Továbbra is sírva vigadunk, de ma már nem csak mi!

Úgy érzed, hogy a popzene egyre szomorúbb és agresszívabb lett az utóbbi időkben? Nem vagy vele egyedül, ugyanis ez most már tudományosan is bizonyítható.

Sokan gondolják úgy, hogy a régi, klasszikus slágerekhez képest manapság egyre inkább kiveszőben vannak a pozitív töltetű, vidámságot árasztó dalok a könnyűzenében, helyette durvább hangvételű és kevésbé örömteli mondanivalóval rendelkező popszámok töltik meg a rádióhullámokat. A Michigan állambeli Lawrence Technológiai Egyetem két munkatársa utánajárt ennek a vélt vagy valós jelenségnek. Fejtegetéseik a Journal of Popular Music Studies folyóiratban jelentek meg.

Most már elég, hogyha szól egy szomorú szám

Lior Shamir informatikaprofesszor és tanítványa, a nemrég mesterdiplomát szerzett Kathleen Napier közösen végezték kutatásaikat, melyek során igyekeztek választ találni arra, hogy vajon tényleg eltűnnek-e szépen lassan az életörömöt sugárzó, pozitív hangulatú dalok a popzenei palettáról. A két kutató a Billboard Hot 100-as toplista 1951 és 2016 közötti helyezettjeit vizsgálták meg egy komputeres program segítségével, mely megállapítja, hogy az adott szám szövegében szereplő szavak és kifejezések milyen érzelmi töltettel és hangnemmel hozhatók kapcsolatba leginkább. A Billboard slágerlistája klasszikusan a rádiós lejátszások és a lemezeladások alapján áll össze, de az utóbbi időben az online letöltések és meghallgatások is számítanak a rangsorolásnál.

Egyre szomorúbbak és agresszívabbak a popslágerek
Egyre szomorúbbak és agresszívabbak a popslágerekFotó: Image Source / Getty Images Hungary

A számítógépes program ezután összehasonlította egy adott dalon belül a pozitív és a negatív töltetű kifejezések arányát, majd ezek alapján átlagolva megállapította, hogy az adott zeneszám összességében inkább vidámabb és örömtelibb vagy szomorúbb és agresszívabb hangulatot fejez ki. Végül a kutatók összevetették, hogy egy adott éven belül hány pozitívként és hány negatívként megjelölt dal került fel a slágerlistára, így megfigyelvén a trendek változásainak irányát.

Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy az ’50-es és ’60-as évekhez képest radikálisan megnőtt a haragot kifejező zenék népszerűsége, mindemellett pedig az utolsó két vizsgált évben (2015-ben és 2016-ban) még a korábbiakhoz képest is jóval meredekebben emelkedett azok jelenléte a toplistákon. Ugyanez volt megállapítható a szomorúság, a viszolygás és a félelem érzésével átitatott daloknál is, habár az emelkedés itt nem volt annyira drámai, mint az előző esetben. Emellett pedig a két szerző azt is megállapította, hogy a vidámságot kifejező dalszövegek egyáltalán nem számítanak annyira dominánsnak napjainkban, mint fél évszázaddal ezelőtt.

A kutatók rámutatnak arra, hogy mindez – mivel slágerlisták elemzése alapján jutottak következtetéseikre – nem arra bizonyíték, hogy a populáris zene megváltozott volna, hanem arra, hogy a hallgatók ízlése alakult át. Úgy tűnik, hogy manapság jóval kevésbé van igény a felhőtlen boldogságot dalba foglaló szerzeményekre, mint nagyszüleink idejében. Helyette inkább az áll hozzánk közelebb, ha egy adott szám lehangol vagy éppen felmérgesít bennünket.

Shapir és Napier korábban mindketten végeztek már hasonló vizsgálatokat. Előbbi kutató többek közt a Beatles dalszövegeit elemezte hasonló módszerekkel, feltérképezve a zenéjének fejlődését, utóbbi pedig politikai tartalmú Twitter-üzeneteket és klasszikus irodalmi szövegeket is tanulmányozott számítógépes szövegfelismerő algoritmusok segítségével.

Mustra