Száraz Dénesnek két órát adtak, kapott hideget-meleget. Legendásnak lenni pedig csak összetartva lehet.
Máté Gábor sokak által legendásnak mondott egykori osztálya évről évre összejön, hogy egyikük életét kíméletlenül, mégis sok humorral kivesézzék. Idén Száraz Dénes került terítékre, ami abból a szempontból nem bizonyult szerencsés húzásnak, hogy néhány éve éppen ő és Fenyő Iván döntött úgy, hogy kiszáll a múltidézésből, és nem kér többé a két hét alatt bepróbált családállításból. Merthogy ilyesmi valójában az Alkalmáté Trupp, akik minden évben az utolsó előadáson húznak új nevet, és akik egy régi pletyka szerint azért magukról csinálnak előadásokat, mert volt osztályfőnükük, Máté Gábor úgy véli, csak magukkal is foglalkoznak.
Pedig az eddigi hét előadásból már többször kiderült, hogy ez közelsem így van. Az is kiderült, hogy az eddig szerenyébb keretek között reklámozott osztály ellegendásítása valójában inkább köszönhető Orlai Tibornak (aki felkarolta a Truppot, és kiemelte Zsámbékról a Jurányi Inkubátorházba helyezve azt), és a legenda jelen esetben főképp azt jelenti, hogy egy társaság, amelyik feltétel nélkül szereti és tolerálja egymást.
Talán éppen ezért huzatta a sors pont Száraz Dénest velük, hogy kiderüljön, tényleg így van-e. Mert idén igen nehéz helyzetbe kerültek azáltal, hogy a húzott személyt rázta a hideg az ötlettől, hogy bármiféle formában szerepeljen a darabban. Véleményét később megváltoztatta, és ha testét nem is, de szellemét és történeteit adta a Jurányiban bemutatott Száraz Dénes Vele, de nélküle című előadáshoz, így Alkalmátés moralizálásba csaphatott az osztály, magukat sem kímélve, hogy nagyon ne billegjen a mérleg.
Van itt elképzelt bírósági tárgyalás, pillanatképek Száraz főiskolás éveiből és persze Magyarország, én így szeretlek-es sörreklám, kombinálva (nem kevés utalással) a Jóban Rosszban feltámadt Tamás atyájára. Sok üdítő pillanat azoknak, akik ismerik Száraz Dénest és azoknak is, akik ismerik a honi színházi helyzetet, valamint sok fejkapkodás azoknak, akik nem, bár utóbbiból kevés ült a premieren a nézőtéren. Nyilván az sem véletlen, hogy ebből az előadásból minden évben csak néhány van.
A darab végére az is megláthat valamit Szárazból, akik sosem kattintottak estefele a TV2-re, hiszen kapnak egy tükröt, még ha néha görbére is sikeredett. Fájdalmas pillanatok is vannak az előadásban, és ezt nehezen kompenzálják a néha erőltetett, de szívből jövő poénok. Az osztály öregszik, és éppen az ő változásuktól más évről-évre a darab, még ha valójában hangulatát tekintve ugyanolyan is. Azon lehet vitatkozni, jó ötlet volt-e Zsámbékról elhozni a Truppot a Moszkva tér mellé - szerintünk nem - sőt azon is, vajon lehet-e egy ilyen előadást ennyiszer (összesen hatszor) bemutatni - de azon nem, hogy néha jót tesz egy tükör, még akkor is ha mocsok mód tud fájni. Pláne ha azok tolják az arcunkba, akiket szeretünk.
Száraz Dénes valódi arcait mindig más volt osztálytárs játssza, de mindannyiuk sportos külleméből arra következtetni, hogy a színész igazi énje az, amelyik éppen az Iron Man teljesítésére készül gőzerővel, azaz edz mint őrült.
Azt leszámítva, hogy a Jóban Rosszban-rajongós jelenetet kissé túlspilázták, (minek következtében pont a közepén leült az előadás) ismét nem hibáztak, rendesen felrakták dezertált osztálytársukat a boncasztalra, hogy aztán (ön)kritikáikkal atomjaiból építsék őt újra, kínosan ügyelve a valójában mindenki számára ismeretlen Száraz Dénes lelkének legmélyebb bugyraira. A felszínt viszont mélyen megkapirgálták és a családállítás végére az derült ki, hogy a legendás osztály megérti, elfogadja és szereti különc társait is.
Száraz Dénes - Vele de nélküle
AlkalMáté Trupp előadása
Augusztus 3-5 Jurányi Inkubátorház
Jegyár: 2800 Ft
