A selejtezés az áttekinthető gardrób titka

Bár a tavaszi nagytakarításnak még nem jött el az ideje, lehet, hogy a leárazások alatt beszerzett ruhadarabok miatt sokan úgy érzik, ideje lenne rendszerezni a szekrények tartalmát, esetleg ki is selejtezni pár darabot. Az ismerősök körében végzett felmérések alapján persze változó, hogy ki mikor szánja rá magát arra, hogy alaposan szétválogassa a ruhatárát. Vannak, akik akkor vesznek erőt magukon, amikor már semmi nem fér el a szekrényükben. Ez vagy azt jelenti, hogy évente egyszer szortíroznak, vagy azt, hogy csak nagyon ritkán és rendszertelenül osztályozzák a cuccaikat. Timit például általában már csak a kényszer viszi rá a selejtezésre, igaz, általában költözéskor szabadul meg a felesleges ruhadaraboktól: „Mindig az alapján döntök, hogy az elmúlt egy évben volt-e rajtam egyáltalán. Ha nem, kíméletlenül kidobom, igaz, nagy gyűjtögető vagyok.”

A nem szeretem szekrény

Annának más módszere van: „Folyamatosan selejtezek, van egy dobozom erre a célra. A pakkot pedig félévente elviszem az Auchanhoz, ahol van egy gyűjtőkonténer.”  Anett nem aprózza el a dolgot, neki egy egész „nem szeretem szekrénye” van: „Félévente jön rám a válogatás, akkor egy másik szekrénybe rakom a ruháimat, abba a szekrénybe, aminek az a funkciója, hogy a nem szeretett ruhákat tárolja egy ideig. Ezt a szekrényt évente egyszer átvizsgálom, és ami onnan sem kell, az megy a helyi művelődési házba, ahol ingyenes ruhabörzéket szoktak tartani.”

Kopott? Szöszös? Irány a kuka!

Az is teljesen változó, hogy ki mihez kezd a leselejtezett ruhákkal. „Ami nem kell, anyámnak megy, ő mindig nagyon örül. Cipőket egyszer selejteztem, a Vöröskeresztnek akartam adni, de nem találtam olyan helyet viszonylag közel, ahol beveszik, úgyhogy kitettem mindent az utcán lévő csap mellé, és öt percen belül meg is találták a kupacot a hajléktalanok” – ismertette stratégiáját Nemoszi. Kitbits hasonló módszerrel dolgozik: „Ami jó állapotban van, az anyunál köt ki, ami már nem, az egy szatyorban a szelektív mellett. Olyanoktól válok meg, ami méretben nem jó - ez megy anyuhoz, vagy, mint legutóbb, terhes barátnőhöz -, vagy kopott, szöszös, ez megy a kuka mellé. Cipőt nem szoktam selejtezni, mert azokat kukaérettségig hordom, a Dr. Martens bakancsok meg ritkán vásnak el.”

Jótékonyság kontra aukció

Judit egy szegény családnak szokta átvinni azokat a ruhadarabokat, amelyeket már nem hord. „Az egyik barátnőm egyébként minden évben a gödöllői kastély egyik termében szervez egy ruhacsere akciót. Általában húszan szoktunk lenni, de ez változó, a kiselejtezett cuccainkat pedig egymás közt cserélgetjük, és ami megmarad, szétosztjuk szegény családok között.  Az egyik rászoruló családban a 15 éves lánynak hasonló méretei vannak, mint nekem és mindig roppant hálás a levetett holmikért. Az út mentén található gyűjtőkbe sosem viszem, inkább nevelőotthonnak érdemes adni a kiválogatott ruhadarabokat.” Szemes Nóra személyi stylist ugyanazokat a megoldásokat javasolta, mint ismerőseink. „Elvihetjük családtagjainknak, barátainknak, szeretetszolgálatnak, a közeli hajléktalanszállóra. Esetleg feltehetjük Vaterára vagy eBayre, vagy elvihetjük egy ruhacsere partira, esetleg szervezhetünk saját csereberét az ismerőseink körében.”

Valami nem stimmel

Szemes Nóra egyúttal tanácsokat is adott azzal kapcsolatban, hogy mikor és hogyan érdemes selejtezni. „Mindegy, hogy mikor válogatjuk át a ruhatárunkat, de napszak szempontjából célszerűbb délelőtt, hiszen a rendes megvilágításban mindent, a színt, a foltokat, a lyukat és más kisebb hibákat is észrevesszük. Tegyük külön azokat a darabokat is, amik átalakításra szorulnak; például kiszakadtak, leesett a gomb, be lehet szűkíteni, fel kell varrni. Ami méretben nem jó, és valószínűleg a közeljövőben már nem is lesz az, attól érdemes megválnunk. Nézzük meg magunkat a tükörben minden irányból, sok ügyfelem rendszeresen egy-két számmal nagyobb ruhát hord a kelleténél. Érdemes utánanéznünk az interneten a színtípusunknak is, és azokat a színeket, amik nagyon nem állnak jól, szintén kiselejteznünk. Sokszor azért nem hordunk egy darabot, mert úgy érezzük "valami nem stimmel", valójában pedig a szín nem áll jól, ezért is nem érezzük jól magunkat benne. A nagyon régi, ódivatú daraboktól szintén érdemes megválnunk, hiszen ezek sokat öregíthetnek rajtunk. Azokat a darabokat, amelyeket nem hordunk, bár semmi bajuk nincs, nézzük meg, hogy mi lehet az oka - ha úgy érezzük nem is fogjuk, szintén váljunk meg tőle. A maradékot rendezzük el a szekrényben jól látható helyen, esetleg funkció vagy szín szerint csoportosítva. Évszakváltáskor pedig – amennyiben persze ez megoldható -, érdemes külön tenni a darabokat és csak az adott szezonban elővenni.”