A nyelvünk olyan rendhagyó izomstruktúra, amely csontok nélkül épül fel – mint például a polip csápjai vagy az elefánt ormánya. Ráadásul a nyelvet alkotó izmok alkotják az egyetlen olyan izomcsoportot a testünkben, amely a csontvázrendszerünktől teljesen függetlenül működik.
Több, egymástól független feladatot is képes elvégezni ez a különleges szervünk. Szerepe van a hangképzésben és a beszédben, a nyelésben és az ízlelésben. Bár fáradhatatlansága akár azt is sejtetné, hogy a legerősebb izmunk, ez nem így van – az állkapocs izomzata, a combfeszítők, a farizmok, sőt a szívizom is erősebb nála. Viszont kétségkívül állóképesség és rugalmasság tekintetében a listavezetők közé tartozik.
A nyelv izmai
A nyelv első ránézésre ugyan színtiszta izom, de valójában a rostok között zsírszövetet is tartalmaz. Sőt, ahogy nő a testzsírunk mennyisége – vagyis hízunk –, a nyelvünk is képes hízni, vagyis a zsírfelhalmozás révén növekedik a mérete. Elhízott embereknél akár komoly alvásproblémát (alvás közbeni légzéskimaradást) okozhat ez a megnagyobbodott nyelv.
Nyelvünk egyébként kétféle izomcsoportból áll. A belső nyelvizmok révén tudja formáját változtatni: mint a nevük is elárulja, a felső és alsó hosszanti izom, harántizom és függőleges izom mindenféle irányba képes alakot képezni a nyelvből. A külső izmok kapcsolódnak a szájüreg egyes részeihez (ezek a beszédes nevű nyelvkiötlő, lehúzó és visszahúzó izmok), ezek segítik a nyelést és teszik lehetővé, hogy a nyelvünket megforgassuk a szánkban.
A nyelv izmai három dimenzióban fonódnak össze. Gondoljunk csak bele, mi mindenre képesek fizikailag ennek köszönhetően! Olyan különleges és aprólékos mozgásokat hoznak létre, hogy azok révén fütyülünk, csettintünk, sőt még a fogaink közül némi ételmaradékot is képesek vagyunk kipiszkálni a segítségükkel. A nyelv nyújtogatása akár külön sportág is lehetne: az, hogy elérjük-e a nyelvünk hegyével az orrunkat, részben genetika, részben gyakorlás kérdése. Mint minden más izmot, nyelvünk izmait is lehet edzeni – csak hogy példákat hozzunk a rekordok közül: van, aki egy perc alatt 142-szer képes a nyelve hegyét az orrához érinteni.
Nagyon sokan képesek extrém formákba rendezni a nyelvüket: csőbe kétrét hajtva, vagy akár háromba is. Izgalmas adalék, hogy a nyelvünk lenyomata biometrikus azonosításra is alkalmas lenne, ugyanis mindenkinek egyedi, csakúgy, mint az ujjlenyomat.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Beszéd
Valamennyien tudjuk: ahhoz, hogy beszélni tudjunk, levegőre van szükség. Ehhez – a magyar nyelv esetében legalábbis – a kilégzést használjuk. A kiáramló levegőt a garatban egy kis elmozduló szelep, az ínyvitorla irányítja az orr vagy a száj felé. Képzeljük csak el: ha ezután semmi más hangképző szervünk nem lenne, mindössze 4-5 hangot tudnánk létrehozni. Szerencsére útba esik a nyelvünk, amely – ajkunkkal egyetemben – sokoldalú eszköze a hangok létrehozásának. Nyelvünk helyzete, tartása révén különböző pozíciókban akadályként áll a kiáramló levegő útjába – így képződnek a mássalhangzók. A magánhangzók képzése során a nyelvünk helyzete határozza meg, hogy a magánhangzó magas vagy mély lesz, ezeken belül pedig alsó-középső-felső nyelvállású.
Nyelés
A nyelés során az izmok a folyadékot vagy a táplálékot a szájüregből a garat felé továbbítják. A nyelés lehet akaratlagos vagy reflexes, de csak akkor megy végbe, ha valóban van valami lenyelhető a szájüregben. A lágy szájpad megemelkedik és elzárja az orrgarat felé vezető utat, vagyis arrafelé nem tudjuk továbbítani a lenyelendő falatot. Folyadék esetén a nyelv cső formát vesz fel, és a garat felé lecsorgatja az innivalót. Szilárd étel esetén a nyelv forgató funkciói kapcsolnak be, hátra, az őrlőfogak felé terelik a bedarálandó ennivalót, majd a némi nyállal és emésztőnedvekkel dúsított gombócot az izmok egymás után bekapcsoló összehúzódása a garatba tolja.
Ízlelés
Bár mozgás szempontjából irreleváns, azért emlékezzünk meg az ízlelőbimbókról is, amelyek egy része – mintegy négyötöde – a nyelvünkön helyezkedik el. (A fennmaradó mennyiség a lágy szájpadon, valamint tovább lefelé a gyomorhoz vezető úton, a torokban, garatban van.) A nyelvünkön egyébként nem az ízlelőbimbókat látjuk, hanem az azokat tartalmazó papillákat. Ízlelőbimbóinkban darabonként 50–150 receptor található, melyek az ízeket érzékelik, minden egyes receptor egyet a hat alapízből. (Nem igaz tehát, hogy a nyelvünk bizonyos területén érzékelnénk egyik vagy másik alapízt.) További érdekesség, hogy ízlelőbimbóink havonta többször elhalnak, majd újranőnek. Sajnos ez nem garantálja az azonos számú ízlelőbimbókat egész életünkben: mintegy 10.000-rel születünk, és idős korunkra csupán 5000 marad belőlük. Ez a magyarázat arra, hogy a gyerekek miért élveznek látszólag íztelen ételeket, és a felnőttek miért igénylik a több, erősebb fűszerezést.
A nyelv edzhető
A nyelvünket is edzhetjük: javíthatjuk erejét és mobilitását. A légutak elzáródását ugyanis nem csupán a már korábban említett megnagyobbodott nyelv okozhatja, hanem a nyelv hátsó felén található lehúzó izmok állóképességének hiánya is. A gyenge frontális izmok pedig nyelési problémákhoz vezethetnek (jellemzően előfordulhat ez stroke után, vagy fej- vagy nyaksérülést követően), fulladásveszélyt okozva. Ahogy az izmaink ereje idős korunkra gyengül, igaz lesz ez a nyelv izmainak állapotára és teljesítőképességére is. Érdekesség, hogy a nyelvünk némiképp leképezi izmaink általános állapotát: az aktív időskorúaknál a nyelv ereje és állóképessége is jobban megmarad, mint a mozgásszegény kortársaiknál. Kutatásokat kezdtek arra vonatkozóan is, hogy futók, illetve súlyzós edzést végzők körében hogyan alakul a nyelv állapota, és ezek többé-kevésbé a várt eredményt hozták. Futóknál a hátsó izomzat állóképessége volt nagyobb, amely a légutak szabadon tartásáért felel – mivel a futás során a kardiovaszkuláris állóképesség fejlesztésében fontos a megfelelő légzéskapacitás, ez elég logikus. A súlyemelőknél a nyelv elülső izomkötegei bizonyultak erősebbeknek – ebben az esetben nem egyértelmű, hogy ez az erőltetett ki-be légzéssel van-e összefüggésben, vagy összességében a nagyobb izomzattal rendelkező test és fej folyománya.
Az erős és kitartó nyelvizmokra tehát sok szempontból szükségünk van:
- A tiszta beszéd és artikuláció céljából.
- A jobb és biztonságosabb nyelési folyamathoz.
- A légutak nyitva tartásához, megelőzendő a légzési nehézségeket, alvásproblémákat (gyakran a fokozott szájlégzést, illetve a horkolást is erre vezetik vissza).
- A nyelv állandó helyzete befolyásolhatja a fogsorunk helyzetét.
- A nyelv tónusa és ereje befolyásolja az állkapocsra jutó terhelés mértékét, bár arról megoszlanak a vélemények, hogy ez külsőleg is befolyásoló erővel bír-e az állkapcsunk, állunk, arccsontunk helyzetére.
Nyelvünk így összességében ugyanúgy mozgásra termett, mint a testünk többi harántcsíkolt izma, és akkor működik megfelelően, ha gondoskodunk erejének és kitartásának fokozásáról. Ha bármi problémát észlelünk működésével kapcsolatosan, elsősorban a logopédusok tudnak segíteni a megfelelő gyakorlatokkal gyermek-, felnőtt vagy időskorban is. Ők instruálják a kimozgatást, a hangképzéssel segített vagy épp eszközös gyakorlatokat, de esetenként fizioterápia vagy gyógytorna is besegíthet a folyamatba. A neten számos videót találunk arra az esetre, ha panaszmentesen, de prevenció céljából tornáztatnánk a nyelvünket, és persze ne feledkezzünk meg a nyelvtörőkről sem.
