higany hatása

Ezt persze nagyon sokáig az emberiség nem tudta. Azt viszont igen, hogy a furcsa anyag, amit csak folyékony ezüstként emlegettek (innen származik a neve is, bár magyarul évszázadokig kénesőnek hívták), hatással van az emberi testre. A folyékony nehézfémet higany-kloridként eleinte gyógyításra használták, úgy hitték, segít elkerülni a kolerát, de székrekedésre, bőrbetegségekre, tetvekre és szifiliszre is felírták. Vörös formája, a cinóber sokáig sminkek, festékek alapanyagaként funkcionált. Hogy máig nem ment ki a divatból, azt jól mutatja, hogy a fogtömésekben használt amalgám is higanyötvözet. 

Honnan van higany a Földön?

A veszélyes anyag főként a vulkáni tevékenységek miatt magától is megtalálható a bolygón, jellemzően higany-szulfidként, azaz cinnabaritként. A hegyek bányászata során a higanytartalmú ércekből melegítéssel vonták ki már az ókori rómaiak is. A higany gyűjtése azóta sem állt le, erről híres például a spanyolországi Almaden. A sarkkörön túl örökké fagyott talaj, a permafroszt is tartalmaz nagy mennyiségű természetes higanyt, ami ráadásul a globális felmelegedés hatására elkezdett párologni. Az állati és emberi szervezetben is találunk belőle, no de nem azért, mert szükségünk lenne rá: a levegőben, a vízben és a talajban is előfordul kis mennyiségű higany, ami aztán a testben lerakódik. 

Ez még nem lenne baj, csakhogy egy bizonyos koncentráció felett az anyag megbetegít. Az üzemanyagok elégetése, az aranybányászat, a mérgező anyagok folyókba, tengerbe öntése mind tovább fokozzák a higanykoncentrációt. A tengerben élő mikrobák az idegméregként ismert dimetil-higanyt állítják elő belőle, a halak, egyéb állatok pedig ezeket megéve, illetve a higanyt testükben metil-higannyá alakítva maguk is veszélyessé válnak. Ezért gyerekeknek, kismamáknak (a higanymérgezés születési rendellenességeket is okozhat) nem ajánlják a tengeri élőlények gyakori fogyasztását, még úgy sem, hogy a hal köztudottan egészséges.

Mi történne, ha egy szobába zárnának egy adag higannyal?

Mindezek ellenére a higany nagyon is érdekes anyag. Rendkívül sűrű és nehéz, pedig úgy folyik, mint a tej. Ha kiömlik, cseppekbe áll össze, ami nagyon látványos, de sajnos azzal is jár, hogy az anyag párolog, és a tüdőn keresztül folyamatosan mérgez minket. Ám ha a kiömlött higanyt megérintjük, a tenyerünkbe vesszük, semmi sem történik. Se mérgezés, se érintés általi halál, semmi. Hogy miért? Mert trükkösen szívódik fel: a sérülésmentes bőrön át alig jut be a szervezetbe. Ugyanez igaz a lenyelésére is: a beleken áthaladva olyan kis mennyiség jut a szervezetbe, hogy az nem veszélyesen toxikus. Akkor mégis miért félünk ennyire tőle? Mert gőze a tüdőn át megmérgez, s addig párolog, amíg csak egy cseppnyi is van belőle. Ezenkívül elég egy apró seb rajtunk ahhoz, hogy a véráramba kerüljön, ahol már nagyon erős rombolást végez. Ráadásul a szervetlen higanysók maró hatásúak a bőrre, a szemre és a gyomor-bél rendszerre is, így semmiképpen sem érdemes puszta kézzel játszani vele.

A higany hatása: a mérgezés legfontosabb jelei

A központi és a perifériás idegrendszer, valamint a vesék szenvedik a legnagyobb károsodást. Veseelégtelenség, remegés, álmatlanság, memóriavesztés, fejfájás, kognitív és motoros működési zavarok léphetnek fel. A higanymérgezést – ami annak idején főleg a bányászokat és a kizárólag tengeri ételeken élő népek tagjait veszélyeztették – az intelligencia csökkenésével is összefüggésbe hozták. Tünetei közé tartozik az izomgyengeség, a rossz koordináció, valamint a kéz- és lábzsibbadás is. A tüdőn át a szervezetbe kerülő higany lázat és erős köhögést, mellkasi fájdalmat, emellett hányást, hasmenést is okozhat. Azoknál, akik huzamos ideig vannak kitéve a veszélyeknek, higanymérgezés okozta neurológiai szindróma alakul ki, ezt Minamata-kórnak nevezik. A japán kisvárosról elnevezett betegség 1956-ban ütötte fel a fejét, amikor a helyben található vegyi üzem mindenféle tisztítás nélkül engedte a tengerbe a veszélyes hulladékot. A főként halászatból, kagylófogásból élő nép tagjai súlyosan megbetegedtek, sokan megvakultak, kómába estek, meghaltak, de az ügyet így is éveken át megpróbálták eltussolni, elkerülve a kártérítés megfizetését. Maga a betegség később Japánban még több helyen felütötte a fejét, okai közt szinte kizárólag a cégek felelőtlensége állt.

Mit tegyünk, ha kiömlött a lázmérőből?

Mi itt Magyarországon leggyakrabban a táplálkozásunk során találkozunk higannyal, de ezt felelős halfogyasztással minimalizálhatjuk. A régi lázmérők összetörése nagyobb veszélyt jelent, hiszen a cseppekben szétguruló anyag párologva folyamatosan mérgez mindenkit. Ezért azt össze kell gyűjteni, lehetőleg maszkban, gumikesztyűben, kézi cseppentővel (a seprűt vagy pláne a porszívót gyorsan felejtsük el), közben és utána pedig nagyon alaposan szellőztetni. Ha bárhol máshol bukkanunk nagyobb mennyiségű higanyra, a katasztrófavédelmet kell értesíteni. Legyen bármilyen csekély mennyiségű is, soha nem önthetjük a lefolyóba, de a sima szemetesbe sem tehetjük. A lázmérőket még ép állapotban egyébként leadhatjuk a veszélyeshulladék-gyűjtő telepen, így megelőzhetjük a bajt.