Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy kiadós szabadtéri edzést követően mindig jó érzés legurítani egy jéghideg üdítőt, egy új kutatás azonban arra figyelmeztet, hogy a szénsavas italok fogyasztása ilyen helyzetekben fokozhatja dehidratáltságunkat, és vesénket is károsíthatja.
Világszerte milliók fogyasztanak rendszeresen különböző koffein- és cukortartalmú szénsavas üdítőitalokat, melyek negatív egészségügyi hatásairól eddig is sokat olvashattunk. Bizonyított tény, hogy a cukros üdítők nem tesznek jót testsúlyunknak, sőt a diabétesz kialakulását is elősegíthetik. A New York állambeli Buffalói Egyetem kutatói tovább-bővítik az eddig sem karcsú listát. Az American Journal of Physiologyban megjelent tanulmányt a Medical News Today szemlézte.
Vesénkre káros a sok üdítőital
Mikor kint a szabadban, a tűző napsütésben sportolunk, vesénk véráramlása csökken, szervezetünk így szabályozza vérnyomásunkat, segít folyadékot megtakarítanunk. Egyes rendellenes esetekben azonban a vesénken keresztüláramló vér szintje meredeken megzuhanhat, mely – mivel a környező szövetek így kevesebb oxigénhez jutnak – akut veseelégtelenséget okozhat. Korábbi kutatások bizonyították, hogy tikkasztó időjárás esetén a szabadban végzett testmozgás önmagában is növeli a veseelégtelenség kockázatát, a szóban forgó vizsgálatok azonban azt kívánták megtudni, vajon mindehhez miként járulnak hozzá az üdítőitalok – melyeknek a veseműködésre gyakorolt negatív hatásait korábban patkányok esetében is kimutatták –, amiket edzés vagy komolyabb fizikai munkavégzés után fogyasztunk.
A kutatás során a tudósok tizenkét, átlagban huszonnégy éves, jó kondícióban lévő fiatal férfit és nőt kértek meg, hogy végezzenek háromnegyed órán keresztül intenzív testmozgást, melynek első szakasza egy félórás futópados edzésből állt, a maradék idő pedig három, a termőföldeken végzett nehéz munkát imitáló gyakorlatot foglalt magában. Ezt követően a résztvevők negyedórát pihenhettek, mely alatt vagy 12 unciányi tiszta vizet, vagy pedig ugyanekkora mennyiségű citromízű, magas cukor- és koffeintartalmú üdítőt kellett meginniuk. Ezen egyórás ciklust négyszer ismételték meg egymás után, majd egy héttel később az alanyok visszatértek, hogy újfent elvégezzék ugyanezen négyórás edzést. Ezúttal azonban azoknak, akik vizet ittak, üdítőt kellett fogyasztaniuk és fordítva.
A tudósok megmérték a résztvevők pulzusszámát, testhőmérsékletét, súlyát és vérnyomását az edzést megelőzően, közvetlenül utána, majd huszonnégy órával később. Emellett külön megfigyelték a vérükben lévő kreatinin szintjét, illetve az ún. glomeruláris filtrációs rátát, mely a vesén átszűrődő folyadék mennyiségét, térfogatát jelzi, ugyanis ezek megugrása előjelezheti a veseelégtelenség kialakulását. Miként azt előre sejtették, mindkét mutató az átlagnál magasabb szintet mutatott röviddel az üdítők elfogyasztását követően. Továbbá azok a személyek, akik víz helyett üdítőt ittak, enyhén dehidratáltnak bizonyultak, veséjükben nagyobb arányban fordult elő az antidiuretikus (régebbi nevén vazopresszin) nevezetű hormon, mely segít a szervezetnek a megfelelő mennyiségű víz megtartásában, de egyben a vérnyomásszintet is megemelheti.
Az eredmények tehát azt bizonyították, hogy a szénsavas, cukros italok nem rehidratálnak, éppen ellenkezőleg, folyadékvesztést okoznak szervezetünkben, ezért nem ajánlott azokat a szabadban végzett testmozgást követően frissítőként fogyasztani. A vázolt kutatás természetesen nem tekinthető átfogónak és minden tekintetben reprezentatívnak, hiszen csupán egy kisebb mintát vett alapul, és azt sem vizsgálta, miként hat valakire, ha huzamosabb időn át, minden edzés után üdítőket iszik. Éppen ezért az egyetem munkatársai szeretnék folytatni, kibővíteni kutatásaikat a jövőben, abban a reményben, hogy segítségükkel jobban megérthetjük, pontosan milyen köze van a veseelégtelenség kialakulásához folyadékfogyasztási szokásainknak.
