Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tomy Tani eredetileg csak a főcímdalt énekelte volna, Gyabronka József játszotta volna Zoltán zászlóst, a mangarajongók először gyűlölték a Liza teaserét, és egy egész hónapig csak arra próbáltak a szereplőkkel, hogy hogyan legyen egységes a játékuk. Ujj Mészáros Károllyal, a film rendezőjével beszélgettünk.
Azt nyilatkoztad, hogy amikor életedben először sushit ettél, az otthon szó jelent meg előtted, ez azt jelenti, hogy valami japán inkarnáció lehetsz?
Furcsa, mert azóta sem történt velem soha ilyen, hogy megjelenne egy konkrét szó, amikor beleharapok valamibe. Ez a kilencvenes évek végén történt, akkoriban nagyon sok japán zenét hallgattam és álmodtam is Japánnal, elég különösöket, például, hogy nagyon idillikus tengerparti halászfaluban vagyok körülvéve gyöngyhalász lányokkal - és arra is kifejezettem emlékszem, hogy az egyik ilyen visszatérő álmom Kobéban játszódik, ami a valóságban egy hatalmas betondzsungel, nem nagyon emlékeztet az álmaimra. Ez csak annyiban érdekes, hogy ha van is bármi köze a reinkarnációhoz, akkor az az énem több száz éve élhetett.
Ezzel szemben "csak" nyolc éve, hogy elkezdtétek megvalósítani a Liza, a rókatündér című filmet (kritikánk itt). Már akkor is a japán vonal volt a fő motívum? Nem féltél tőle, mit fog szólni hozzá a finnyás magyar közönség?
A japán vonal nem egyből költözött a filmbe. A második-harmadik verziónál került képbe, de akkor is csak alig. Először csak arra gondoltam, hogy majd egy japán énekes fogja énekelni a főcímdalt, belőle lett aztán Tomy Tani, a rókatündér-vonal meg még sokkal később jött. Attól a pillanattól viszont, hogy belekerült, egyáltalán nem tartottam attól, hogy ez bármiféle gondot okozhat. Pedig még 2008-ban csináltunk egy teasert, amire rögtön lecsaptak a magyar mangarajongók, nagyon nem szerették, hogy a japán mitológiához nyúltunk. A japán mondavilágban a róka alakja sokkal színesebb, mint nálunk, így a mangában is sok a róka. Remélem, azóta megértőbbek lettek, és ha megnézik a filmet, nem fognak elszomorodni nagyon, hogy mit csináltunk a róka motívummal.
Van kedvenc rókás történeted?
Nasu-ban találkoztam egy kisfilm fesztiválon egy történettel, ami egy állítólag ott élt rókatündérről szólt, aki kővé vált. Ennek a rókának kilenc farka volt, ami óriási démoni erőt jelent, és ebben az esetben azt is, hogy sokat gonoszkodott életében. Aztán a monda szerint egyszer beszélgetett egy buddhista szerzetessel, aki olyan meggyőző volt, hogy a démon már nem akart többé gonosz lenni, így kővé vált. A városban látható róka szikla mellesleg sokkal nagyobb, mint egy ember, szóval ezek szerint kővé válás közben valahogy meg is nőtt...
A róka is később jött, a japán vonal is, ezek szerint egy teljesen hétköznapi szerelmes történetnek indult a Liza?
A jelenben játszódott, és sima abszurd szerelmes filmnek indult, igen.
Olvastam, hogy gonosz motívum az amerikai forgatókönyvíró James V. Hart-tól származik, neki köszönhető, hogy nagyobb hangsúlyt kapott, ami nélkül pedig nekem már elképzelhetetlen a történet...
Nem teljesen az ő ötlete volt, hiszen azt már korábban is sejtettük, hogy szerepeltetni akarunk gonosz karaktert, ám kezdetben még nem volt ennyire gonosz, és célja sem volt ezzel. Hart igazából azt tanácsolta, hogy aktivizáljuk a karaktert, mert például az ő Drakulája is attól működik, hogy értjük a negatív hős motivációját, ami nem feltétlenül gonosz.
Beszéljünk a zenéről is: szinte először tűnt fel egy filmben, hogy milyen sokat tud hozzátenni a megfelelő zene. Mennyire sarkalatos kérdés ez számodra?
Filmje válogatja... Vannak olyan jó filmek, amikben egyáltalán nincs zene. A hetvenes években például tök sok filmben dolgoztak csak effektekkel. De mivel ez egy mese, amit elvittünk a hetvenes évekbe, borzasztó fontosnak gondoltam, hogy ez a hangulat jöjjön át a zenében is. Később alakult úgy, hogy egy egész konkrét zenei témát kapott szinte minden szereplő, a szerelmes férfiaknak és magának a rókatündér mesének is van saját zenei témája, sőt a haláleseteknek is, úgyhogy nagyon gazdaggá vált a film zeneileg. Persze amiatt is sok a zene a filmben mivel az egyik szereplő egy néhai japán slágerénekes, akinek a szellemét láthatjuk, és aki Liza képzelt barátja. Az ő slágereit már eleve meg kellett külön írni, ezeket csinálta Tövisházi Ambrus, a film aláfestő zenéit pedig Csengery Dániel szerezte. Hosszasan és sokat csiszolgattuk a témákat a zeneszerzőkkel külön-külön.
Könnyen megtaláltátok a hangot Ambrussal? Ő nyilatkozott olyat, hogy sokszor visszadobtad, amiket írt.
Igen, mert nagyon fontos volt, hogy a korszak stimmeljen! A japán slágerek hangzását a hatvanas évek elejére kellett belőni, hogy ebben a képzelt hetvenes években már tudjon kísérteni a fiatalon elhunyt énekes. Szerencsére nagyon sok példát tudtam mutatni hangulatban Ambrusnak, de amíg nem sikerült azt hoznia, amit vártam, addig sokszor kellett nemet mondani. Nagy tanulság, hogy ez nemcsak Liza számára nehéz, hanem a filmrendezőknek is. Nagyon nehéz nemet mondani, amikor tudom, hogy valaki rengeteg munkát rakott az anyagba, ráadásul úgy kell nemet mondani, hogy közben benne legyen a dicséret is, hogy a munkatársaid érezzék úgy, hogy ennek ellenére is érdemes legyen folytatni. Pszichológiailag a legmegterhelőbb dolog a lelkes munkatársaknak nemet mondani. Ez az animációra is igaz, amit addig csiszoltunk, amíg időnk és pénzünk volt. De az a szerencse, hogy szuper partnereink voltak, iszonyú jó emberi kapcsolatok is születtek, például Ambrussal is nagyon közel kerültünk egymáshoz, aminek borzasztóan örülök.
Ez azt jelenti, hogy ezentúl ő fogja írni a filmzenéidet?
Feltétlenül számítok rá a jövőben, igen, és Csengery Danira is, aki a kisfilmjeim zenéit írta. Ha lesz még dolgom filmmel, akkor az velük lesz. De ez a stáb többi tagjáról, Hujber Balázsról, Bárdosi Ibolyáról és még sok mindenkiről elmondható. Tudják, hogy nem könnyű velem dolgozni, mert problémás gyerek vagyok, de hozzák mindazt, amit magamtól is elvárok, és közben nagyon szeretem őket.
Miben nyilvánul meg, hogy "problémás vagy", kiabálsz?
Nagyon ritkán, és szerencsére nem is kellett. Soltész Juci rendezőasszisztens kemény kézzel, precízen irányította a stábot, ami nagyon megkönnyítette a munkámat, hiszen hogyan-ra és a milyen-re kellett figyeljek, a mi és a mikor az el volt intézve..
Ujj Mészáros Károly
Eredetileg külkereskedelmet tanult a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, de már ekkor is a filmezés érdekelte. 1994-ben forgatta első kisfilmjét (Attila bohóc címmel) a Balázs Béla Stúdió támogatásával. Londonban a London Drama School (STAR TEK associates) képzésén vett részt, majd 1999 óta szabadúszóként dolgozott producerként, készít reklámfilmeket és rendez.
Filmjeivel számos nemzetközi és hazai fesztiválon vett rész, nyert díjat. A Magyar Filmszemlén például a Gumiember című lírai-abszurd kisfilmjével elnyerte a fődíjat, A ház című kísérleti filmjéért a zsűri különdíját kapta, 2009-ben pedig, a 40. filmszemlén az Alena utazásáért – amit szarajevói és berlini filmfesztiválon is méltattak – átvehette a legjobb kisjátékfilmért járó díjat. 2011. novemberében mutatták be a Pesti Magyar Színházban első színházi rendezését, a Gyanús mozgások című Maros András darabot. 3 (Történet a szerelemről) című kisfilmjét itt lehet megnézni az Indavideón.
Első nagyjátékfilmje, a Liza, a rókatündér elkészítésében segítséget kapott a cannes-i fesztivál Cinéfondation szekciójának Műhelyétől. A mű alapötletét Pozsgai Zsolt Liselotte és a május című darabja adta, ám egy japán filmfesztiválon kiegészült a történet a rókatündér motívummal.
via Wikipédia
A főszereplőid a Magyar Színház színészei, Balsai Móni nyilván adott volt, hiszen ő az életben is társad, de Bede-Fazekas Szabolcsról is elmondható, hogy rá lett írva a film?
Kisfilmekben dolgoztunk már együtt, így Szabi adott volt, de nem erre a szerepre. Neki egy másik udvarló szerepét akartam adni, de annyira szépen hozta a próbafelvételen a karaktert, hogy végül meggyőzött. Eredetileg Gyabronka Józsefet szerettem volna Zászlósnak, de ő úgy vélte, hogy már öreg ehhez, ekkor próbáltuk ki Szabit. Isteni volt, amikor elkapta ezt a mindig figyelő, érzelmes, különc karaktert, aki szeret piciny törülközőben flangálni az emberek előtt! Egy külön napot próbáltuk csak arra, hogy Zoltán zászlós hogyan eszik, hogyan néz. Mit reagál, ha meglát valakit? Mikor meglett ez a kutyaszerű, figyelő tekintet, akkor ehhez mindig vissza lehetett nyúlni. Ugyanezt megcsináltuk a Schmied Zolival is, meg mindenkivel, Mónival is sokat gyakoroltuk azt a minimalizmust, ami jellemzi a játékát. Az nagyon fontos volt, hogy nagyjából egyfajta stílusa legyen a filmben a játéknak, és ne keveredjenek a színészi létezési formák.
És a többi szereplő? Direkt igyekeztél foglalkoztatott arcokat találni vagy ez csak a véletlennek köszönhető?
Attól függ. Bán János figurájára például néztünk más szereplőket, de aztán eszünkbe jutott, hogy ő lenne az ideális. Ettől persze megijedtünk, hogy egyáltalán elvállalja-e, hiszen nagyon kis szerepe volt a filmben. Megnéztem őt egy este színházban és felkértem, szerencsére örömmel vállalta el, borzasztó nagy szívvel csatlakozott hozzánk, és a forgatáson is klassz volt vele dolgozni. Molnár Piroskára rá volt írva a szerep, ahogy Reviczky Gáborra és Szabó Győzőre is – utóbbi nagyobb teret volna kapott eredetileg, de aztán kiíródott, és később jött be a bérgyilkos szerepe.
Nem tartottál tőle, hogy ezek a színészek kicsit azért elhasznált arcok?
Reviczkynél azt akartam, hogy valami teljesen mást csináljon, mint amit szokott. Ne azt a fajta színjátszást hozza, amit megszoktunk tőle, hanem egy minimalistább szerepformálást. És ő tényleg csak áll és beszél, és hiányoznak azok a gesztusai, amit mondjuk Tímár Péternél megszokhattunk tőle. Molnár Piroska meg 2012 óta szerepel minden filmben, de a miénk forgott először! A menedzsernek meg egyszerűen Hajdú Steve-nek kellett lennie! Viszont a főbb szereplők nem a legismertebb arcok, ami jó, mert rengeteg iszonyú tehetséges színész létezik az országban, aki kevesebb lehetőséget kap. Nagyon örültem, hogy sikerült ilyen arcokat is megmutatni.
Jó, akkor most azt is tisztázzuk már, hogyan lehet fitnesszlabdán dugni?
Sehogy. Az embernek jönnek néha ilyen gondolatai, látomások lepik el az agyát. Azt akartam, hogy Tomy Tani meghallja, hogy Inge és Henrik mit csinál, és amikor arra gondoltam, hogy mi lehetne a zaj oka, akkor ez a labdán ugrálós dolog ugrott be. Nagyon sokat agyaltunk rajta, hogyan lehet megcsinálni, végül egy pici libikókán ültek felfüggesztve a színészek, amihez a labda oda volt rögzítve, a függesztést és az ülőkét utómunkában kiretusáltuk.. Senki ne próbálja ki otthon, mert nagyon veszélyes!
Ezt a sajátos, groteszk világot fogod vinni tovább a filmjeidben?
Valamilyen stílusjegyem biztos lesz, de abszolút nem gondolom, hogy ezt fogom folytatni. A köveztkező projekt, amiben gondolokozom, egyáltalán nem emlékeztet a Lizára. Az teljesen realista, dokumentarista lesz. De nyilván azt a stílust majd próbálom egyben tartani, hogy kerek legyen.
Milyen nézettségre számítasz?
Megjósolhatatlan, de szeretném, ha minél többen megnéznék és szeretnék! Mert az nem cél, hogy sokan megnézzék és fanyalogva jöjjenek ki a moziból. Hiszen szórakoztató célból készült, végig az lebegett a szemünk előtt, hogy ez az egész vicces legyen és a néző velünk együtt játsszon. Emellett persze, ha valaki belelát mélyebb dolgokat, az tök jó!
Hol találtad a finn country számot, amit Zoltán zászlós hallgat rongyosra? Egyáltalán, miért pont a finn country?
Ez egy hommage! Aki Kaurismäki filmjéből való ez a szám, és már nagyon régóta hallgatom, talán 2007-2008 óta? Egyszer nagyon régen Hujber Balázstól kérdeztem, hogy el tudod képzelni, hogy valaki erre a számra lassítva fut? Aztán Kuroszava: A vihar kapujában című filmjében az egyik női karakter úgy csalja el az áldozatot, hogy azt mondja neki, hogy baleset történt a szüleivel. Amikor pedig Zoltán zászlós azt mondja hogy "idő van, idő az van bőven", az abszolút Gothár Péter Idő van-ja miatt került be. Van ilyen utalásból elég sok a filmben...
Liza, a rókatündér, Gyártó: Filmteam, producer: Major Istvan, Forgalmazó: A Company, Bemutató: Február 19.
