Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sardar Vallabhbhai Patel a független India első belügyminisztereként egyesítette az ország összes hercegi államát, és tette mindezt békésen és okosan. Nem csoda, hogy emléket állítottak neki, mégpedig nem is akármilyet. Kár, hogy ha őt megkérdezték volna erről, soha nem egyezett volna bele.
Az Egység szobra India Gudzsarát államában, a Narmada folyó egyik szigetén található. A talapzatával együtt 240 méter magas alkotás két és félszer nagyobb az amerikai Szabadság-szobornál. A vasból, bronzból és betonból készült monstrumot öt zónára osztották fel, és ebből az alsó hármat látogathatják a turisták. A szobor lábánál emlékkert és múzeum foglal helyet, ahol mindenki megtudhatja, pontosan ki is volt Patel, akiről a művet mintázták.
India első miniszterelnök-helyettese
Patel nem véletlenül ilyen fontos az indiai nép számára: ő volt a független India első belügyminisztere, illetve az első miniszterelnök-helyettese is. Olyan erős kézzel tárgyalt az Indiát alkotó kis hercegi államokkal, a britekkel és a muszlimokkal, hogy ráragadt a Vasember becenév. Nagyon nehéz idők jártak ekkoriban Indiára. Az ország mindenáron függetleníteni szerette volna magát a megszálló britektől. E mozgalom élén állt Mahátma Gandhi, aki a passzív ellenállást hirdetve békésen szerette volna egyesíteni és függetleníteni Indiát. A kettő azonban nem működhetett egyszerre.
A második világháborút követően a britek ugyan kivonultak, ám egy megosztott országot hagytak hátra, amelynek hindu és muszlim részei állandó harcban álltak egymással. Gandhi és Patel minden tárgyalása és törekvése ellenére a muszlimok létrehozták önálló országukat, Pakisztánt. A többi indiai hercegség összeolvasztásából jött létre a független India. 1947-ben már csak három állam maradt, amit Patel nem tudott beolvasztani: Kasmír, Junagadh és Haidarábád. Végül aztán utóbbit katonai erővel kényszerítették, Junagadh szavazással döntött az Indiához történő csatlakozásról, Kasmír azonban India függetlenségéig hezitált, hogy Indiához vagy Pakisztánhoz tartozzon. Aztán miután a pakisztániak megtámadták őket, már hajlandó volt csatlakozni Indiához, cserébe az indiai alkotmány különleges státuszt biztosított számára (bár Pakisztánnal továbbra is vitatkoznak azon, kié is a terület). Így elkerülték a további komoly vérengzéseket, de a folytatódó zavargásoknak Gandhi 1948-ban áldozatául esett, Patel pedig az ország első miniszterelnökével, Dzsaváharlál Nehruval igyekezett kialakítani egy új alkotmányt, kormányt, közigazgatási és gazdasági rendszert.
Patel egészen 1950-ben bekövetkezett haláláig Indiáért dolgozott. Szerepe volt egy új kórház és laboratórium létrehozásában, miatta törölték el 1926-ban azt a törvényt, ami távol tartotta a nőket a választásoktól, és eközben igyekezett szerény maradni. Fiának sem engedte, hogy visszaéljen a vezetéknevével, azt pedig végképp nem szerette volna, ha ilyen hatalmas szobrot emelnek az emlékére.
Csak a szívetekben őrizzetek!
Az Indiát jelenleg kormányzó Bháratíja Dzsanata Párt volt hatalmon 2013-ban is, amikor felvetődött egy hatalmas, India függetlenségét kifejező szobor felállításának gondolata. A vezetők úgy érezték, Patel emléke méltatlanul vész a feledés homályába, miközben annyi mindent tett az országért. Igen ám, de nem vették figyelembe Patel személyiségét. A férfi 1948 februárjában, néhány nappal Gandhi halála után írt egy cikket a Harijan Bandhu újságba, és ebben egyértelműen felszólalt azok ellen a törekvések ellen, amelyek Gandhi alakját szobor vagy emlékmű formájában szerették volna megörökíteni.
Patel szerint maga Gandhi is úgy vélte, hogy az indiaiak pénzét nagy kár lenne ilyesmire fecsérelni, inkább szolgálják belőle a közjót. Patel úgy vélte, Gandhinak fájdalmat okozott volna, ha emlékművekre pazarolták volna a pénzt, hiszen őt megörökíteni, éltetni igazán úgy lehet, ha továbbviszik elveit, folytatják az általa elkezdett munkát, az iránta érzett szeretetet pedig a szívükben őrzik. Ezek után talán nem tévedés azt állítani, hogy maga Patel sem örült volna az őt ábrázoló grandiózus szobornak, ami közel 30 milliárd rúpiába (128 milliárd forintba) került.
Három éven át épült
A készülő szobor tervéről 2010-ben tettek először bejelentést a nyilvánosságnak, az építkezést pedig 2013 októberében Ram V. Sutar indiai szobrász tervei alapján kezdte meg a Larsen & Toubro cég. A legtöbb pénzt a gudzsaráti kormány adta a projekthez, de tőke áramlott hozzá a közszféra vállalkozásaiból is. Végül 57 hónapnyi tervezés és építés után a szobrot 2018 októberében, Patel születésének 143. évfordulóján adta át Narendra Modi miniszterelnök.
A Vasembert vasbetonból készítették, amihez részben a környékbeli gazdáktól gyűjtötték be a vasat, majd bronzlemezekkel vonták be. Ezeket már nem indiai vállalat, hanem a tapasztaltabb, kínai Csianghszi Toqine cég készítette, az indiaiak nagy bánatára. Mérete ellenére a szobor olyan szilárd, hogy 6,5-es erősségű földrengésnek és 200 km/h-s szélnek is ellenáll. A völgy tisztaságáról, ápoltságáról, a turisták kalauzolásáról több mint száz alkalmazott gondoskodik. Narendra Modi miniszterelnök azt szerette volna elérni, hogy a szobor komoly turisztikai vonzerő legyen, és számítása bevált: az átadást követő kilenc hónapban majdnem kétmillió látogatója volt.
Nem mindenki örült neki
Ahhoz, hogy a gigantikus alkotást megépíthessék, először is a helyét kellett megszerezniük. Ehhez a helyi lakosoktól vették meg a földjeiket, cserébe pénzt és munkalehetőséget ígérve nekik. Kevadia, Kothi, Waghodia, Limbdi, Navagam és Gora falvak ennek ellenére ellenezték az állami beruházást és a szoborépítést. Még ennél is nagyobb botrány tört ki, amikor a 2014–2015-ös költségvetésből kétmilliárd rúpiát az építkezés számára különítettek el. Több politikus is azt hangoztatta, hogy ez a pénz jó lett volna valami hasznosabb célra, például az oktatás fejlesztésére. Narendra Modi miniszterelnök viszont azzal érvelt, hogy a gigantikus szobor válasz azoknak, akik megkérdőjelezik India létezését. A mű magassága arra emlékezteti a fiatalokat, hogy az ország ilyen magasra törhet.
Az egység mint politikai fogás
Bangha Imre indológus arra a kérdésre is választ ad, miért pont Patelről készült ekkora szobor:
„A kormányzó indiai párt Sardar Patel felemelésével a Gandhi-kultuszt próbálja visszaszorítani. A pártnak ugyanis egyre erősödő szövetségese az a muszlim- és keresztényellenes Rástríj Szvajmszévá Szangh (Nemzeti Önkéntes Egyesület), amely Gandhit megölte. Modi maga is Patel szerepét használja fel saját erős ember imázsának felépítésére.
Az egység szintén politikai fogás. Patel kényszerítette-beszélte rá a maharadzsákat, hogy csatlakozzanak a független Indiához. Aki megtette, évjáradékot kapott, aki nem, az megjárta. Az egység a jelen politikai helyzetben India és Kasmír egységére utal, ugyanis az indiai kormány a nyáron vette el Kasmír különleges státuszát, és azóta Kasmírban szükségállapot van.”
