vérkép eredmény

Idegen kifejezések és számok. Ezt látjuk, amikor ránézünk egy vérképre, majd vakarjuk a fejünket, hogy ez vajon mit jelent. Hatalmas segítség, hogy a dokumentum alján ott szerepel a rövid szakvélemény, ami feketén-fehéren leírja, hogy van egészségügyi problémánk, vagy nincs. Azonban egy betegség esetében már nem ilyen egyszerű a kérdés. Ilyenkor tudni akarjuk, hogy melyik érték rosszabb vagy jobb, mire figyeljünk inkább, és mi ad okot a megnyugvásra. Ezért sorra vettük az általános vérkép információit. 

Figyeljük a számokat

A vérkép az orvosi protokoll egyik első lépése, ennek hiányában nem állapítható meg egyértelműen a probléma, még a szóban elmondott vagy szemmel látható tünetek észlelésekor sem. Éppen ezért nevezzük általános laboratóriumi vizsgálatnak, ami a normál értékhez képest megmutatja az eltéréseket. Ennek a felismerését segíti a vérképen található referenciaérték (jobb szélső oszlop). Az itt látható -tól-ig számokból tudjuk, hogy a lapon szereplő egyedi szám (bal oszlop) a normál értéken belül van, vagy eltérő. Amikor határérték alatti vagy feletti adatot látunk, de nincsen betegség, akkor érdemes három hónap múlva laborkontrollra menni. Amennyiben az eredmények hatértéken belül vannak, jellemzően nincsen ok a félelemre. A teljes vérkép alapvetően a vérszegénységre, bakteriális/vírusfertőzésre, rosszindulatú folyamatokra és a vérzékenységre mutat rá, de azt is felismerhetjük, hogy van gyanú kóros állapotra, vagy sem. Mindennek érdekében a következő kifejezéseket kell ismerni.

Fehérvérsejt

A fehérvérsejtek védenek meg a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól. Ezek a sejtek az egész testben megtalálhatók, a vérben és a nyirokrendszerben is, így fontos információkat nyerhetünk belőle. A vérben lévő fehérvérsejtek száma pedig rávilágít az esetleges betegség fennállására. Egészséges emberben 1 liter vérben 4–11 Giga/L közé tehető a fehérvérsejtek száma. Ezért a határérték: 4,5–11,0 között van. Szélsőséges eltérés esetén biztos a kóros állapot. 

Neutrofil

Ez a fehérvérsejtekre utal, melyek feladata, hogy a bakteriális vagy gombás fertőzésekkel és más gyulladásos folyamatokkal szemben védjék a testet. A neutrofilok reagálnak először a bakteriális fertőzésekre azáltal, hogy elpusztulnak, és helyükön létrejönnek a gennysejtek, így a szervezet is észleli, hogy valami nincs rendben. Ugyanis a genny összegyűlt és elpusztult fehérvérsejtek tömege. Egy egészséges ember vérében 1-2% a neutrofil, vagyis a fehérvérsejtek aránya. Pusztulásuk által a baktériumok erősebben támadják a szervezetet. A határérték 1,80–7,70 között van. 

Limfocita

A fehérvérsejtek képzéséért vannak, zömük a nyirokszervekben képződik, és a testben mindenhol megtalálhatók. A limfocita szerepe jelentős a védekezés immunfolyamataiban, hiszen ezek felelnek a szervezetet támadó baktériumok pusztulásáért, és a fehérvérsejtek termeléséért. Ezenkívül memóriasejtként is jelen vannak a testben, ezáltal képesek megölni azokat a sejteket, amelyek korábban már megfertőződtek egy adott vírussal, vagy rákossá váltak. Vagyis emlékeztetik a szervezetet, hogy „ezt már egyszer legyőzted, tudod, mi a dolgod”. A határérték 1,00–5,00 között van. Amennyiben az egyedi érték alacsony, a betegség nagyobb kockázattal járhat. 

Monocita

Ezek az egymagvú fehérvérsejtek takarító szerepet töltenek be, ezenkívül a monocita feladata, hogy eljuttassa az információt az előbbi memóriasejteknek, hogy azok újra felismerjék az adott baktériumokat, és megöljék a kórokozókat. A csontvelőben termelődik. A határérték 0,00–0,80 között mozog. Azért ilyen alacsony, mivel a vérvételből nyert vérmennyiség 3-6%-át teszi ki a monocita számának vizsgálata. 

Eozinofil 

Ezek a sejtek elsősorban az élősködők ellen harcolnak. Az eozinofil növekedése parazitás fertőzést mutathat, hiszen a magas sejtjelenlét már felvette a harcot az élősködőkkel szemben. Ideális állapotban kismértékben van jelen a vérben, vagyis egy igazi vészhelyzeti sejtről van szó. A határérték 0,00–0,45 közé esik.

Bazofil

Az allergiás immunválaszért felel, gyakorlatilag egy fehérvérsejttípus. De hogyan véd az allergia ellen? Azzal, hogy kibocsátja a gyulladást létrehozó anyagot, a hisztamint, ami végső soron beindítja az öngyógyító folyamatokat. A határérték 0,00–0,20 között van.

Vörösvérsejt

A vörösvértest elnevezés is utal rá, hogy ez egy, a vérben lévő alakoselem, ami az oxigén és kisebb részt a szén-dioxid szállítására hivatott. Ezek a sejtek a vörös csontvelőben képződnek, és fejlődésük egy hétig tart. Az orvosi leleteken szerepelhet vvs, eritrocita vagy RBC (angol red blood cell) címen. Számuk egy felnőtt ember esetében egy mikormilliliterben (µl) a férfiaknál 5–5,4 millió, és a nőknél 4,8–5 millió. Itt fontos megjegyezni, hogy egy mikromilliliter az 0,001 milliliter. Hiányuk vérszegénységet okoz, ami gátolja a szervezet normál működését. A határérték 4–5,2 között mozog. 

Trombociták

Magyarul vérlemezkék, vagyis vérben keringő apró sejttöredékek. Szintén a csontvelőben képződnek. Sajátosságuk, hogy könnyen összetapadnak, így az érpálya sérülésekor először ezek a sejtek lépnek működésbe, ekkor alakul ki a szemmel látható zúzódás vagy véraláfutás. Ezzel a többi sejtet támogatják, hiszen jelzik számukra a fennakadást, vagyis azt, hogy hol kell gyógyítani a fehérvérsejteknek. Ugyanakkor, ha túl magas számban tapadnak össze a lemezkék, akkor trombózis alakulhat ki, ami súlyos, akár halálos károsodást okozhat. A határérték 150–400.

Rövidítések 

A vérképben szereplő MCV a vörösvértestek átlagos térfogatára utal. Ebből ismerhetők fel a krónikus betegségek, a hemoglobintermelődés zavarai, illetve a vashiányos vérszegénység (de a vashiányt csak további vizsgálatok erősíthetik meg). A hemoglobin a vörösvértestek alkotóeleme, egy olyan vastartalmú fehérjemolekula, mely az oxigén megkötéséért és annak szállításáért felelős. Az MCH-érték az egy vörösvértestre számított hemoglobin szintjét jelzi. A magas MCH oka lehet B12-vitamin- vagy folsavhiány. Az MCHC a vörösvértestek átlagos hemoglobinkoncentrációját jelzi. A MPV a vérlemezkék számára utal, így jelzi az esetleges betegséget. Az RDW-SD vörösvértestek eloszlási szélességét mutatja ki, ezáltal segíti a diagnózis felállítását. Külön egyik érték sem ad elegendő információt, helyette együttesen tájékoztatnak arról, hogy milyen állapotban van a szervezet. Elképzelhető, hogy egy személynél kóros állapot áll fenn, a vérkép mégis határértéken belüli eredményeket mutat, ami azt jelenti, hogy a szervezet küzd a betegség ellen. 

Felhasznált irodalom: Dr. Hans Peter Seelig–Marion Meiners:Laborleletek – amit a teszt elárul, Holló és Társa