A sajátos rituálé a legtöbb esetben azoknál a gyermekeknél figyelhető meg, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak időben elmenni pisilni, de legyünk őszinték, a feszülő hólyag néha minket, felnőtteket is hasonló táncmozdulatokra késztet. Ennek tipikus esete, amikor egy családtag galád módon elfoglalja előlünk a vécét, vagy amikor egy szórakozóhelyen néhány ital legurítása után szembesülünk a mosdó előtt kígyózó sorral. Bármi is legyen a kiváltó ok, a vége ugyanaz: az ösztöneinknek engedve gyermeki pisitáncot járunk. De mi történik ilyenkor a testünkben? A húgyhólyagunkban lévő folyadék összelötykölése tényleg segíthet, hogy szorult helyzetünkben jobban érezzük magunkat?
Ezért járunk pisitáncot
„Sajnos nincsenek olyan sziklaszilárd tudományos bizonyítékok, amelyek magyarázattal szolgálhatnának a jelenségre” – mondja dr. Howard Goldman, a Cleveland Clinic urológusa. Ez valahol érthető is, hiszen a kutatók figyelmét általában ennél sürgetőbb kérdések kötik le. Más kutatások és a húgyhólyagot érintő széles körű ismeretek ugyanakkor némi támponttal szolgálnak, és megalapozottnak látszó találgatásokra adhatnak okot.
„Ha táncolsz és »lötyögsz«, attól valamelyest összehúzódik a medencefeneked, melynek izmai fontos szerepet töltenek be a húgyhólyag szabályozásában. Gondolj erre a következőképpen: a hólyag lényegében egy tározó, amely órák alatt tartályként működve gyűjti össze a lassan szivárgó vizeletet. Amikor aztán a hólyag megtelik, üzenetet küld az agynak, hogy ideje lenne kimenned a mosdóba. Ekkor a húgycsövet körülvevő záróizmok megakadályozzák a hólyag szivárgását, de amint eljön a vizelés pillanata, az izmok ellazulnak és kinyílnak, hogy a vizelet elfolyhasson” – foglalta össze a lényeget dr. Goldman.
Pszichés oka is lehet
A táncikálás nagyszerű módja a figyelemelterelésnek, ami valószínűleg szintén közrejátszik a tünetek enyhülésében. „Amikor a betegeknek túlműködik a hólyagjuk, és megpróbálják kitolni a két vécézés között eltelt időt, akkor zavaró tevékenységeket végeztetünk velük, például megkérjük őket, hogy számoljanak visszafelé. Ugyanez az elv érvényesülhet a pisitáncnál is: elterelheti a figyelmed a mindent elsöprő érzésről, hogy »most azonnal vécére kell mennem«!” – folytatta a szakember.
Dr. Goldman szerint természetes jelenség, hogy az emberek a stresszhelyzetek idején zavart mozdulatokat tesznek. Márpedig a fokozódó vizelési inger a pisilés rövid távú reménye nélkül mindenki számára stresszes lehet.
Stresszes vagy, ezért mozogsz, melynek hatására a medencefenék izmai kissé megfeszülnek, és elterelődik a figyelmed, ami segíthet megnyugtatni a húgyhólyagot.
Amikor azt látod, hogy a kisgyermekek a lábukat keresztezve megfogják az ágyékukat, azt sem véletlenül csinálják: ennek biológiai okai lehetnek. Dr. Goldman emlékeztetett, hogy mind a péniszben, mind a csiklóban rengeteg idegvégződés található, ami azért érdekes, mert kutatások szerint az idegek stimulációja gátolja a húgyhólyagban lévő receptorok működését. „A hólyag-összehúzódás a legutolsó dolog, amit az ember a pénisz vagy a csikló stimulálásakor érezni szeretne.”
Végső soron tehát, bármilyen furcsának és ellentmondásosnak is tűnik, hogy a pisitánccal összerázd a hólyagodban a vizeleted, egy kis mozgás (és a combok összeszorítása) valóban segíthet túlélni azt az időt, amíg eljutsz vécére.
