Annyira egy sötét bunkó vagyok, hogy ragyogóan megélek belőle. Ez is lehetne a mottója azoknak a celebeknek, bulvárhősöknek és trashikonoknak, akik valamilyen csodás véletlen és egy valóságshow vagy Youtube-videó folytán hirtelen ismertté váltak, és szerepeltetésükből egyszerre nagy üzlet kerekedett. Többen saját show-műsort kaptak vagy mások produkcióiban vendégeskedtek, mások Youtube-csatornákat és közösségimédia-profilokat futtattak fel. Közös pont azonban, hogy mindannyian rengeteget keresnek ezzel.
De mivel is pontosan?
Úgy tűnhet, hogy az ismertségben és eladhatóságban mért sikert a média egyes szereplői egyszerűen saját butaságuknak, szókimondó és büszkén vállalt bunkóságuknak, puszta nevetségességüknek köszönhetik. Győzikétől Alekoszon át Pumped Gabóig és Berki Krisztiánig tele vagyunk olyan ismert figurákkal, akik látszólag az égvilágon soha semmit nem tettek le az asztalra, mégis figyelünk rájuk, megbotránkozunk a viselkedésükön, miközben a fejünket fogjuk, hogy „Jézusom, és ez a pali ebből él!”. A helyzet azonban az, hogy ezek a karakterek, ahogyan sokan mások is, a felszín alatt rendkívül fontos közösségi szerepeket visznek ma, a közösségnélküliség korában.
A közösségnélküliség kora
Régen, amikor minden jobb volt, az emberek többnyire kisebb közösségekben éltek. Ismerték egymást, időt töltöttek együtt. A családdal, a szomszéddal, a munkatársakkal, az ismerősökkel. Közösségek alakultak a falvakban, az utcákban, a munkahelyi szervezetekben, és közösség volt a több generációs család is, melynek tagjai nem ritkán fizikailag is együtt éltek. Ezeknek a közösségeknek pedig az ősidőktől fogva megvoltak a népmesékben és -dalokban is rendre visszaköszönő szerepei.
A kisebb közösségek tagjai más inger hiányában, valamint a közösségi kapcsolatok ereje folytán azután rengeteget beszéltek egymásról. Másokról. Ezekben a beszélgetésekben fejeződtek ki értékeik, gondolataik, érzéseik, és ezek voltak a csevegés, a smalltalk témái is. Az információs forradalom és a közösségi média korában ez a kör azonban óriásira nyílt: ahogy a tévén, és később az interneten keresztül rengeteg embert kezdtünk el „ismerni”, rengeteg emberről lehet beszélni is. A nagyobb, arctalan-névtelen makroközösségek ma már nemcsak egymásról, de az ismert emberekről is beszélnek. Ma ezekben a beszélgetésekben fejeződnek ki az értékek, gondolatok, érzések, és ezek a csevegések témái is. Ma sokszor egy celeb az, akit a szájára vesz a falu, a város, az ország, vagy akár az egész világ. A szerepek azonban így is megmaradnak, lássunk erre néhány tipikus példát!
A falu bolondja
Minden emberi közösségben, legyen az faluközösség, család vagy éppen munkahely, kiemelt szerep jut a bolondnak. Akit nem lehet komolyan venni, aki nevetség és szóbeszéd tárgya, aki viselkedésével oldja a mégoly feszült hangulatot is. A falu bolondja nem tévesztendő össze a bohóccal, aki megjátssza magát: a falu bolondja tényleg, valóban tök hülye. Elmondja a véleményét a kocsmában vagy a családi ebédnél, kinevetik. Akkor is és később is, visszaidézve. A falu bolondja nincs képben. A munkahelyen pedig senki nem érti, hogy dolgozhat egyáltalán ott valaki, aki tényleg ennyire sötét. Az pedig talán már ebből is jól látszik, hogy ha a médiának egy ország számára kell bolondot találni, neki autentikusan, hitelesen kell butának lennie. Róla el kell tudnunk hinni, hogy tényleg nincs több esze annál, amennyi látszik.
A falu bölcse
Aki a Hupikék Törpikéknek Törpapa, a családnak pedig a bölcs nagyapa, a makroközösségekben ő a megmondóember. A szakértő, a doktor, a tanár úr, aki – megmondóember lévén – megmondja a frankót. Rá érdemes hallgatni, az ő tanácsait megfogadni, mert ő az, aki ért hozzá, aki választ ad a kérdésekre, aki felnyitja a szemeket, aki új utakat mutat. A megmondóemberrel kapcsolatos legfontosabb hír így általában az, ha bölcsességét a közelmúltban kinyilatkoztatta. Megmondta a frankót, és milyen igaz!
A megmondóember persze csak addig megmondóember, amíg hiteles, amíg vakon lehet őt követni, amíg a szavai kritikátlanul ihatók. Hír lehet ezért még az is, ha a megmondóember valami miatt elveszíti a hitelességét – elég csak Zimbardo elmúlt pár hónapjára gondolni. Megmondóembernek lenni tehát láthatóan nagy felelősség, sok esetben ráadásul csöppet sem kellemes: félreértett vagy a szájába adott (de el sosem hangzott) mondások, cicás képekre írt, szövegkörnyezetükből kiragadott idézetek kísérik útját.
A falu kurvája
Ha valakit egy közösség egészen biztosan a szájára vesz, ha valakit férfiak-nők egyaránt kibeszélnek, a falu kurvája biztosan ilyen. Nincs is jobb alkalom arra, hogy kifejezzük a szexuális szabadossággal kapcsolatos ellenérzéseinket és félelmeinket, hogy zászlót bontsunk az erkölcsös élet, a monogámia és a valódi szerelem mellett! A falu kurvája jobbára szerelmi kalandozásairól és gyakori partnerváltogatásáról híres, de ide tartoznak a vélt vagy valós érdekházasok is. Velük kapcsolatosan a legjellemzőbb hír ezért az, hogy megint (!) új partnerrel látták, illetve, hogy ez az új partner mit tud, ami miatt feltételezhető, hogy Ámor nyila helyett valamilyen racionális haszon hajtotta kedvesét (a falu kurváját) éppen az ő karjaiba.
A falu bírája
Amikor a kolozsvári bíró a falu kiskirályaként úgy döntött, hogy kitermeltet néhány köbméter fát a környéken saját magáról inkognitóban legendákat írató Mátyás királlyal, összefoglalta mindazt, amit a hatalmasok visszaélései egy közösség szintjén jelentenek. Az emberi közösségek egyik alappillére, a csoporthűség és egyik legfontosabb alapértéke, az igazságosság egyszerre sérül ezekben a történetekben, ennek nyomán pedig rengeteg negatív érzés születik. Nem csoda, hogy a hatalommal bírókkal kapcsolatos legfontosabb hírek szinte minden esetben visszaélésekről, sikkasztásokról és korrupcióról (vagyis a közösséggel szembeni árulásról), valamint a szereplők túlzott gazdagságáról, befolyásáról (vagyis az igazságtalanságokról) szólnak.
A falu szépe
A falu (család, munkahely, osztály stb.) szépét irigylik és csodálják a nők, miközben mindenki szeretne úgy kinézni, mint ő. A falu szépére ezért hallgatnak, ha elmondja a titkait, legyen az bőrápolás, smink, diéta, edzés vagy divat. A falu szépe szem előtt van, vele kapcsolatosan a legérdekesebb információ (azon felül, hogy hogy csinálja, hogy így néz ki!?), hogy mire megy a szépségével. A fiatal falu szépével kapcsolatban mindenki várja, hogy kivel jön össze és milyen lesz a kapcsolatuk. Később a legérdekesebb már az, hogyan látszik meg rajta az idő. Hiszen a falu szépének az elsődleges tulajdonsága mégiscsak az, hogy szép.
A nemesek és a fekete bárányok
A közösségek jellemző szereplői még az irigyelt kiváltságosok (Finom urak azok!) és a közösségi értékeket súlyosan sértő módon megnyilvánuló, vagy azokkal ellentétes értékeket képviselők. Előbbiek közé tartoznak a falu népe által irigyelt nemesek, akik egy kvázi felsőbbrendű társadalmi réteget – és az ahhoz kapcsolódó értékrendszert képviselik. Ők ma jórészt a királyi családok életével kapcsolatos hírekben jelennek meg, és továbbra is a „Hogyan élnek a nagy urak?” kérdésre adják meg a választ.
Utóbbiak, a közösségbe beilleszkedni nem tudó vagy hajlandó kirekesztettek, akiket a közösség megvetése és a közösség tagjainak haragja sújt. A fekete bárányok szerepe rendkívül fontos a közösségi alkalmazkodás, a csoport felé mutatott tisztelet és alázat szempontjából: ők az elrettentő példa. A makroközösségek korában ezt a szerepet a média díszbunkói töltik be: az ő viselkedésükön bárki megbotránkozhat, attól bárki elhatárolódhat, azzal szembe bárki kifejezheti saját – valódi – értékeit, függetlenül attól, hogy ténylegesen ismeri-e az illetőt.
A celebek léte pedig éppen erről szól: a széteső közösségek helyébe lépve, egyfajta virtuális, látszatközösség szintjén biztosítani azokat a nélkülözhetetlen figurákat, karaktereket, akikre emberi történetünk során mindvégig szükségünk volt és van.
