szifilisz történelem

A Treponema pallidum elnevezésű baktérium évszázadok óta velünk van. Magyarországon már az 1400-as évekbeli emlékekben kimutatták a betegség jelenlétét, ám az igazi, világméretű járvány Kolumbusz utazásai után érkezett meg. Ebben szenvedett Munkácsy Mihály, aki fiatalon kapta el, és bele is halt. A teljesség igénye nélkül szifiliszben szenvedett Al Capone, Henri de Toulouse-Lautrec, Charles Baudelaire, Paul Gauguin, Franz Schubert, Arthur Schopenhauer, Édouard Manet, VI. Sándor pápa, II. Ulászló magyar király, Adolf Hitler, Vlagyimir Iljics Lenin, Giacomo Casanova és Ady Endre is. Érdekes módon minden egyes nép a szomszédját hibáztatta a saját hazájában dúló járvány miatt, ezért lett belőle franciakór, rövidítve franckór, nápolyibetegség, spanyolbetegség vagy épp lengyelkór. Magyarul a vérbaj, franckór, francúzbetegség és a rosseb nevek terjedtek el (gondoljunk erre, amikor legközelebb káromkodunk). Különféle gyógymódokkal próbálkoztak, teljesen sikertelenül, így a szifilisz futótűzként terjedt, és alapvetően meghatározta Európa művészetileg termékeny évszázadait.

A szifilisz a történelemben és a betegség 3 stádiuma

A fertőzést követően (ez jellemzően szexuális érintkezést jelent, de a terhesség során a baba is elkaphatja, Semmelweis Ignác pedig boncolás közben fertőződött meg) két hétig lappang a betegség, a baktérium lassan szaporodik. Ezt követően egy fájdalmat nem okozó dudor jelenik meg a testen, jellemzően a nemi szerveknél. Egy-két hónap múlva jön a második stádium, láz, megduzzadt nyirokcsomók jelzik a fertőzést, a testet kiütések lepik el, de jelentkezhetnek neurológiai tünetek is. Ismét kap egy kis levegőt (akár tünetmentes éveket) a páciens, mielőtt a harmadik fázis lecsapna rá puha, gyulladt göbök formájában. Ekkorra már torzulhat a test, a bénulás, a beszéd- és memóriazavar éppúgy megjelenhet, mint az érkárosodás. Kezelés nélkül a betegség általában halállal végződik. A baktérium felfedezése előtt a leggyakrabban higannyal próbálták kezelni a kórt, amelynek mellékhatásai még súlyosabbá tették a páciensek állapotát. 1905 fordulópontot hozott: felfedezték a kórokozót, s megszületett az első sikeres kezelés is. Az antibiotikumok széles tárháza ma már gyógyulást hozhat a fertőzöttnek, de ehhez a szifiliszt minél korábbi stádiumában kell kezelni.

Miért terjed még most is?

Az 1940-es években már egyre több beteg jutott hozzá antibiotikumhoz, így a vérbajos esetek száma drámaian lecsökkent. Azt hihetnénk, mára maximum a fejlődő országokban fertőz, de ez nem így van. A 2000-es évektől a szifilisz magára talált, társult a HIV vírusával, s egyre több esetben jelenik meg. Azokra, akik nem használnak óvszert, nem figyelnek oda az egészségükre, a franciakór nagyon is konkrét veszélyt jelent. A betegek ráadásul tünetmentes állapotban is fertőznek (akár óvszer viselésével is), védőoltás pedig nem létezik a kórokozó ellen.

Hogy lehet megelőzni a szifiliszt?

Az amerikai járványügyi központ (CDC) a megelőzéshez nemcsak a kondomot veszi hozzá, de a monogám kapcsolatot, a kábítószerek és az alkohol fogyasztásának minimalizálását is. A nők szűrése különösen fontos lenne a bennük fejlődő magzatok miatt. No de hogy lehet rájönni, hogy valaki szifiliszes? Először is kapható rá teszt, akár otthoni használatra is, de a bőrgyógyászaton is elvégezhetnek egyet. Több országban – az Európai Unión belül is – az egészségügyi hatóság nyilvántartást vezet a fertőzöttekről, így ha új esetet találnak, kötelesek jelenteni. Ebben az esetben a fertőzött korábbi partnereit is értesítik a lehetséges megbetegedésről. Az utóbbi években a koronavírus miatt sok szűrés, illetve orvosi vizsgálat maradt el, ami kedvezett a vérbaj terjedésének. Amerikában már olyan sok fertőzöttet találtak, amennyit még a kilencvenes években diagnosztizáltak.

Irodalmi érdekesség: Ady Endrét a szifilisszel próbálták hitelteleníteni

Móricz Zsigmond nagyon érdekesen írt a szifilisz megítélésének ellentmondásosságáról. A magyar Tudományegyetem rektora székfoglaló beszédében azt állította, hogy „Fogalmat ad e csapásról az a roppant pusztítás is, melyet a szifilisz a szellemi javak terén mindenütt végzett. Légióra megy azoknak a kiváló tudósoknak, íróknak, költőknek, művészeknek száma, akik a szifilisz miatt túl korán, erejük teljességében mentek tönkre. Ibsen »Kísértetek«-je jut eszünkbe, ha Heine, Ebers, Lanau Daudet, Guy de Maupassant, Wilde, Schopenhauer, Nietzsche, Schuman, Makart, Manet, Gauguin, Paál László, Munkácsy, Ady Endre kettétörött pályájára gondolunk. Mennyit veszített az emberiség bennük! Mennyire kiengesztelődünk némelyeknek emléke iránt, mennyi bántó vonást letörölhetünk Adyról, ha tudjuk, hogy a paralízis 10-15 éven át rombolhatta, szennyezhette lelkét, és mondathatott és tétethetett vele olyan dolgokat, amelyekért a szegény beteg nem volt felelős.”

Móricz elismerte ugyan, hogy ez a beszéd forradalmi jellegű volt a tekintetben, hogy a szifilisz szót korábban kiejteni sem nagyon volt ildomos, de azzal élesen szembeszáll, hogy Ady másoknak nem tetsző, szinte üldözött versei, gondolatai a vérbajnak voltak betudhatók. „Ez azonban mégis csak egy kór. Olyan mint a többi ragályos betegség, pl. a tüdővész, amelyben még többen szenvednek s amelynek szintén van befolyása a lelki életre. Ellene küzdeni állami, társadalmi s mindenekfelett orvosi feladat. (…) Beállítása szerint azok a zsenik, akik ezt a betegséget megkapták, új emberré alakultak át. Szinte megőrültek ettől a nemi betegségtől és elveszítették ítélőképességüket s így cselekedeteiket patológiai esetekként kell tekinteni s ki kell küszöbölni az emberiség egészséges fejlődésének útjából. Annyira, megy, hogy végül úgy látszik beszéde alapján, hogy a zseni a szifilisz aberrációja. S mivel megállapítja, hogy ezt a betegséget Amerika felfedezése után hurcolták be a spanyolok, azt kell kérdezni, hogy 1492 előtt voltak-e egyáltalán zsenik a világon” – jegyzi meg találóan Móricz. Mivel haláláig barátja mellett maradt, nem volt hajlandó elfogadni azt a „magyarázatot”, hogy Ady újszerű költészete a vérbaj számlájára írandó, csak mert az kényelmetlenséget okozott azoknak, akik ellen roppant erőkkel küzdött.