Az éjszakai betöréses lopás férfimulatság – vélték a 19. századi Anglia polgárai (és véljük talán mi is), egészen addig, míg legnagyobb meglepetésükre a hírlapok elegáns, fiatal hölgyekről nem számoltak be, akiket ezzel a váddal tartóztattak le a rendőrök. A női betörők bizonyították, hogy a bűnözés nem csak a nehézfiúk játéka. Történetükről a History Today írása emlékezik meg.
A rendőrséget is meglepték a különös esetek
1896 februárjának egyik hajnalán egy járőröző rendőrőrmester különös fényeket látott kiszűrődni a nyugat-londoni Askew Road egyik elegáns házának ablakán. A helyszínre behatolva megtalálta az ott folyó rablás elkövetőjét, bár először a saját szemének is alig hitt: a betörő ugyanis egy húszéves, elegáns barna kabátot és kasmírruhát viselő hölgy volt, név szerint Minnie Pheby.
Az éj leple alatt véghezvitt betöréses lopás népszerű bűnesetnek számított a korabeli Angliában. A köztudatban kizárólag férfiakhoz társították ezt a kétes tevékenységet, lévén nagymértékű ügyességre és állóképességre volt szükség hozzá, és úgy gondolták, a nők erre nem képesek. Ezzel szemben Ms. Pheby nem csupán nagyfokú leleményességről, de remek testi képességekről is tanúbizonyságot tett. Mielőtt kirabolta volna az Askew Road-i házat, egy másik lakásba is behatolt, mégpedig egy mindössze húsz centi széles ablakon keresztül. Amikor pedig az őrmester megpróbálta letartóztatni, Minnie halált megvető bátorsággal, kezében a zsákmánnyal eliszkolt a bejárati ajtón keresztül, majd átugrotta a kerítést, és a szomszédos ház kertjében landolt. Balszerencséjére ott egy másik rendőr várta őt, akinek a markából viszont már nem tudott elmenekülni.
A bírák sem hittek a szemüknek
A korabeli bíróságok ugyanúgy nem hittek benne, hogy nők képesek efféle tettek elkövetésére, mint a közvélemény, ezért általában enyhe ítéleteket szabtak ki a nyakon csípett elkövetőkre. Pheby mindössze kilenc hónap fegyházbüntetést kapott a dupla betörésért, jóval enyhébb büntetést, mint férfitársai. Hasonlóképpen járt az az 1184 női elkövető, akiket 1860 és 1939 között hasonló bűnök miatt bíróság elé állítottak Angliában. Kivételt képez egy Lydia Lloyd nevű nő, akit négyrendbeli betörés vádjával tíz év börtönre ítéltek 1879-ben.
A tárgyalások alatt a női betörők sokszor azt vallották, hogy férjük buzdítására cselekedtek, és ez tökéletesen illett a férfi és női szerepekről gondolt korabeli képbe, ezért a legtöbb esetben feltétlenül el is hitték a bírák. Egyszer egy férj-feleség betörőpáros ügyében a bíróság fél évre ítélte a pár női tagját, míg a férjet öt év kényszermunkával sújtották.
Az éjszakai tolvajok amolyan romantikus hősként, huncut úri fiúként éltek a korszak folklórjában, akik előszeretettel játszadoznak a rendőrséggel. Ezt a képet – ami természetesen távol állt a valóságtól – fűtötték azok a legendák, amelyek például az 1879-ben kivégzett betörőkirály, Charles Peace alakja köré szövődtek. De azt senki sem gondolta volna, hogy egy csendes, illemtudó hölgy, mint Minnie Pheby, akit munkaadói szolgálatkésznek és szorgalmasnak jellemeztek, valaha efféle alvilági pályát választ magának. Nem véletlen, hogy a női betörők eseteiből minden esetben bulvárszenzáció vált.
Phebyt nem rendítette meg a büntetés, és szabadulását követően folytatta tevékenységét. Egy évvel később megint letartóztatták. Ekkor egy ruhaszalont akart kirabolni, de ezúttal már egyéves elzárást rótt ki rá az ítélőszék. A nagyravágyó hölgy ambícióit még ez sem törte le, 1900-ban sorozatban tizenöt házat rabolt ki London elegáns negyedeiben. A bíró mégis kétkedéssel fogadta a tényállást, és csupán tizennyolc hónapot szabott ki a visszaeső elkövetőre. Amikor Pheby meghallotta az ítéletet, megvetéssel fordult a bíróhoz, és azt kérdezte: „Csak ennyi?”.
