Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kezdetben az ember nem tudta megemészteni más állatok tejét, manapság viszont a legtöbbünknek ez nem okoz nehézséget. Miért fejlődött az emberi szervezet az evolúció során úgy, hogy más állatok tejét is képesek legyünk elfogyasztani?
A különböző tejek között egyre nagyobb verseny van: évről évre több ember dönt a növényi alternatívák mellett. Ennek oka az egyre bővülő választék, így nemcsak azok találnak maguknak új kedvencet, akik a vegán életmód mellett döntöttek, hanem azok is, akik egészségügyi okokból kerülik az állati eredetű tejet. Az alternatív tejitalok megjelenése az emberiség állati tejhez fűződő évezredes kapcsolatának legújabb állomása, ahova számos sikeren és buktatón keresztül vezetett az út.
Nagy árat fizettek őseink azért, hogy ma kedvünkre ihassunk tejet
Az emberi faj közel 300 ezer éves történetéhez képest a tejfogyasztás meglehetősen új szokás. Nagyjából tízezer évvel ezelőttig szinte senki sem ivott tejet, később is csak nagyon ritkán. Először azok a mezőgazdasági termelők fogyasztották Nyugat-Európában, akiknek a háztartásában megtalálhatók voltak a háziasított állatok. Ez elsőre nem tűnik furcsának, biológiai szempontból azonban felmerül a kérdés: miért isszuk meg más állatok tejét?
A tej olyan cukrot tartalmaz, amely különbözik a gyümölcsökben és más édes ételekben található cukortól, ez a laktóz. Csecsemőkorban a szervezetünk egy speciális anyagot, laktázt termel, amely lehetővé teszi, hogy az anyatejben található laktózt megemésszük. Miután azonban az anya nem szoptatja tovább a gyerekét, legtöbb esetben a szervezet leáll a laktáz termelésével, enélkül pedig nem tudjuk megfelelően megemészteni a laktózt. Ennek eredményeként, ha felnőttként sok tejet iszunk, előfordulhat puffadás, gyomorfájás, akár hasmenés is.
Tehát az első európai emberek valószínűleg rendesen megszenvedtek azért, hogy rendszeresen ihassanak tejet. De aztán észbe kapott az evolúció is: a felnőtt emberi szervezet is elkezdte termelni a laktázt, így most már kellemetlenségek nélkül ihatunk tejet. Ez egy olyan DNS-szakasz mutációjának eredménye, amely szabályozza a laktázgén aktivitását.
A laktáz tartós termelése Európában kb. 5000 évvel ezelőtt jelent meg az emberi szervezetben, és ma már átlagosan az emberek 90 százaléka termeli az enzimet. Ezzel együtt még mindig vannak, akiknek a körében sokkal ritkább a laktázperzisztencia: sok afrikai, ázsiai és dél-amerikai ember nem rendelkezik az enzimmel. Hogy mi vitte rá az embereket arra, hogy más fajok tejét fogyasszák, arra a válasz persze az, hogy a tej új tápanyagforrást jelentett, ezzel csökkentette az éhezés kockázatát. Közelebbről megvizsgálva viszont ez az érv sem áll biztos lábakon, hiszen annyira sok és változatos táplálékforrásunk van, hogy nehéz megmagyarázni, miért ez volt olyan fontos.
Sok ezer éve megyünk szembe a biológiával
Annak ellenére, hogy sokak szervezete nem termel laktázt, bizonyos tejtermékeket ők is fogyaszthatnak. A vaj, joghurt, tejszín és sajt készítése során csökken ugyanis a tej laktóztartalma, ezért nagy eséllyel a kellemetlen tünetek sem jelentkeznek az elfogyasztásuk után. És úgy tűnik, erre viszonylag korán rájött az emberiség. 2018 szeptemberében ugyanis a régészek olyan kerámiadarabokat találtak Horvátországban, amelyeket a sajt előállításához használhattak, nagyjából 7200 évvel ezelőtt. És nem ez az egyetlen régészeti bizonyíték arra, hogy Európában már több mint 6000 évvel ezelőtt fogyasztottak tejtermékeket, jóval azelőtt, hogy a laktázperzisztencia kialakult volna. A tej fogyasztásának a tápanyagforrás mellett más jelentősége is volt: azok, akik állattartással foglalkoztak, olyan betegségeknek voltak kitéve, amelyekre sok esetben megoldást jelenthetett a tehéntejben található ellenanyag. Emellett nem elhanyagolható a tej zsír-, fehérje-, vitamin-, valamint mikrotápanyag-tartalma sem.
Mi a helyzet a tejiparral?
Ha van valami, amivel kapcsolatban a hírek ellentmondanak egymásnak, akkor az a tejipar. A növényi tejek népszerűsége évről évre növekszik, ami arra engedne következtetni, hogy a tehéntej fogyasztása csökken, azonban a statisztikák mást mondanak. Egy 2018-as felmérés szerint a globális tejtermelés 1998 óta minden évben növekszik, 2017-ben pedig világszerte 864 millió tonna tejet fogyasztottunk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a világon mindenhol nő a tejfogyasztás: az Egyesült Államokban például az elmúlt néhány évtizedben csökkenni látszik a kereslet, de könnyen lehet, hogy a növényi italok helyett szénsavas üdítőkre cserélték a tejet. Ezt a kiesést kompenzálta a fejlődő országok, különösen Ázsia növekvő kereslete. Emellett az is kiderült, hogy a tej jellemzően az idősebb emberek körében népszerű. És bár egyre többet tudunk a tejipar meglehetősen káros hatásairól, úgy tűnik, a növényi italok mégsem szabadítják fel a teheneket – legalábbis a következő pár évtizedben biztosan nem.
