Kellogg maszturbálás

Dr. John Harvey Kellogg 1896-ban, friss diplomás orvosként került a michigani Battle Creek szanatóriumba, ahová magával vitte öccsét, Willt is. Az adventista doktortól nem álltak távol a szanatórium szigorú irányelvei: hitt a vegetáriánus étrendben, a rendszeres testmozgásban, valamint tartózkodott az alkoholtól, a kávétól és a cigarettától.

Kellogg a szanatóriumban is elterjesztette, sőt továbbfejlesztette az egészséges életmódhoz kapcsolódó nézeteit. Hadat üzent a hagyományos, tojást vagy felvágottat tartalmazó „egészségtelen” reggelinek, és Williammel feltalálta a gabonapelyhet, ami azóta is emberek millióinak kamrapolcán díszeleg. (A doktor később kevés érdeklődést mutatott az üzlet iránt, így végül testvére nyitotta meg 1906-ban a mai Kellogg Company elődjét, ami hosszan tartó pereskedéshez vezetett a két testvér között.) A mogyoróvaj szabadalmaztatása is az ő nevükhöz fűződik, továbbá különböző gabonákból és mogyoróból megalkották a Protose-t, amit húspótlóként használtak a szanatóriumban.

Beöntés joghurttal

A kiegyensúlyozott, vegetáriánus, fehérjeszegény, de rostokban gazdag étrend volt Kellogg szerint az egészség kulcsa. Mindezt különböző kezelésekkel: közös torna- és légzőgyakorlatokkal, víz- és napkúrával, valamint beöntésekkel egészítette ki. Ez utóbbira igen nagy hangsúlyt fektetett, még berendezést is tervezett hozzá. A páciensek, miután vízzel megtörtént az első beöntés, kaptak fél liter joghurtot. Ennek a felét megitták, a másik fele pedig ismét beöntéssel jutott be a testükbe. A furcsa kúrától „patyolattiszta beleket” remélt a doktor, és mindazok, akik hozzá fordultak: például Roald Amundsen, sarkvidéki felfedező; Amelia Earhart, az első női pilóta; George Bernard Shaw Nobel-díjas drámaíró, az autógyártó Henry Ford, valamint Tarzan magyar származású megtestesítője, Johnny Weissmuller.

Tűzzel-vassal a maszturbálás ellen

Kellogg meg volt róla győződve, hogy a bűnös szexuális vágyak az egészségtelen életmód miatt ébrednek az emberekben. Ő maga 27 évesen megnősült, de egyáltalán nem élt szexuális életet a feleségével. (Nászútjukon is egyik könyvén dolgozott.) Külön hálószobájuk volt, és saját gyermekük sem született, ellenben több mint negyvenet fogadtak örökbe. A 19. század végén a nemi betegségektől való félelmen kívül a vallásos hevület is táplálta Kellogg ortodox nézeteit a szexualitásról: szerinte a szex bűn, aminek minden formájától tartózkodni kell, legfőképpen a maszturbálástól, ami szerinte emésztési zavarokat, látásproblémákat, elmebetegséget és epilepsziát okozhat. De nemcsak szavakkal harcolt a szerinte testi és lelki bajokat okozó szokás ellen: drasztikus módszerei közé tartozott a csonkítás is. A fiúknál a körülmetélést javasolta, mégpedig érzéstelenítés nélkül, a lányoknál pedig a maró hatású fenol használatát a csiklóra öntve. (Ő maga is vállalkozott ezek végrehajtására.) További eszközei voltak a kezek lekötözése, az elektrosokk, a nemi szervre húzott „kalitka”, a fityma levarrása, valamint a csikló eltávolítása. Mindezeket 1888-ban megjelent, Kezelés önkielégítésre és annak hatásaira című könyvében adta közre.

Az eugenika népszerűsítője

A doktor idővel egyre sarkosabb nézeteket vallott, teológiai munkákat is megjelentetett, emiatt összekülönbözött az adventista egyház vezetőivel. Rajongótábora egyre nőtt, amit az egyház szintén nem nézett jó szemmel: attól tartottak, túl nagy hatalom összpontosul a doktor kezében, akinek szanatóriuma immár olyan népszerű volt, hogy a személyzet tagjai többen voltak, mint az adventisták egész gyülekezete. Kellogg sorra jelentette meg könyveit, újságot alapított, hatvanéves korától, tehát az 1910-es évektől kezdve pedig az eugenikával, azaz az emberi faj nemesítésének gondolatával foglalkozott. Egy olyan nyilvántartást szeretett volna létrehozni, amelyben az emberek egészségügyi adatai szerepelnek, azt elősegítendő, hogy a legegészségesebb egyedek szaporodjanak kontrollált keretek között. Nézetei szerint a bűnözőket és az értelmi fogyatékosokat sterilizálni kellene, és ezek a gondolatok sajnos egy másik földrészen, Kellogg halálának évében valóra is váltak. Kellogg 1943-ban halt meg, 91 éves korában. Hívei szerint hosszú életét saját módszerének köszönhette – ellenzői szerint viszont éppen annak, hogy legbizarrabb eljárásait nem próbálta ki saját magán.