Fiatal magyar artistákból álló társulat a Recirquel, amely Cirkusz az éjszakában című előadásával lép fel a Művészetek Palotájában. Újcirkusz rajongóknak jó szívvel ajánlott előadás, de - velünk ellentétben - kisgyereket inkább ne vigyenek rá magukkal, mert végig tudják ugyan nézni, de nekik nem fog nagyon tetszeni.
A Cirkusz az éjszakában egy nagyon szerethető produkció, és nem csupán azért, mert fiatalok (a legidősebb fellépő is kora-huszonéves), és mert magyarok: mindettől elvonatkoztatva is megadnék nekik tízes skálán egy hétésfelest. Vannak a show-nak kisebb gyerekbetegségei, de ha ez a társulat együtt tud maradni, ezeket tuti kinövik, és a következő előadásaikra már nem lehet majd jegyet kapni.
Vági Bence rendező nem első alkalommal dolgozott együtt a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola végzőseivel, első közös kísérletüket a tavalyi Szigeten láthatta a közönség. A mostani, a Tavaszi Fesztiválra összeállt előadást viszont kifejezetten a MÜPA Fesztiválszínházának adottságaihoz szabták.
Ami jó volt:
Az artisták. Elég sok újcirkusz-előadást láttam már, és bátran állíthatom, hogy a Recirquel fellépői mindent tudnak, amit ebben a világban tudni kell/lehet. Szépek, hajlékonyak, erősek, néha viccesek, néha líraiak - és mindkét szerepben hitelesek. Kifejezetten jó volt az előadás kezdete - nem spoilerezek, ha elmennek, nézzék meg maguknak. Az egész műsorban egyetlen szám - a varjas -, sikerült kicsit unalmasra, a többi remek volt.
A hangulat. Tetszett nekem, hogy az előadás el tudott szakadni a hagyományos, kicsit erőltetetten vidám cirkuszhangulattól, és nem törekedett a Cirque du Soleil féle monumentalitásra sem. A táncszínház-cirkusz skálán pedig egészségesen erős mértékben voltak közelebb az utóbbihoz - ez nálam mindig pluszpont. A Cirkusz az éjszakában amolyan noir cirkusz volt, ehhez passzolt a díszlet, a zene és a jelmezek is.
A jelmezek. Mert nem lehet elmenni szó nélkül a jelmezek mellett sem, a noir hangulathoz passzoló, jellezően fekete-fehér kosztümöket Kasza Emese tervezte, akinek ehhez csak gratulálni tudok, parádésan jól sikerültek.
A dizőz. Balogh Anna, fekete ruha, égővörös haj, nagyon jó hang. A számok között időnként énekelt, és ezzel remekül fokozta a hangulatot.
Amin lehetne még javítani
Kicsit kevesebb üresjárat. Valószínűleg a fiatal artisták terhelhetősége is szerepet játszott abban, hogy a néhány trükk a vártnál kicsit rövidebb, a köztük lévő üresjárat pedig hosszabb volt.
A zene. Annyira sajnálom, hogy ezt kell mondanom, mert elképesztően szimpatikus - és szuper kosztümbe öltöztetett - volt Sárik Péter a zongoránál. De a darabhoz írt zene felemásra sikerült, időnként passzolt, időnként viszont unalmassá vált. Menő dolog, hogy direkt a show-hoz írják a zenét, de simán el tudtam volna képzelni időnként valami mást, valami önmagában is kicsit jobban szórakoztatót.
A díszlet és a darab viszonya. Szintén menő volt az éjszakai várost idéző díszlet, de valójában elég kevés tényleges szerepet kapott a darabban. Az artisták időnként kicsit felmásztak a tűzfalakra, de aztán szépen le is másztak onnan, pedig annyira számítottam rá, hogy lesz legalább egy szám, ahol tényleg kihasználják őket.
A Cirkusz az éjszakábant a meghirdetett műsor szerint még háromszor játsszák a Müpában, a következő előadásra már elfogytak a jegyek, de a május 24-i, és a június 11-i előadásra még van néhány. Ha szeretnek szép jelmezbe öltözött, igen hajlékony fiatal művészeket nézegetni, semmiképpen se hagyják ki!
