Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Napjainkban világszerte több elítélt ül börtönben, mint valaha: 11 milliós lélekszámuk húsz százalékos növekedést jelent a múlt század eleji értékhez képest. Itthon az elmúlt években 18.000 fő körül mozgott, vagyis egy (nem is olyan kicsi) kisváros lakosságának felelt meg a számuk. Ebből az embertömegből sokan küzdenek valamilyen mentális nehézséggel, s a problémák eredetének és a börtönfalon belüli kezelés lehetőségeinek feltérképezése túlmutat a kriminalisztika és a börtönegészségügy keretein: az eredmények mindannyiunk számára tanulságosak lehetnek.
A Researchdigest.com a fogvatartottak mentális egészségét vizsgáló tanulmányokból szemezgetett.
A börtönlakók körében nagyobb számban fordulnak elő mentális és pszichés betegségek
Egy 2012-es átfogó vizsgálatba 24 ország mintegy 30.000 börtönlakóját vonták be. Azt találták, hogy a fogvatartottak 12 százaléka küzd depresszióval, további 4 százalékuk valamilyen más pszichózisban szenved. Összehasonlítva ezeket a teljes populációban jellemző 4, illetve 1 százalékos aránnyal, a különbség jelentős és ijesztő. A teljes népességben mért szinthez képest szintén magasabb volt a személyiségzavar és a különböző függőségek előfordulása. Különösen a nők érintettek: a női rabok vonatkozó adatai még nagyobb mértékben térnek el az átlagtól.
A rabok körében nagyobb az önártalom és az öngyilkosság előfordulása
A mentális sebezhetőség a magasabb öngyilkossági rátában is tetten érhető. 2011 és 2014 között, szintén 24 ország bevonásával vizsgálták, milyen arányban jelenik meg az öngyilkosság a rácsok mögött. Az eredmények riasztóak. A férfi rabok körében háromszor, a női elítéltek körében pedig kilencszer nagyobb eséllyel fordul elő öngyilkosság itt, mint a rácsokon kívül. A tanulmányban azt is vizsgálták, összefüggésbe hozhatóak-e ezek az értékek olyan „börtönfaktorokkal”, mint a zsúfoltság és az esetlegesen rossz rab és fogvatartó viszony, de nem mutattak ki egyértelmű összefüggést, ezért továbbra is eldöntetlen a kérdés: a börtönlét hozza elő a mentális problémákat, vagy az azzal küzdők eleve nagyobb eséllyel kerülnek börtönbe, esetleg mindkettő egyszerre, egymást erősítve jelenik meg?
Tönkretesz a börtön?
Azt, hogy a börtön okozza/fokozza-e a tüneteket, már csak azért is fontos lenne feltérképezni, mert a mentális betegségek és a börtönfalon belüli bántalmazás között már fel tudtak tárni összefüggést. Ha pontosan tudnánk, mi az ok és mi az okozat, hatékonyabban lehetne fellépni az ilyen esetek ellen is.
Talán meglepő, de egy 2011-es tanulmányban azt találták, hogy a börtönlét első két hónapja során a depresszióráta csökkent, a pszichózis előfordulási aránya pedig változatlan szinten maradt, vagyis a börtönkörnyezet - legalábbis rövid távon - inkább javulást eredményezett a mutatókban. Ennek feltételezhető oka az, hogy sokaknak a börtön relatíve biztonságos környezet, átlátható struktúra alapján működő intézmény, ahol ráadásul a pszichiátriai kezeléshez való hozzáférés is biztosított olyanok számára is, akik „kint” nem fordultak volna orvoshoz, vagy nem kaptak volna megfelelő szintű ellátást.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy a fenti javulás csak a férfiakra érvényes, a nők körében nem volt megfigyelhető. Annak, hogy a nőket máshogy érinti a rabosítás, mint a férfiakat, komoly irodalma van, melyre támaszkodva az látszik, hogy számukra a rabosítás utáni első hét volt lelkileg és mentálisan a legmegterhelőbb, és ez okozott - vagy fokozta a - depressziós és pszichózisos tüneteket.
Nem a börtönben kezdődik
Egy nemrégiben végzett, 750 elítéltet bevonó vizsgálat arra mutatott rá, hogy a mentális betegségek börtönökben való előfordulását sok egyéb, a rabélettől független tényező is befolyásolta. (Ebben a vizsgálatban egyébként a rabok 40 százalékánál találtak valamilyen mentális nehézséget.)
A mentális betegségek előfordulásával olyan tényezők korreláltak, mint az elítélt önképe (pl. harcos típusnak írja le magát), az impulzivitás, a társas kapcsolatokban korábban előforduló nehézségek, a gyermekkorban átélt szexuális abúzus vagy például a tanulási nehézségek. Ezeknek a faktoroknak a jobb megértése segíthet, hogy a rabokra kirótt büntetést és fejlesztésük irányát jobban egyénre lehessen szabni. Gerő Marcell: Káin gyermekei című filmje megrázó képet fest arról, mit hoznak otthonról a bűnelkövetővé váló fiatalkorúak. Ha ma csak egy filmet nézel meg az elkövetővé válás okairól és a börtön hosszú távú hatásairól, ez legyen az.
Érdekes ugyanakkor, hogy egyes korábbi nehézségek akár a börtönélet jobb toleranciáját is eredményezhetik. Azok az elítéltek, akik korábban már voltak börtönben, valamilyen függőséggel küzdöttek vagy munkanélküliek voltak, kisebb stresszt éltek át a börtönbe kerüléskor, s náluk nem volt jellemző a mentális nehézségek nagyobb előfordulása sem. Ennek vélhetően az az oka, hogy a korábban átélt nagy mennyiségű és némiképp a benti viszonyokat idéző stressz hozzászokást eredményez, ami miatt ezek az elítéltek jobban tolerálják szabadságvesztésüket, gyorsabban megy végbe náluk a prizonizáció folyamata.
A mentális problémákkal küzdők nagyobb eséllyel lesznek bántalmazás áldozatai
Egy amerikai kutatás kimutatta, hogy a mentálisan sebezhető rabokat nagyobb számban érte verbális vagy fizikai inzultus és nagyobb eséllyel szenvedtek sérülést valamilyen konfliktus során. A fenti kutatás arra is rávilágított, hogy míg a mentálisan egészséges rabok közül minden 33. lesz szexuális bántalmazás áldozata a börtönfalakon belül, a mentális nehézséggel rendelkezők közül minden 12.-et éri ilyen inzultus.
Hogyan lehet segíteni?
Ahhoz, hogy a börtönlakók mentális egészségét fejleszteni lehessen, sok vizsgálatra lenne szükség a jelenleg is alkalmazott eljárásokról és azok hatékonyságáról is. A börtönökben alkalmazott viselkedésterápia hosszú távú eredményeiről például alig van adatunk, s érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy vannak-e olyan speciális technikák, amelyek a börtön falain belül kifejezetten hatékonyak, vagy épp kerülendők a börtön sajátos viszonyai között.
A mentális egészségre leselkedő további veszély, hogy a börtönlakók még mindig hozzáférnek különböző drogokhoz, többek között olyan, a marihuána vagy az amfetaminok hatását utánzó mesterséges szerekhez, amelyek ma még megjósolhatatlan egészségügyi kockázatot jelentenek, és összefüggésbe hozhatók a börtönön belüli erőszakkal és hospitalizációval is.
A fenti hiányosságokért főleg a szervezési nehézségek és a forráshiány felelős, és az, hogy a börtönlakók egészségét mintha nem közegészségügyi kérdésként kezelnénk. Pedig mivel az elítéltek nagyobb része vissza fog majd kerülni, s vissza is kellene, hogy illeszkedjen a társadalomba, ez igenis mindannyiunkat érintő kérdés.
