A lapostalpú szandál, azaz a saru - az ágyékkötőt leszámítva - a legősibb kiegészítő, így több ezer éves megoldások köszönnek vissza a legfrissebb daraboknál is.
Csak egy cipőtalp és ragasztószalag
Martin Margiela nemrég egy olyan szandált mutatott be, amely pusztán egy cipőtalp és egy guriga ragasztószalag - a lábbelit tetszőlegesen rögzíthetjük a lábunkra. Mi sem mutatja jobban, hogy az idei nyári cipőtrendek közt főszerepet kap a minimalizmus és a zen visszafogottság, a Bauhaus érintése pedig a tiszta színek és geometrikus formák használatában mutatkozik meg. Összegyűjtöttük az idei nyár legszebb és legcsendesebb darabjait.
A minimál szandálnak sosincs sarka
Aki azt hiszi, hogy a lapostalpú szandálokkal kíméli a lábát és a gerincét, nagyon téved, a láthatatlan saru éppen olyan egészségtelen, mint a tizenötcentis tűsarok - aminél már csak az károsabb, ha ezeket váltogatjuk. De sajnos amint egy kis sarokkal megemelik a sarut - hogy ne fájduljon meg olyan gyorsan a talpunk ,- azonnal elveszti szép vonalvezetését. Tehát egy igazi minimál szandálnak soha nincs sarka, nyári városnézéshez inkább ne ezt válasszuk!
Az a jó, ha nem halmozza a látványelemeket
A szandál-minimál irányzat legfőbb ismérve, hogy nem halmozza a látványelemeket - egyetlen gesztust emel ki, vagy legalábbis kevés eszközzel ér el nagy hatást. Izgalmas csomózás, vagy egy apró csatt határozza meg a cipő karakterét és nagyon fontos az anyagválasztás. Nincsenek teátrális formák, amik elterelik a figyelmet a bőr minőségéről, ezért minimál szandál mindig jó minőségű anyagokból készül, sőt gyakran két különféle anyag találkozásában rejt izgalmakat.
