ókor történelem ókori egyiptom ókori görögország ókori róma szexualitás szex szerelem vágyfokozó anyaméh spárta marcus aurelius gladiátor

1. Méz és bors a nagyobb élvezet titka

Az ókori egyiptomiak és indiaiak körében is népszerű vágyfokozónak számított a méz és az erős bors: az ezekből készült, összemixelt kenőcsöt a férfiak a nemi szervükre kenték, mivel úgy gondolták, a csodaszertől hosszabb ideig tart majd az erekció. Az Indus-völgyi népek helyi őshonos gyógynövényeket is szívesen alkalmaztak hasonló célokra, melyek a péniszhez dörzsölve műveltek – állítólag – csodákat: a legendák szerint az így „kezelt” férfiak akár hetvenszer is képesek voltak a csúcsra jutni egyhuzamban. Az indiai afrodiziákum-növények a tengeri kereskedelem révén idővel a világ más részein, például a görögöknél is elterjedtek, a hellén férfiak azonban nem érhettek dél-ázsiai társaik nyomába: ők „csupán” tizenkétszer sültek el sorozatban a varázsszertől.

2. A görög férfiak csak alkoholszondaként alkalmazták a csókot

A csókolózás szokása az ókorban főként Ázsiában volt népszerű: a hindu védikus írások és a Káma-Szútra is megemlékeznek az ajkak összeérintésének módjairól, Hérodotosz a Kr. e. 5. században pedig beszámol róla, hogy a perzsa férfiak ajakcsókkal üdvözlik a velük azonos társadalmi osztályba tartozó és arccsókkal a náluk alacsonyabb rangú társaikat. Ezzel szemben az európaiak, különösen a görögök, nem igazán tartották illendőnek a csókolózást: az előkelőbb rétegek tagjai ferde szemmel néztek azokra, akik feleségüket nyíltan, mások színe előtt megcsókolták. A hitvesi csók egyébként sem volt bevett szokás a görögöknél – néha ugyan előfordult, ilyenkor azonban a (gyakran férfiak közötti orgiákról, mulatozásokról hazatért) férj nem a szeretetét kívánta kinyilvánítani, hanem neje szájszagából próbálta megtudni, a négy fal közé zárt asszony ivott-e bort a távollétében vagy sem.

3. A vándorló anyaméh legendája

A hisztéria kifejezés az ógörög hüsztera, vagyis anyaméh szóból származik, eredete pedig egy különös hiedelemre nyúlik vissza, mely az ókori egyiptomiak és görögök körében, sőt, még a középkorban is népszerűnek számított: a korabeli orvosok a nőknél gyakran tapasztalt hangulatváltozásokat, zsémbességet, felajzott viselkedést – melyekről természetesen úgy gondolták, csak a hölgyek képesek rá, a férfiak nem – az önálló teremtménynek gondolt méh testen belüli vándorlásával magyarázták. Platón és Hippokratész is szentül meg volt győződve róla, hogy ha egy nő nem szül idejében gyereket, méhe elszabadul, ide-oda vándorol a test különböző pontjai között, ezzel gyengeséget, fulladást és hisztériás rohamokat okozva a páciensnek.

A problémát – az ókori szakemberek szerint – leginkább a megelőzéssel, vagyis a minél több gyerek vállalásával lehet orvosolni, ha viszont mégis bekövetkezne a baj, az elszabadult méhet vissza kell csalogatni a helyére: ehhez masszást és fürdőket javasoltak, olykor pedig kénfüstöt fújtak a beteg fejére, miközben a nemi szerve környékét illatos kenőcsökkel kenték be, remélve, hogy a vándorló anyaméh a jó szagok irányába fog húzódni. Természetesen a rendszeres szexuális együttlétet is kiváló gyógyírnak gondolták a „női bajra”.

4. A spártai nők férfinak öltöztek a nászéjszakán

A rettenthetetlen harcosairól ismert katonaállam, Spárta több szempontból is különlegesnek számított a görög poliszok között, beleértve a nők társadalomban elfoglalt helyét: míg Athénban és más városállamokban a nőket szinte semmilyen jog nem illette meg, és az otthon magányában kizárólag a háztartással foglalkozhattak, a spártai lányok, asszonyok a férfiakhoz hasonló oktatást kaptak, harci játékokban mérhették össze erejüket, és olykor még a politikai életbe is volt beleszólásuk. A legfurcsább spártai szokásnak egyértelműen a nászéjszaka számított, amikor az újdonsült feleség férfinak öltözve, katonai ruhában várta gyanútlan hitvesét az elsötétített hálószobában: a különös „szerepjátékra” azért volt szükség, hogy a férj, aki 30 éves koráig kaszárnyában lakott, és kizárólag bajtársai társaságát élvezhette, otthonosabban érezze magát, és kevésbé szorongjon, amikor életében először közelebbről is megismeri egy asszony testét.

5. A gladiátorvér és -izzadság vágyfokozónak számított

A többség úgy gondol az ókori Róma gladiátoraira, mint leigázott rabszolgákra, akiket az arénába terelnek, hogy élet-halál küzdelmet vívjanak egymással a nézők szórakoztatására. A valóságban ezzel szemben a gladiátoroknak csupán egy részük volt rabszolga, sokan, például kiszolgált katonák saját elhatározásukból, a remek pénzkereseti lehetőség miatt választották ezt a hivatást, az ellenfelek pedig ritkán gyilkolták le egymást a harcokban, hiszen az őket futtató menedzsment rengeteg pénzt áldozott kiképzésükre, ellátásukra, ápolásukra és felfegyverzésükre, amit nem kívántak veszni hagyni.

A gladiátorok igazi szupersztárnak számítottak az ókorban: portréjuk gyakran ott lógott a középületek falán, a gyerekek róluk mintázott, agyagból készült figurákkal játszottak, a mai sportolókhoz hasonlóan termékeket adtak el a nevükkel az élelmes üzletemberek, és a celebstátusszal természetesen a hölgyek imádata is együtt járt. Az arénaharcosok rendkívül aktív és kicsapongó szexuális életet éltek, ha bármikor kedvük szottyant egy kis kalandozásra, nők – és férfiak – százai álltak szívesen a rendelkezésükre, a legváltozatosabb társadalmi osztályokból és csoportokból. A nők gyakran hordtak gladiátorvérbe mártott ékszereket, hajcsatokat, a gladiátorok verejtéke pedig különleges afrodiziákumnak számított, melyet arckrémekbe és egyéb szépészeti készítményekbe, kencékbe kevertek a várt hatás érdekében.

A legenda szerint egyszer Marcus Aurelius császár felesége, Faustina is szerelemre lobbant egy jóképű gladiátor iránt: miután bevallotta férjének csillapíthatatlan vágyát, az uralkodó bölcsekkel konzultálva egyedi és igencsak brutális megoldásra jutott. Saját hálószobájába hozatta Faustina imádatának tárgyát, és megparancsolta, hogy az asszony és a gladiátor ott helyben szeretkezni kezdjenek egymással – az aktus közben katonáival lemészároltatta a férfit, majd befeküdt a helyére, és a halott harcos vérében fürödve tette magáévá feleségét, ettől ugyanis azt várták, újra fellobbantja hitvese iránta érzett nemi vágyát.