Salinger Richárd néhány éve robbant be a köztudatba, amikor megírta az Apám beájulna című könyvét, melyből Sas Tamás rendezett filmet, és amiből leginkább csak Csősz Boglárka melleire emlékeznek a nézők. A szerző ezután teljes pálfordulással az ösztönök szintjéről a felsőbb hatalmak felé vette az irányt, és egy boszorkány erőteljes közreműködésével megírta az Omyno – A visszatérés képlete című könyvét, mely akkora siker lett, hogy úgy érezte, vagy csak az égi hangok mondták ezt, hogy meg kell írnia a folytatását.Az Omyno 2. – A beavatás képlete a héten jelenik meg. Ebből az alkalomból beszélgettünk arról, hogyan is válik valaki ezoterikus szerzővé.
Az első részt azért írtam, mert amikor egy barátnőmet elkísértem egy látóhoz a látó egyszercsak hozzám fordult, és közölte, hogy azért vagyunk nála, mert nekem fog egy könyvet diktálni. Akkor kezdődött egy három éve tartó folyamat. A látó azt mondta, hogy a könyvben lesz benne az élet megoldóképlete.
- A 42 - a Galaxis utikalauz száma benne van?
Salinger Richárd: Nem, ennél sokkal komplexebb a dolog. Megismertem Sheila McNornát, és elkezdődött ez az őrület.
- Hogyan kell ezt elképzelni?
- S. R.: Amíg nem találkoztál boszorkánnyal, addig azt gondolod, hogy veled az nem történhet meg, hogy egy boszorkánnyal fogsz közösen könyvet írni. Amikor ott ülsz nála, akkormeg zavarban vagy, mert van egy rakás elképzelésed a boszorkányokról és ez egy csomó ponton nem stimmel. A munka úgy néz ki, hogy mögöttem van egy tükör a szobában, ő azt nézi, és néha megkér, hogy hajoljak arrébb, mert éppen kitakarom a tükörben látható entitást (gondolatformát), aki diktálja neki a dolgokat. Napokon keresztül hallgattam, amiket mondott és ha kérdeztem amit nem értettem, arra nem kaptam választ, vagy ha mégis, akkor az teljesen értelmezhetetlen volt. Eleinte teljesen boldog voltam, hogy csak megírjuk, aztán lassan rájöttem, hogy semmit nem értek abból amit mondanak nekem. Eleinte azt gondoltam, hogy ő teljesen hülye, aztán arra, hogy én, végül az entitásokra gyanakodtam. Aztán rájöttem, hogy senki nem hülye csak egy másik dimenzióból beszél, ahonnan a dolgok másképp látszanak.
Fizikailag úgy kell elképzelni, hogy viszonylag nyugodtan érkezem, majd a 21. percben felpattanok, körbe-körbe rohangálok, egészen addig a pontig, míg rá nem jövök valamire, vagy ki nem fáradok.
- És hogyan vesz részt ebben egy boszorkány?
- Sheila McNorna: Én ragaszkodom hozzá, hogy csak közvetítő vagyok. Az író ott ül előttem, a szellemiség felettem. Ez tényleg úgy zajlott, hogy volt amikor felhívtam a Ricsit, hogy most jöjjön már, mert már három napja nem alszom mert az info jön-jön-jön, és én ezt leírogattam. Az elején visszaadta, hogy akkor most ezt én értelmezzem, mert látja ugyan hogy mi van odaírva, de nem érti. Nekiálltam értelmezni, és lefordítani, lábjegyzeteket írogattam, hogy ebben a mítikában ez mit jelent; ő pedig elkezdett ennek utánaolvasni, mert addig fogalma sem volt róla, miről beszélek. Minden alap nélkül egy hermészi rendszert a nyakába raktak.
- És most már olvasol Kryon könyveket vagy Coelhot?
- S. R.: Semmit nem olvastam, fogalmam sem volt ezekről, és a mai napig sem olvasok ezoterikus irodalmat. Coelho nem beavatott, róla üvölt, hogy nem beavatott. Ezért is olyan népszerű, mert azok veszik, akik szintén nem beavatottak. De én ezzel igazán nem tudok mit kezdeni, nekem ezek a beavatások vagy kinyilatkoztatások nagyon zűrösek, és millió olyan kérdésem van, ami utána megválaszolatlan marad.
- Nem gondolkoztál rajta, hogy miért téged választottak ki erre a szerepre?
- S. R.: Melyik ezoterikus guru kapott nagy kinyilatkoztatásokat? Ha végignézed Mózes útját, ő ki volt? Csecsemőként elengedték, a fáraó udvarában nőtt fel, olyan volt, mint a Ricsi. Egyszer elindult ezen az úton, és vezető lett belőle. Ugyanez van a Ricsivel is. Ha megnézed a Coelhot, ő egy teljesen átlagos ember, aki végigcsinálja a Kelyhesek útját, és ezáltal jönnek a megtapasztalások. A Nagy guruk sosem kapnak nagy kinyilatkoztatásokat. Én is megcsinálhattam volna, de ez a Ricsi dolga volt, hogy megírja.
Imádom ezeket a kinyilatkoztatásokat nekem ez karmikus feladatom. Egy idő után rosszul viseltem, hogy nem értem, miről is van szó, ezért elmentem transzlégzést tanulni, amiben eléggé elmélyedtem, illetve más technikákat is választottam, melyek alapvetően képesek befolyásolni a tudati működésedet és bekapcsolni az intuícióidat. Azt gondolom, hogy elég hamar jó eredményeket értem el, és itt tanultam meg valamennyire, hogy az egész életünk tök máshogy történik, mint azt gondoljuk. Én ha meghallom a kiválasztott szót, akkor rögtön menekülőre fogom a dolgot. Biztos jó lehet kiválasztottnak lenni, de nagy részük elég hamar és szomorú véget ért, és nem szeretném kereszten végezni. Mózes sem jutott el Izraelig, de legalább szeretettel emlékszünk mindkettejükre.
- Adott neked ez a dolog valamit?
- S. R.: Nem kellett az életemet megoldani, csak meg kellett érteni. Azóta beszélek ilyen szép, szétfolyó mondatokban. Nagyon nehéz azzal a tudatállapottal, amiben vagyok, most, veled beszélgetni. Ennek ellenére nem akarok nagy dolgot, csak annyit, hogy ezt a gondolkodási formát kezdjük megtanulni, és utána a gyerekeinket is erre tanítsuk. Az ezotériával ellentétben nem akarok nagy dolgokat, csak bemutatni a szögváltást, rátekinteni a racionálisról az irracionálisra és fordítva. Ha a gyermeinket arra tanítjuk, hogy nem kell kiemelkedni, akkor már nem fogunk magunknak hazudni, és ha nem hazudunk, akkor könnyebb lesz az intimitás, és ha ez könnyebb lesz, akkor az egész dolog egy harmonikusabb rendszer lesz. Ettől még ugyanúgy dolgozni kell, csak más érzés, amikor az ember biztonságban van a saját világában.
- Oktatní is kezdtél.
- S. R.: A Théta-technikát a Bowen technikát oktatom – ez tisztán fizikai dolog, egy-egy pont megnyomásával lehet a test energiaszintjét megváltoztatni. Nagyon látványos és egyszerű technika. Különböző légzéstechnikákat is tanítok.
- Nem félsz attól, hogy olyan leszel mint A. J. Christian, mint nagy tanító?
- S.R.: Én nagy tanító nem tudok lenni, mert az egy póz. Ha nem veszed fel ezt, akkor nem lesz annyi tanítványod. De ennek ellenére dolgozom emberekkel, akik tanulják ezeket a technikákat. Én egy dolgot tudok tanítani: azt, hogy hallgass magadra.
- A könyv Sheila McNorna segítségével született meg. Hogy lesz valaki boszorkány?
- S. M.: Esélyem sem volt mást csinálni, a felmenőim is ezt csinálták. Van egy normális foglalkozásom is, amit azért tanultam, hogy a gyógyításban tudjam hasznosítani.
- Mit csinál manapság egy boszorkány?
-S. M.: A nem újkori vagy felvett boszorkányoknak, azaz a régi típusúaknak van egy fix napirendjük. Meditálok, elviszem a gyerekemet az iskolába, bemegyek a stúdióba, megtisztítom a teret, felkészülök az aznapi munkáimra, fogadom az embereket. Vannak bizonyos rítusok, melyeket végigcsinálok, vannak táplálékok, amiket nem fogyasztok, vagy csak mértékkel, vannak ünnepeink. Bájitalokat főzök, krémeket keverek.
- Tehát akkor gyógyítasz, jósolsz és tanácsokat adsz a hozzád fordulóknak?
- S. M.: Nem, nem adok tanácsokat, elmondom a választ a kérdéseidre, és csak nézek rád. Nem kezdem el magyarázni, csak elmondom, amit látok. Tarot kértyát használok, mert a vendégek igénylik, de öntök viaszt vagy ólmot is és van varázsgömböm is.
- Ebből meg lehet élni?
- S. M.:1986 óta csinálom hirdetés nélkül. De előnyöm van, mert a nagymamám, amikor meghalt, átadta a vendégeit a nagynénémnek, aki aztán nekem adta át őket.
- Richárd, te megkérdezted, hogy sikeres lesz-e a könyved?
- S. R.: Nem, nem hiszek az ilyesmiben.
