vizelet színe

A középkori eljárás lényege az volt, hogy vizeletmintát kértek a betegektől, majd azt egy üvegben forgatva, a fény felé tartva többször is megvizsgálták. Úgy tartották, hogy a helytálló diagnózishoz háromszor is rá kell nézni a vizeletre: először frissen, aztán egy óra elteltével, végül pedig akkor, amikor már teljesen kihűlt. A korabeli orvosi könyvek húszféle árnyalatú vizeletet tartottak nyilván. Egy úgynevezett uroszkópiás kerék segítségével sorolták be az adott mintát, és következtettek belőle a páciens lehetséges betegségeire – például a sárgaságra.

Noha – szerencsére – az orvostudomány már messze meghaladta a középkori módszereket, a vizelet színének vizsgálata ma sem tűnik ördögtől valónak. 2013-ban például a 200 000 lakosú amerikai városban, Tacomában a laboratórium egy dolgozója mindössze egy hét alatt a szivárvány minden színében pompázó vizeletmintákat gyűjtött össze, és az ezekről készült képet fel is töltötte az internetre. Természetesen a tacomai laboratórium munkatársai sem csupán a vizelet színét vizsgálták, de hangsúlyozták: bizonyos színek komoly rendellenességekről árulkodhatnak.

De miért sárga?

A vizelet a szervezetből kiválasztott felesleges elektrolitok és anyagcseretermékek folyékony elegye, melyet a vesék választanak ki, amikor kiszűrik a vérből a toxinokat és egyéb káros anyagokat. Javarészt vízből, sóból, kálium- és kalciumionokból, illetve karbamid és húgysav nevű vegyületekből tevődik össze.

Összetételére, színére és szagára számos dolog hatással van: az elfogyasztott ételek, esetleges betegségek és az általunk szedett vitaminok és étrend-kiegészítők.

Sárga színét a benne lévő urokróm nevű pigment adja, és a szervezet hidratáltságától függően lehet egészen halvány, szinte színtelen vagy akár sötétsárga. Minél sötétebb a szín, annál nagyobb fokú a szervezetünkben a dehidratáltság.

Narancssárga vagy barna színű vizelet

Bizonyos árnyalatoknál azonban nem árt az óvatosság. Egyes gyógyszerek és antibiotikumok (például a fenazopiridin vagy az izoniazid) narancssárgára festhetik a vizeletet, csakúgy, mint a nagy dózisú B2-vitamin. A narancssárga szín utalhat túl sok elfogyasztott sárgarépára, de akár vesehomokra is. Sötétbarna színt pedig akár belső vérzés vagy nagy mennyiségű bilirubin is eredményezhet, ami a máj nem megfelelő működésének a jele lehet.

Rózsaszínes-pirosas árnyalatok

Hacsak nem ettünk jelentős mennyiségű céklát, rebarbarát, áfonyát vagy szedret – ami rózsaszínre színezheti a vizeletet –, és egy alkalomnál többször is rózsaszínes-pirosas árnyalatút pisiltünk, feltétlenül forduljunk orvoshoz, mert a piros szín sokszor belső vérzés eredménye, amit fertőzés, húgyúti gyulladás, vesekő vagy akár hólyagrák is okozhat. Ezenkívül a rózsaszín a rifampin nevű antibiotikum vagy a húgyúti fertőzések kezelésére alkalmazott, már említett fenazopiridin mellékhatása is lehet.

Kék, zöld, lila

Ritkán ugyan, de az is előfordul, hogy a betegek vizelete kékre színeződik – leginkább bizonyos gyógyszerek szedése után. A metilénkék nevű gyógyszert például szén-monoxid-mérgezések esetén vagy műtétek során festékként használják, de kék színű vizeletet eredményezhet a Viagra, az indometacin és egy altatószer, a propofol is. A kék ételfestékkel színezett ételek ugyancsak kék színű vizelethez vezethetnek. A zöld színű vizelet többnyire a kék színű „hígított változata”, de jelezhet húgyúti fertőzést is. A lilás-feketés árnyalat lehet egy porfíria nevű genetikai betegség, következménye, de veseelégtelenségről is árulkodhat.

A vizeletnek nemcsak a színe, hanem a szaga is fontos lehet. Bizonyos ételek (legtöbbször a spárga, de akár a kelbimbó, a hagyma, a fokhagyma, a kávé és az erős fűszerek is) erős szagot okozhatnak, de az édeskés szagú, átlátszó vizelet cukorbetegségre utalhat. Ha akár a szín, akár a szag tekintetében eltérést tapasztalunk a megszokottól, és nem fogyasztottuk a fent említett élelmiszerek egyikét sem, feltétlenül konzultáljunk a háziorvosunkkal.