe? A díszletek, Scarlett kosztümjei, a gázsik és a tömegjelenetek voltak azok a tételek, amik eléggé megdobták a költségeket.
5. Georgiában állami ünnep lett a bemutatóból
Az óriási érdeklődésre való tekintettel nemcsak a bemutató napját, hanem három napot nyilvánított ünneppé a helyi polgármester, és munkatársait is arra biztatta, hogy öltözzenek be Scarlettnek és Rhettnek, és vegyenek részt az óriási felhajtásban. A banzáj hatalmas volt, a georgiaiak igazán a magukénak érezték a sztorit, és természetesen a díszbemutatót is itt tartották.
6. Kár, hogy a fekete színészek nem vehettek rajta részt
Bár a Mammyt alakító színésznő, Hattie McDaniel alakításáért a legjobb női mellékszereplő Oscar-díját kapta, és ő lett ezzel az első afroamerikai Oscar-díjas, a film bemutatójára az akkor még csúcson járó szegregáció miatt nem volt hivatalos. A McDaniellel jó viszonyt ápoló Gable teljesen kikelt magából, és maga is bojkottálni akarta az eseményt. A helyzetet végül McDaniel mentette meg: azt mondta, hogy más kötelezettségei miatt sajnos nem tud megjelenni az eseményen.
7. Gable és Leigh között valójában nem volt kémia
Nekem is belefecsarodik a szívem, de az ezzel kapcsolatos források szerint kicsit sem izzott köztük a levegő. Egyrészt azért, mert ilyen vagy olyan módon mindketten mással csalták épp aktuális partnerüket (Leigh ez idő tájt jött össze Lawrence Oliver-vel), de azért is, mert Gable sármos mosolya mögül Leigh számára kiállhatatlan szagú lehelet áradt. Gable emésztőrendszeri betegséggel küzdött, és fogait is elvesztette, a ragyogó, ragadozószerű fogsora nem igazi. Hogy ebből adódóan tényleg kellemetlen volt-e a lehelete, vagy inkább Leigh akart kicsit kellemetlenkedni? Nyolcvan év távlatából nehéz lenne már megítélni.
8. Az Atlanta lángokban jelenethez filmklasszikusok díszleteit gyújtották fel
Merthogy a tűz itt teljesen valódi volt. Ahhoz, hogy a lehető legnagyobb lánggal és valóságosnak tűnő épületek égjenek, egyes filmgyári díszleteket locsoltak le kerozinnal. Többek között a néhány évvel korábban kijött King Kong díszleteit is.
9. Ashley utálta Ashleyt
A film szerintem meglehetősen bárgyú karakterét, Ashleyt alakító színész hasonlóan gondolt saját szerepére, mint az utókor ítészeinek nagy többsége. A film forgatásakor már negyven körül járó Leslie Howardnak a mozi elején huszonéves nyalka legényt kellett alakítania, és utálta, hogy mindig szépnek kellett lennie. A sztoriról sem volt valami nagy véleménye: közhelyesnek és unalmasnak tartotta. – Isten ments, hogy valaha elolvassam! – hangoztatta.
10. Fizetési egyenlőség? Ugyan már!
Bár Clark Gable többször kárhoztatta a stábot, a rendezőt és a forgatókönyvírókat is, hogy ennyire női filmet csinálnak, és hogy kisebb hangsúly esik rá, a férfi főhősre, a kasszánál nem járt rosszul. A nettó 71 napot filmező színész gázsija 120 ezer dollár volt, míg a több mint kétszer ennyit, 125 napot fogató Vivien Leigh fizetése mindössze 22 ezer dollár. Persze őt sem kellett félteni, hiszen a film hatására óriásit robbant a karrierje. Valószínűleg be tudta tartani Scarlettként tett fogadalmát:
+1 Melanie Wilkes idén már 103 éves
Nyolcvan évvel ezelőtti filmről lévén szó, nem véletlen, hogy a főbb szereplők jó része nincs már közöttünk. A Melanie Wilkest alakító Olivia De Havilland ugyanakkor ritka szép kort élt meg. A 103 éves színésznő élete az Elfújta a szél előtt és után is mozgalmas volt. Japánban látta meg a napvilágot, de élt Franciaországban és az Egyesült Államokban is, kétszer ment férjhez, egy gyereke született, összesen öt Oscar-jelöléséből kettőt szoborra is váltott, és egészen a nyolcvanas évek végéig forgatott.
És ha már klasszikusok.
