Ma már köztudott, hogy ha pontosabb képet akarunk kapni a fogyásban elért teljesítményünkről, akkor a testsúlyunk helyett a testösszetételünket kell ellenőriznünk, és jó hír, hogy most már személymérlegből is vannak nagyon okosak – korábban teszteltünk is ezek közül néhányat –, de már pár ezer forintért is lehet kapni olyat, ami 100 grammos pontossággal méri a testzsírt, a testvizet, az izomtömeget és a csonttömeget. Azonban ha nem pusztán a súlyvesztés, hanem az egészségünk javítása a cél, akkor a BMI nyomon követése mellett egyéb tényezőkkel is érdemes kalkulálni, például ezekkel:
Tudományos és technikai fejlődés ide vagy oda, a klasszikus személymérlegek sem mentek ki a divatból, nekem legalábbis nincs olyan ismerősöm, aki kihajította volna a fürdőszoba eme alapelemét az otthonából. Sőt, ha már van, használja is, hogy nagyjából képben legyen a testsúlyával.
És bár azok, akik napi rendszerességgel mérlegre állnak, jól tudják, mit jelent a fluktuáció az emberi test vonatkozásában, arról, hogy pontosan mi minden befolyásolja az állandó súlyingadozást, már kevésbé pontos fogalmuk van. Pedig sok fölösleges frusztrációt megspórolhatunk magunknak azzal, ha alaposabban megismerjük a fluktuáció hátterében álló okokat. A Medium cikke nyomán összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat.
Hány kalóriát kell elégetni 1 kilogrammnyi súlyvesztéshez?
Szögezzük le gyorsan, hogy az izomzatban és a zsírszövetben végbemenő változások nem egyik napról a másikra történnek, ezért sem kell mindjárt megijedni, ha a tegnapi értéknél 2-3 kilogrammal többet mutat a mérleg. Most pedig számoljunk egy kicsit abból a tényből kiindulva, hogy
1 kg fogyáshoz kb. 7700 kcal elégetése szükséges.
Tegyük fel, hogy a napi energiaszükségleted 2000 kcal, ám szerelmi bánatodban rászoksz a késő esti nassolásra, és a megszokott mennyiség helyett mától minden egyes nap 2550 kcal-t viszel be. Ha emellett minden mást ugyanúgy csinálsz, mint eddig, akkor 14 nap elteltével plusz egy kilogrammnyi zsírként elraktározott energiával leszel gazdagabb, egy hónapon belül pedig a jelenlegi súlyodhoz képest plusz két kiló zsírfölösleg lesz rajtad. A fél év alatt elért súlytöbbletet már inkább ne is írjuk le...
A pozitív hozzáállás kedvéért egy másik eshetőség
Tegyük fel, hogy bánatodban nem a dugicsokikészlethez menekülsz, hanem elkezdesz rendszeresen mozogni és egészségesen táplálkozni, így naponta 550 kcal-lal többet égetsz el, mint korábban, ami heti fél kiló mínuszt jelent. Az orvosok szerint egyébként heti maximum fél kiló fogyás tartozik az egészséges kategóriába, úgyhogy ha ezt az alapszabályt betartod, akkor jóval kisebb eséllyel esel a hosszú távú jojózás csapdájába.
Bár nem lehetetlen naponta 7700 kcal-lal többet enni a szükségesnél, ilyen mértékű energiabevitelre nem az átlagemberek, hanem például a tömegnövelő étrenden élő hivatásos testépítők vetemednek. Szóval addig, amíg odafigyelsz arra, hogy a napi energiabeviteled és -felhasználásod egyensúlyban legyen, biztos lehetsz benne, hogy nem hízás nyomait látod a mérlegen. De akkor mit?
Glikogén
Testtömegünk az izmok, a csontok, a belső szervek, a folyadékok (víz, vér), a testzsír, az emésztőrendszerben lévő salakanyagok, valamint a májban és az izmokban raktározott, tartalék üzemanyagként szolgáló glikogén tömegének összessége.
A szénhidrát glikogén formájában raktározódik el az izmokban, egy gramm glikogén pedig 3-4 gramm vizet köt meg. Így ha vacsorára betolsz egy nagy tál tésztaételt, akkor a másnap reggeli méredzkedéskor jusson eszedbe, hogy az izmaidban jelentős mennyiségű glikogén halmozódott fel. Ezzel szemben ha valaki átáll egy alacsony szénhidráttartalmú étrendre, annál az izomzat glikogénkészlete általában véve csekélyebb lesz – ez pedig azt az illúziót keltheti, hogy a zsírtömegből fogyott.
Erre utal az az American Journal of Clinical Nutritioncímű szaklapban megjelent tanulmány is, amelynek készítői túlsúlyos nőket négy napon át szénhidrátban szegény diétán tartottak, hogy kiderüljön, milyen változások mennek végbe szervezetük glikogénkészletében. A résztvevők átlagos testsúlya 89 kg volt a kísérlet megkezdése előtt, és átlagosan 4,3 kg-ot veszítettek testtömegükből a diétázás során, ebből 415 gramm glikogén volt, a maradék pedig víz. (Helló, ketogén diétával járó bosszúságok!)
Nátrium és víz
A rendszeresen méredzkedők táborából sokan hajlamosak megfeledkezni arról is, hogy a testükben lévő víz mennyisége óráról órára változik, és most nem a glikogén, hanem a nátrium által megkötött vízről van szó.
Egy kicsit több sót fogyasztottál a kelleténél? Akkor ne csodálkozz, ha estére már feszül rajtad a ruha, netán dagad a bokád. A konyhasó nagyrészt nátrium-kloridból áll, ami a feleslegesen visszatartott víz legfőbb oka, és ez bizony a mérleg kijelzőjén is jól látszik. Sok nátrium van az ízfokozó monoszodium-glutamátban, a szódabikarbónában, a pácokban használt nátrium-nitritben, az édesítőszerként ismert nátrium-szacharinátban és -ciklamátban, valamint a tartósító hatású nátrium-benzoátban is.
Ugyanígy a vízhajtó hatású összetevők (pl. alkohol, kávé) is okozhatnak meglepetést. Ha például valaki egy éjszakai italozás után, másnaposan rááll a mérlegre, akkor egy pillanatra azt gondolhatja, hogy napokat aludt át, olyan mértékben csökkent a testsúlya, holott pusztán az a helyzet, hogy ideje pótolni az elvesztett folyadékot.
Gyomor- és béltartalom
Akár megemésztetlen, akár megemésztett állapotban van, a bélben a sorsára váró táplálék mennyisége is komoly kilengést okozhat a testtömegünkben.
Túl későn ettél múlt éjjel, és túl korán, a salakanyagok kiürítése előtt mérted magad reggel? Ne feledd, hogy az elfogyasztott táplálék megemésztéséhez és a felesleges salakanyagok eltávolításához is időre van szüksége a szervezetünknek, ezért a béltartalom és a bélmozgások is okozhatnak néhány kilogrammnyi eltérést. A szakemberek javaslata szerint éppen ezért reggelente, székletürítés után, ruha nélkül, közepesen hidratált állapotban érdemes a mérlegre állni ahhoz, hogy a lehető legpontosabb képet kapjuk a testtömegünkről.
A belekben tanyázó étel mennyisége, a nátrium és a folyadékvisszatartás összeadódva igen nagy meglepetéseket okozhatnak, ezért lehetőleg tartózkodj a napi többszöri méredzkedéstől, maradjon a súlyellenőrzés a reggeli rutintevékenységek között.
Stressz és kortizol
Tudtad, hogy a stresszhormonként emlegetett kortizol is fokozza a vízvisszatartást? (Egész pontosan az aldoszteron receptorral történő keresztreakció révén.) Alapvetően a kortizol nem rossz, bajt akkor okoz, ha huzamosabb időn át nagy mennyiségben szabadul fel a szervezetünkben.
Legyen szó munkahelyi stresszről, állandó alváshiányról, túledzésről vagy drasztikus kalóriamegvonásról, a megemelkedett kortizolszint bizony az esetleges tényleges súlyvesztést is elfedheti. „A hobbisportolók egy jelentős része hajlamos a túledzésre, regenerációs napok nélkül pedig a fenntartott kortizolszint épp ellentétes hatást fejthet ki: súlygyarapodás, a fizikai terhelhetőség csökkenése, izomfehérjék leépülése lehet a túlzásba vitt edzések ára” – figyelmeztet Dávid Enikő pilatesoktató az edzés és a hormonháztartás kapcsolatáról szóló cikkében.
A krónikus stressz egyébként számtalan módon károsítja az egészséget, ezért a legjobb, amit tehetsz, ha kerülöd, mégpedig egy olyan életmód fenntartásával, ami a pihentető alváson, a kiegyensúlyozott táplálkozáson, a rendszeres, de nem túltolt testmozgáson és a társas kapcsolatok ápolásán alapul. Ezzel magadnak is kedvezel, és a mérleget sem fogod összezavarni.
Menzesz
A testsúly fluktuációja nőknél a menstruációs ciklus eltérő szakaszaiban visszatartott víz mennyiségével is összefüggésben áll. Legközelebb tehát, mielőtt a mérlegre állnál, gondold át, hogy a felsorolt tényezők közül hányat hibáztathatsz majd azért, ha esetleg nincs ínyedre a kijelzőn látott szám.
