miniatűr festészet

A királyi udvarokban és a főúri körökben hagyománya volt a miniatúra- és portréfestészetnek. I. Erzsébet angol királynőnek a velencei rokokó mester, Rosalba Carriera volt az udvari arcképfestője, aki először készített a tubákos szelencék díszítésére, elefántcsontra festett miniatúrákat.

A „szerelmes szem” divatirányzat a 18. század végén jelent meg, állítólag a lázadó walesi herceg (későbbi IV. György király) ihlette, amikor botrányos viszonyt kezdett egy katolikus nővel, Maria Fitzherberttel.

A Netflixen is láthattuk a miniatűr ékszert

Nagyon rövidre fogva, a 20 éves walesi herceg szívhez szóló levél és egy házassági ajánlat kíséretében küldött a nála hat évvel idősebb özvegyasszonynak egy addig merőben szokatlan ékszert. Jobb szemének pontos mását egy miniatűr képen ábrázolva, medálba helyezve. Fitzherbert válaszul szintén a szemét festette meg a hercegnek. Bár a kapcsolat rosszul végződött, a miniatűr szemek divatja beindult. 

Napjainkban is láthattunk egy ilyen lenyűgöző ékszert a tévéképernyőn. A Bridgerton első évadában Marina Thompson karaktere többször is megjelenik nyakában egy „szerelmes szem” medállal. A történetvezetés szerint az ékszer nyomravezetőként szolgál az ellentmondásos romantikus kapcsolathoz.

A „szerelmes szem” medál története

Bár a walesi herceg és szerelme indította el a népszerű trendet, nem a pár volt az első, aki ilyen jellegű ékszereket készíttetett. A szerelmes szem először az 1780-as években jelent meg Nagy-Britanniában (a műfaj nagyrészt angol jelenség volt, bár van néhány különösen korai, Franciaországból származó példa). A királyi szeretőkhöz hasonlóan az ékszerek közül sokat szerelmesek cseréltek, de időnként imádott családtagok emlékének, háziállatoknak is szánták, sőt bizonyos esetekben gyászjelképeknek is, amelyekkel az elhunyt személyt tisztelték meg. 

A szerelmes szem valójában anakronisztikus leíró elnevezés, hiszen a maguk idejében ezeket az ékszereket egyszerűen szemminiatűröknek nevezték. A „Lover's Eye” kifejezést egy Madison Avenue-i régiségkereskedő alkotta meg a 20. században. Ő találta ki ezt a kifejezést, és komplett történeteket vázolt köréjük, hogy vásárlókat vonzzon.

Ahogy azt a felvezetőben is írtuk, a parányi méretű szemportrék történelmi gyökerei az európai miniatűrfestészet hosszú hagyományában keresendők. A portré-miniatűrök egészen a 16. századra vezethetők vissza, Franciaországban a műfajteremtő Jean Clouet és a híres Jean Petitot miniatűrfestők nevéhez fűződnek. A flamand festő, Lucas Horenbout, aki VIII. Henrik király uralkodása idején tevékenykedett, vezette be először a stílust Angliában.

Az 1790-es évekre a miniatúrák már több száz évre tekintettek vissza, mondhatjuk, hogy kezdtek kissé fakóvá, unalmassá válni, és mivel az emberek valami újat és izgalmasat kerestek, a szerelmes szem ezért válhatott új divattá. 

A kis méretű, elefántcsontra készített festményeket értékes foglalatokkal látták el, drágakövekkel egészítették ki, és gyűrűkként, brossokként hordták, esetleg eldugták a zsebük mélyén. A hátoldalukba olykor még hajtincset is rejtettek. A fennmaradt példányokat titokzatosság lengi körül: ritkán ismert, hogy kinek a szemét ábrázolják, illetve ki festette őket.