túlélő gyerekek

A 13, 9, 4 és 1 éves gyerekek a huitoto – más néven witoto – nevet viselő őslakos népcsoport tagjai. Hat héten át maradtak egyedül a dzsungelben, ahova nemcsak traumatizáló esemény, egy repülő lezuhanása révén érkeztek, de ahol azt is látták, ahogy édesanyjuk négy napon át haldoklik. A nő maga küldte el gyermekeit, hogy induljanak, és mentsék meg magukat.

A túlélő gyerekek valóban a dzsungel gyermekei

Ha vannak olyan gyerekek, akiknek minden képessége megvan arra, hogy ezt megtegyék, azok a Mucutuy testvérek voltak.

A két legidősebb gyermek, Lesly és Soleiny nagyapjuk elmondása szerint már szert tettek a vadonnal kapcsolatos legalapvetőbb ismeretekre, Damary Mucutuy, a gyerekek nagynénje szerint pedig előfordult az is, hogy túlélőset játszottak a dzsungelben.

„Ilyenkor kis táborokat építettünk. Lesly már tudta, melyik gyümölcsből szabad ennie és melyikből nem, mert a dzsungel tele van mérgező növényekkel. És azt is tudta, hogyan kell gondját viselni egy csecsemőnek” – tette hozzá.

Ezt ették a vadonban

A repülőgép lezuhanása után Lesly ágakból épített menedéket, amelyet hajgumival fogott össze.

A repülő roncsai közül sikerült kasszavalisztet kiszednie, a gyerekek napokig ezen éltek, amikor pedig elfogyott, magvakat fogyasztottak.

Létezik egy maracujához hasonló gyümölcs, melyet a helyiek avichure néven ismernek: ezt is fogyasztották a testvérek. Az avichure cukros, magját pedig úgy lehet rágni, akárcsak egy rágógumit. Egy pálma gyümölcsét is ették, melyet a helyiek milpesos névvel illetnek.

Szerencséjük volt, mivel olyan évszakban maradtak magukra a dzsungelben, amikor rengeteg fa hozott épp gazdag termést, de ez nem azt jelenti, hogy nem leselkedett rájuk semmilyen veszély. A vizet leveleken keresztül megszűrve tisztították: ha nem tudták volna, mely levelek alkalmasak erre, a vízzel is megmérgezhették volna magukat. Erős zivatarok átvészelése mellett a ragadozók, illetve a dzsungelben bujkáló fegyveres csapatok elkerülése is feladataik közé tartozott.

Rengeteg készségre volt szükségük az életben maradáshoz

Keresés közben volt, hogy a katonák csak 20 méterre jártak a testvérektől: az is mutatja, milyen sűrű és sötét a dzsungel, hogy többször is elhaladtak közelükben úgy, hogy nem találtak rájuk.

A dzsungel gyermekeiként utalnak a kolumbiaiak a testvérekre, és ez nem is véletlen: európai felnőttek valószínűtlen, hogy ennyi időn át életben maradtak volna a vadonban.

Az ottani túléléshez olyan sokrétű tudás kell, amit ez, a dzsungelben való túléléshez szükséges képességek listája jól megmutat. Hogy valaki ne haljon bele a dzsungelben töltött időbe, ahhoz ezt mind végre kell tudnia hajtani:

• Kell egy búvóhely, amely nem túl bonyolult, de megvéd, és szükség esetén menekülés után hamar újraépíthető, és olyan helyet kell neki keresned, ahonnan nem viszi el a víz, ha sok eső esne.
• Szükség van élelemre, de sok minden lehet mérgező. A legjobb, ha olyasmit talál az ember, amit már evett korábban, abban bízhat.
• Amit biztosan kerülni kell: sárga bogyók, tüskés gyümölcs, csillogó levelek, keserű ízű gyümölcsök, bármi, aminek mandulás az illata.
• Folyamatosan mozogni kell, ugyanakkor annak érdekében, hogy ne körbe-körbe járkálj, keresni kell referenciapontokat, amelyekhez viszonyíthatsz. Ilyen lehet például egy folyó vagy patak.

• A ragadozók veszélyt jelentenek. Gyorsan és halkan kell mozogni.
• Fegyvert kell készíteni, ha nincsen nálad egy kés sem, még akkor is.
• Ha megsérülsz, magadat kell kezelned: a kígyó mérgét ki kell szívni a sebből, a sebeket pedig levelekkel mihamarabb be kell kötni.
• Tudni kell vizet gyűjteni és tisztítani, valamint tüzet rakni is.

Már a lista is egészen ijesztő, a kolumbiai gyerekeknek ugyanakkor sikerült átvészelniük a dzsungelben eltöltött 40 napot. Ezzel azt is átírhatják, amit esetleg az őshonos népek tudásának mai hasznáról gondolunk: a természet maradt a legnagyobb erő máig is.