szomjas őrült

Fontos, hogy megfelelő mennyiségű folyadékot vigyünk be szervezetünkbe mindennap. Tudjuk, tudjuk, már a könyöködön jön ki ez a figyelmeztetés, azonban nemrég újabb jelentőséget kapott ez az agyonhajtogatott mondat. A pszichózis első epizódjával is összefüggésbe hozták a dehidratáltságot, és például a skizofréniával (amely egy pszichotikus betegség) diagnosztizált embereknél is azt fedezték fel, hogy hajlamosak rendkívül szomjasnak érezni magukat. Ebből kiindulva valószínűsíthetőnek tűnik dr. Caroline Kamau pszichológus számára, hogy a vízfogyasztás, a pszichózis és a korai halálozás között összetett összefüggésrendszer lehet. 

Pszichotikus epizódod van, vagy csak kiszáradtál?

Tavaly pszichiáterek egy csapata különös esetnek váltak szemtanúivá, amelyre korábban még sohasem volt példa a mentális betegségek történelmében. Egy súlyosan dehidratált páciens érkezett meg a kórház sürgősségijére, aki pszichotikus tüneteket produkált: hangokat hallucinált és olyan szavakat kiabált, amelyek zavart beszédre utaltak. Továbbá tachycardiája volt, tehát a megszokottnál többet, 100-at vert a szíve percenként. Miután gyógyszeres kezelést kapott és intravénásan pótolták a szervezetének szükséges folyadékmennyiséget, a pszichotikus tünetei alábbhagytak, és elhagyhatta a kórházat. 

A szerzők azzal az elmélettel álltak elő a történtek magyarázatára, hogy a dehidratáció valószínűleg megzavarta a véráram nátriumszintjéért felelős anyagokat, és ez az egyensúlyhiány lehetett hatással a páciens agyára és neurológiai működésére. Úgy gondolják, hogy mind a folyadékhiány, mind a vízmérgezés összefüggésbe hozható lehet a pszichózis első epizódjának kialakulásával, azonban ahhoz, hogy ez tudományos tényként is megállhassa a helyét, további kutatásokra lenne szükség. Megeshet az is, hogy a pszichotikus tünetekkel rendelkezők pszichológiai okok miatt isznak kevesebb vizet, hiszen az alapvető öngondoskodást is akadályozhatja egy ilyen állapot, tehát ebben az esetben nem az oka, hanem velejárója lehet a dehidratáció a pszichózisnak.

A szomj, a vízmérgezés és a pszichózis

A különös esetet dokumentáló pszichiáterek felvetése nem feltétlenül alaptalan, hiszen azoknál a pácienseknél, akiknél már korábban is előfordult pszichózis, a kutatások szerint megfigyelhető, hogy rendkívüli szomjúságot éreznek, amelyet szeretnének eloltani, így végül a túl sok víz fogyasztásától vízmérgezést kapnak. Néhány kutató azt gondolja, hogy egyes skizofréniára felírt antipszichotikumok beleszólnak a test vízfeldolgozásába, a nátriumszint felborulását okozva, és a páciensek ezért ittak túl sok vizet, közülük pedig a vízmérgezést követően sokan visszaestek. Továbbá a vízmérgezés okolható a pszichózisos emberek 5-15 százalékának haláláért is, valamint azok a skizofrén emberek, akik rendkívüli szomjúságot éreznek az elsődleges polydipsiájuk miatt, általánosan 10 évvel hamarabb halnak meg társaiknál.

A vízmérgezés mellett a kiszáradás is probléma a pszichózisos páciensek körében, amely egy kutatás szerint körülbelül 7 százalékukat érintheti. Ezért is az antipszichotikumokat teszik felelőssé, amelyek a szervek működését zavarhatják, vagy pedig a gyógyszerszedés pszichológiai mellékhatásának tudják be ezeket az eseteket. Tehát lehetséges, hogy mégsem kellene mindenkinek az „annyi vizet iszom, amennyit a torkom megkíván” technikát követnie, hogy belője, mennyi folyadékot kellene egy nap alatt fogyasztania. Valószínűleg megbízhatóbb lehet a testsúly alapján kiszámolt folyadékszükséglet.

Összességében nem világos még a tudósok számára, hogy a pszichotikus páciensek rendkívüli szomjúsága minek tudható be: a dehidratáltságnak, az antipszichotikumoknak, vagy esetleg pszichológiai okai vannak-e. Éppen ezért dr. Kamau tanácsa az lenne mindenki számára, de különösen a pszichózisra hajlamos embereknek, hogy a megfelelő hidratálás fontos a mentális egészség szempontjából, illetve a súlyos dehidratáltság hallucinációkat és pszichotikus tüneteket okozhat, miközben a túlzott vízfogyasztás vízmérgezéshez vezet.