szoknya divat történelem

Hosszú évszázadokon át viselte az arisztokrácia az abroncsos kalitkákat, amelyek több ezer nő halálát okozták. A halálos ruhadarabok sorsa csak a XX. században pecsételődött meg, a női emancipáció térhódításával. A divatkirálynő Coco Chanel pedig a kis fekete ruha megalkotásával jó időre száműzte az abroncsos szoknyájú és mélyen lefűzött derekú női sziluettet. Igen sokat kellett várni a női test felszabadulására.

Az abroncs térhódítása a divattörténelemben

A sanyargatott női test első nagy időszaka a XVI. században kezdődött, méghozzá Spanyolországban. A verdugado nevű abroncsos viselet főúri körökben lett divatos, hiszen egyértelművé tette, hogy viselőjének semmiféle alantas munkához nem kell lealacsonyodni. A „mozgó kupolát”, a spanyol abroncskalitkát fűzfavesszőből alakították ki a spanyol arisztokrata hölgyek számára. A verdugado legismertebb rajongója Portugáliai Johanna királyné, IV. Henrik kasztíliai király felesége volt, aki a korabeli pletykák szerint nem kívánt terhespocakját próbálta meg a hatalmas szoknyagépe alá rejteni. Bármi is az igazság, mindenesetre a kikapós királyné hosszú évszázadok divatját teremtette meg. Ám ekkoriban még az abroncsokat nem a ruházat belsejébe varrva, hanem kívül hordták, a ruha díszeként. A katolikus egyház azonban rossz szemmel nézte az abroncsok elterjedését, az Úr elleni véteknek tartották azt, hogy a természet rendjét megcsalva irreálisan nagy csípője lett a nőknek.

Abroncsos kislányok

És a kislányoknak, hiszen ne feledkezzünk meg róla, hogy ugyanabban a viseletben jártak a nemesi származású gyermekek, köztük az infánsnők, mint szüleik. A kislányok tehát idejekorán gyermeki méretű fűzőt és abroncsot kaptak, amelyekkel akár egy életre eltorzult a testük. Ez a spanyol divatőrület kisvártatva átterjedt Franciaországra, Angliára, majd később a német nyelvterületeken is követőkre talált. Franciaországban Medici Katalin terjesztette el az abroncsos viseletet. Nem kevés továbbfejlesztéssel, hiszen ekkor már ki is párnázták az abroncsot, hogy extrém széles csípővel pompázhassanak a széphölgyek. Angliában pedig Erzsébet királynő viselte előszeretettel a gyönyörű abroncskalitkát, amelyet az Erzsébet-korban farthingale néven ismerték.

Bepanierozva

Az abroncsszoknya diadalmenete az 1700-as években folytatódott, amely ezúttal oldalirányban terjeszkedett a divathölgyek derekán. A ruhadarab a panier nevet viselte, a francia szó kosarat jelent. A hölgyek valóban fűzfakosárkákat rejtettek kétoldalt a szoknya alá, a csípőjüket terebélyesítendő, majd halcsonttal és fémvázzal bélelték ki rokolyájukat a lapos, ám kétoldalt hatalmas sziluett érdekében. Bár fenséges és szemet gyönyörködtető lett az arisztokrata hölgyek megjelenése, a panierban mozogni, de még létezni is nehézkes volt. Mivel székre ülni szinte képtelenség volt az akár 8 ovális karikából álló abroncsrendszerben, sokszor a földön ülve étkeztek vagy társalogtak a dámák. Az óriási ruhaköltemények alja ilyenkor akár 6 méter széles is lehetett, úgyhogy a viselője csak oldalvást tudott belépni az ajtón, többülésnyi helyet foglalt el az utazókocsiban, és elképzelésünk sincs, miként kereshette fel így például a toalettet. Bár a paniert a kevésbé tehetős polgárasszonyok is – csökkentett méretben – viselték, számos helyen gúnyolódó pamfletek tárgyává vált ez a viselet, amit a szószékről is ostoroztak.

A krinolin korszaka

Némi pihenőt követve jött, látott és győzött a panier kishúga, a krinolin az 1850-es években. A divatteremtő Franciaország utolsó császárnéja, Eugénia volt, aki rajongott a lefejezett Marie Antoinette stílusáért, és korának valódi stílusikonja volt. A krinolinos szoknyát a franciák lószőr szoknyának hívták, elnevezését a francia crin, azaz a kibélelésére alkalmazott lószőr szóból kapta, nálunk pedig kámvás rokolya néven terjedt el a legfelsőbb körökben. A krinolin készülhetett bálnacsontból, drótból vagy akár nádból, a viselet fénykorában a krinolin legszélesebb pontja akár hatméteres is lehetett. A hatalmas méretű, sok fodorral díszesített krinolinos szoknyákhoz rengeteg anyag kellett, a nemes hölgyek selyemből vagy más fényes anyagból varratták a ruhakölteményeiket. Érdekesség, hogy ez a luxusöltözet pont akkor hódított Európa-szerte, miután a kontinens éppen csak kezdte kiheverni a nagy kolerajárványt, amely Magyarországon az 1840-es, 1850-es években söpört végig. De az amerikai polgárháború asszonyai is hatalmas krinolinokat viselve búcsúztak a hadba vonuló férjeiktől, gondoljunk csak az Elfújta a szél varázslatos jeleneteire és a főszereplő Scarlett O'Hara ruhacsodáira. Bár a krinolinokat az alsóbb társadalmi osztályok is viselték, a közvélekedés szerint a viktoriánus korszak anyja, Viktória brit királynő irtózott ettől a divattól.

A halál oka: krinolin

A krinolin mindenesetre halálos divatnak bizonyult, hiszen a korabeli becslések szerint csakis Angliában háromezer nőnek kapott lángra a szoknyája az 1860-as évek elején. Az egyik ilyen esetről, a 14 éves Margaret Davey nevű konyhalány haláláról a The Times 1863. február 13-án számolt be. Ráadásul a tűz mellett más veszélyek is leselkedtek a krinolinos hölgyekre, hiszen a merevítő abroncs könnyen beleakadt a kocsikerékbe, vagy felkapta a kósza szél.

A „kishúg”, a turnűr (bustle)

A krinolin kishúga a kizárólag a hátsó félnél kipárnázott turnűr és a „Cul de Paris” nevű ruha lett, amely igencsak természetellenes sziluettet adott a hölgyeknek. Az 1870-es években vált divattá ez a viselet, amely itthon a „fardagály” elnevezést kapta találóan, hiszen elöl szűk, hátul azonban uszályos szabású volt. Ezt az extrém sziluettet a fenékrészre helyezett lószőr párnákkal és az alsószoknyába varrt pántokkal érték el, ám így a nők nem tudtak kényelmesen sem ülni, sem járni. A divatmániásoknál csipkék, szalagok, művirágok kerültek a turnűr farára. A leghóbortosabbak pedig akár madárfészket is hordhattak rajta. A fardagályos szoknyához ráadásul túlfűzött derék is párosult, amely felfelé nyomta a mellett, ettől oldalnézetből kacsaformájú lett a nő alakja.

Máig is vannak rajongói az abroncsos szoknyának

A női emancipáció, a nők munkába állása, majd tömeges munkavégzése térhódításával és az art deco idején az abroncsos szoknyák megpihentek egy időre. A ’20-as, ’30-as években, a charlestonkorszakban a nők elkezdtek a fiús sziluettekért rajongani. A legmerészebb újító Coco Chanel mellett Amelia Bloomer volt, aki elsőként próbálta meg divatba hozni a nők számára a nadrágot – kevés sikerrel. Azonban tévedés, hogy az abroncsos szoknyák végleg kimentek a divatból! Gondoljunk csak a menyasszonyi és a szalagavatói viseletekre, no meg a nagyestélyi ruhakölteményekre, amelyeknél bizony még fel-felbukkannak az abroncsos kalitkák.