Áldás vagy átok a home office?

Manapság egyre többbet hallani a távmunka terjedéséről, hiszen a technikai feltételek egyre inkább lehetővé teszik, hogy ne kelljen helyhez kötve végezni a munkánkat. Azt gondolhatnánk, hogy az informatika különösen élen jár a kötetlenebb fajtájú munkavégzésben, hiszen mint szellemi munka a legfejlettebb módszerekkel dolgozik, és nagyon keresett szakma is, így képviselői könnyebben szólhatnak bele munkavégzésük feltételeibe, kialkudhatják maguk számára a rugalmasabb foglalkoztatási formákat.

De vajon tényleg igaz ez az összefüggés? És vajon tényleg jobb otthonról dolgozni, mint egy irodában? Nem megy a minőség és munka rovására a nagy szabadság? Nem magányosodik el az ember a kollegiális kapcsolatok hiányában? Nem folyik össze a magánélet és a munka? Ennek jártam utána.

Mi is az a távmunka?

Távmunkán általában azt értjük, ha a munkavállaló ugyanúgy a cég alkalmazottja, a cég eszközein végzi a munkát, csak otthonról, home office módban. Ez nem minden munkakörben lehetséges, a cég szabályzata tartalmazza, hogy hol van lehetőség a rugalmasításra. A távmunkában dolgozó általában heti egy vagy több alkalommal bejár a céghez, részt vesz a meetingeken, illetve csapatépítő tréningeken.

A szabadúszó (freelancer) ezzel szemben általában jogilag egyéni vállalkozóként, projektalapon dolgozik, megbízási szerződéssel, alkalomszerűen, különböző cégeknek. A projekt végeztével továbbáll, új megbízót vagy projektet keres - persze lehetnek visszatérő ügyfelei. A távoli munkavégzés csúcsa az az informatikus, aki saját terméket (alkalmazást) fejleszt, és ezt, nem pedig a munkaidejét árulja. De szabadúszónak számít az az egyéni vállalkozó informatikus is, akinek saját cége és alkalmazottai vannak, tehát már csak menedzseri feladatokat lát el, nem végez programozási munkát – ő a klasszikus vállalkozó.  

Kíváncsi voltam, vajon maguk az informatikusok hogyan vélekednek a szabadúszás előnyeiről és hátrányairól. Az egyik távmunka Facebook csoporton keresztül sikerült néhányukkal hosszabban is elbeszélgetnem a tapasztalataikról, ezeket foglalom össze az alábbiakban.

A távmunka alapvetően jó dolog

Egyöntetű vélemény volt, hogy a távmunkának sokkal több az előnye, mint a hátránya. Aki otthoni munkára adja a fejét, általában kellő önmotivációval és tudatossággal rendelkezik ahhoz, hogy ne folyjon szét az ideje, ne okozzon számára problémát a határidők betartása akkor sem, ha nem ellenőrzik folyamatosan a munkáját. A távmunkában dolgozó fejlesztők, designerek kifejezetten igénylik a folyamatos kapcsolattartást, egyeztetést a megrendelőjükkel. Ennek hiányában nem tudnak a munkájukkal továbbhaladni, mert a programozás tulajdonképpen folyamatos tervezésből és újratervezésből áll, szakszóval iterációs folyamat.

Ebben az úgynevezett kollaborációs szoftverek (amilyenek például a slack és a join.me), feladatkezelők (mint a trello) segítik az otthonról dolgozókat, melyek segítségével üzenet és videohívás mellett valós idejű tartalomcserélés, feladatok és a képernyő megosztása is lehetséges. Így élőben be tudják mutatni (demózni) a frissen elkészült kódokat, funkciókat, tartalmakat. Szinte mindenki napi vagy legfeljebb heti rendszerességű reportolással dolgozik a szabadúszók között is, ugyanúgy, mintha csak egy munkahelyen ülne, így a feladatok úsztatása szinte kizárt. Sőt, az általam megkérdezett informatikusok mindegyike arról számolt be, hogy munkája sokkal hatékonyabbá vált, mióta otthonról dolgozik: egy napba sokkal több valóban hasznos munkával eltöltött óra fér bele, mint egy munkahelyen, ahol a produktivitást csökkentik a meetingekkel, ebédeléssel, kávézással töltött időszakok is. Szabaúszóként az elszámolás általában óra alapú, és csak a valóban munkával töltött időt számlázzák ki a megrendelőknek.

Nyugi van

Az otthoni munkavégzés nagy előnye a programozók számára a csend, nyugalom, a zavaró körülmények hiánya – mely utóbbi, mint tudjuk, minden open office sajátja. A szoftverfejlesztői munka azonban elmélyülést kíván, az osztatlan terű iroda az informatikusok számára sok esetben ezért maga az „ördög műve”, az állandó zaj, kizökkentés, a hőmérséklet és fényviszonyok miatti vita nagyon megnehezíti a munkájukat. Otthon természetesen nem kell alkalmazkodniuk senkihez, megvan a saját kis kuckójuk, nem kell állandóan megszakítaniuk a kódolást, ha egyszer már belekerültek a „flow”-ba.

Sok kisebb, talán ismertebb előnyt is felsoroltak beszélgetőpartnereim: csökken a stressz és a költségek, nincs ingázás, így nem kell sem a dugóban ülniük, sem a csúcsidőben a BKV járatokon szoronganiuk. Több mindent tudnak nap közben elvégezni, például ügyeket intéznek, főznek – így még tovább csökkennek a költségeik. Persze a családra is több idő marad: akinek már van gyereke, nem okoz számára gondot a kicsik óvodába, iskolába fuvarozása sem.

A szoftverfejlesztés szellemi munka, és mint ilyen, a munkavégzés során fontos a magas fokú autonómia, ami a home office módban szintén növelhető. Az általam megkérdezett fejlesztők úgy érzik, szabadúszóként jobban rájuk van bízva, hogy hogyan oldanak meg egy-egy problémát, és ez fontos érv számukra az otthoni munkavégzés mellett.

Végül egy nem elhanyagolható szempont a béremelkedés: általában magasabb havi nettó átlagjövedelem érhető el szabadúszóként, mint alkalmazottként – persze ehhez több tisztán munkával töltött munkaóra is tartozik, mint az irodai munkavégzésnél.

A távmunka veszélyei

Végül essen pár szó a negatívumokról is, amelyek megnehezíthetik az otthonról végzett munkát. Az elmagányosodás például valós probléma, főleg a kollegiális kapcsolatok szűnnek meg, illetve alakulnak át. A szakmai kommunikáció a kollegákkal nem marad ugyan el, csak a formája virtuálissá válik. A megritkuló személyes érintkezést a családi vagy a baráti kapcsolatok pótolhatják, életszakasztól függően. Változó volt, hogy a beszélgetőpartnereiemnek ez mekkora gondot okozott: volt, aki hiányként élte meg, mást egyáltalán nem zavart a kevesebb személyes kontaktus.

Az otthonról végzett munka ezen kívül még a szokásosnál is kevesebb fizikai mozgással jár, hiszen szinte egész nap fel sem állunk a saját asztalunktól. Ez többeknek okoz mozgásszervi panaszokat, elhízást, így törekszenek rá, hogy sporttal, több közbeiktatott szünettel kompenzálják a szinte abszolút mozdulatlan munkavégzést. Ehhez kapcsolódik egy másik hátulütő is: sokkal inkább hajlamosak a túlmunkára a fejlesztők, ha a maguk urai, mint ha egy munkahelyen ülnek. Többeknek szinte figyelmeztetniük kell magukat, hogy tartsanak szünetet, álljanak fel a géptől.

Nincs fizetett szabadság sem, ami szintén túlmunkára hajlamosító tényező, hiszen hosszabb kihagyások nem nagyon engedhetőek így meg. A munkaellátottság ugyan szinte folyamatos, hiszen jelenleg nagy a kereslet az informatikusokra, a munka, illetve projektkeresésre ugyanakkor időt kell szánni, ez pedig plusz idő- és energiabefektetést igényel, bár legtöbbször ajánlásokon, a kapcsolati hálón keresztül zökkenőmentesen lezajlik.

Összefoglalóan a beszélgetések alapján egy nagyon pozitív képet kaptam az informatikában végzett távmunkáról és szabadúszásról, mindenki elégedett volt vele, és ebben az irányban képzeli el a jövőjét is.