menstruáció régen

Noha még mindig nem természetes, hogy a világ minden táján, minden társadalmi réteg számára elérhetőek legyenek a menstruáció során használható modern és kényelmes termékek, legalább már nem sejt senki sem isteni büntetést a hasi görcsök mögött. Ami persze, sovány vigasz. Lássuk, hogyan igyekeztek átvészelni a havi vérzést ősanyáink.

Inkább hallgattak róla

Egészen a közelmúltig keményen tabusították a menstruációt; szégyen volt még említést is tenni róla. Épp ezért nem meglepő, hogy nagyon kevés írásos emlék maradt fent a menzeszről és arról, mivel fogták fel a vérzést, hogyan ügyeltek a higiéniára a régmúlt korok asszonyai. Ráadásul a feljegyzéseket a történelem során nagyon sokáig kizárólag férfiak írták, akik vajmi keveset tudtak a nők ciklusáról.

A mágikus menstruáció

Ha mégis írtak a menzeszről, abban nem volt sok köszönet. Plinius római filozófus például meg volt győződve arról, hogy a menstruáció valamiféle mágiának köszönhető, és a nők olyan erőre tesznek szert, amivel akár az időjárást is befolyásolhatják. Az meg se fordult a fejében, hogy a havonta jelentkező vérzés az élet természetes velejárója, sokkal inkább egy bizarr jelenség, amitől félni kell.

Menstruáció a középkorban

Sajnos a menstruációhoz való hozzáállás nem javult sokat a középkorban sem. A vérzés okozta szégyen miatt a nők igyekeztek eltitkolni a menzeszüket. A gondjaikat még azzal is tetézték, hogy az alhasi görcsöket isteni büntetésnek tulajdonították, amit Éva leszármazottaiként érdemeltek ki. 

Azért, ha már elviselhetetlen volt a fájdalom, mégis igyekeztek a nők kevésbé hatásos módszerrel segíteni magukon: bevett szokásnak számított a varangyégetés és a hamujával teli szütyő viselése a derékon. A középkorban az emberek vagy rongyot használtak a menstruációs vér felfogására, vagy szabadon véreztek. Greg Jenner történész szerint ez utóbbi esetben a nők illatos virágcsokrot hordtak magukon, abban reménykedve, hogy elfedik a vér szagát.

A viktoriánus kor mérföldkő a menstruációban

A 19. századra tehető az első menstruációs termékek feltalálása. A nők úgynevezett egészségügyi övet használtak: gyakorlatilag egy mosható betétet, amelyet a derékra csatolt övhöz erősítettek. És igen, pont olyan kényelmetlen volt, mint amilyennek hangzik. Az öv terjedelmes és nehéz volt, a kezdetleges betét miatt pedig senki sem úszta meg szivárgás nélkül.

A Nupakra keresztelt terméknél a névválasztás legalább olyan fontos volt, mint a betöltött funkció: nem lehetett menzeszre utaló az elnevezés, mert a menstruációról még mindig nem illett beszélni, reklámozása pedig egyenesen erkölcstelennek számított. Még ebben az időszakban is használták a menstruációs övet, amibe már nemcsak mosható betétet, hanem jobb nedvszívó képességű cellulózvattát tettek.

Az első igazi tamponok megjelenésére egészen 1929-ig várni kellett – igaz, bizonyos kutatások arra jutottak, hogy talán már az ókori görög nők is használtak fapálcikára tekert anyagot, amit a hüvelyükbe helyeztek. Eltekintve az egyre modernebb és nagyobb nedvszívó képességű tamponok megjelenésétől, a technológia nem sokat változott a megjelenése óta.

A modern menstruáció

Az 1970-es években a nagy márkák elkezdtek öntapadó eldobható betéteket gyártani, amelyek eleinte meglehetősen vastagok, terjedelmesek és kényelmetlenek voltak, mégis kiutat jelentettek a menstruációs öv szorításából. Ma már pedig kedvünk szerint válogathatunk a széles kínálatból a vérzés erőssége szerint.

A közelmúltban az emberek felismerték, milyen környezeti és pénzügyi előnyökkel jár, ha visszatérünk az újrafelhasználható termékekhez, például a menstruációs kelyhekhez, a mosható betétekhez vagy a menstruációs bugyikhoz. Hacsak az anyagi lehetőségeink nem korlátozottak, bátran kísérletezhetünk, hogy megtaláljuk a számunkra legkomfortosabb megoldást.