Emily Ratajkowski meztelen

Ám a csodás testi adottságai által híressé vált, rengeteg, minimum félmeztelen fotózást vállaló Ratajkowski nem egy darab hús, még ha úgy tűnik is, hogy ő hajlamos így kezelni saját magát. Hogy egyáltalán miért foglalkozunk egy modellel, akiről szinte csak a szexi képek jutnak az emberek eszébe? Mert Ratajkowski kiadott egy könyvet A testem címmel, ami mindent megváltoztat. 

Kétségek közt kezdtem a mű olvasásába, én is sztereotipizáltam a fiatal nőt, akiről csak annyit tudtam, hogy állandóan pucérruhákban pucsít, vagy lábait széttéve pózol fehérneműben. Mi ebben a nőben az érdekes? Fel fogja sorolni, milyen hírességekkel feküdt le az évek során? Vagy hogyan fogyókúrázik? Aztán kinyitottam a könyvet, és az első oldalon ez a szöveg fogadott:

„Festettek egy ruhátlan nőt, mert élvezték a szépség látványát, de a kezébe adtak egy tükröt, és a kép címe a Hiúság lett, így a saját örömükre meztelenül ábrázolt alakról erkölcsi ítéletet mondhattak. 

A tükör igazi szerepe más. Azért van a képen, hogy a nőt a benne gyönyörködők bűnrészesévé tegye, hiszen önmagát ő is elsősorban látványként kezeli.” 

John Berger: Mindennapi képeink (Berger András fordítása)

Na, innentől le sem tudtam tenni A testemet.

Emily Ratajkowski mint termék

Ne sodró lendületű regényt várjunk, vagy épp a modell karrierjét dicsőítő, külső véleményeket. Ezt a könyvet tényleg az a nő írta, akinek nevével eladták azt, megmutatva, hogy sokkal, de sokkal több gondolat rejlik a fejben, amelynek inkább az eladható részeivel foglalkoznak. Emily Ratajkowski teljesen nyíltan vett és vesz részt ebben a „testet pénzért” nevű játékban, képes volt eltávolítani magát a munkájától, próbababaként funkcionálni, és fiatalkorában nem sok mindenre mondott nemet. Egy célja volt, hogy észrevegyék, hogy meg tudjon élni a modellkedésből, ezért úgy hívta fel magára a figyelmet, ahogy ma a világon a legkönnyebb: a szépségével és a merészségével. 

A modell meztelen

A 2013-as – szövegében a nemi erőszakról szóló – Blurred Lines kilőtte őt a legnagyobb sztárok közé, ám ez azzal is járt, hogy Ratajkowski bekerült egy skatulyába, amiből folyamatosan próbált kitörni. Nem egy buta nő, sőt. Mégis, azzal, hogy a testét tette közszemlére, mindenki elfeledkezett arról, hogy értékes gondolatai is lehetnek akár saját médiaszerepléseiről, akár a teste használatáról, akár a feminizmusról. A testemben elmeséli, hogy jutott el idáig, s közben milyen atrocitások érték. Lapról lapra fedi fel magát, elmeséli, mi baja a meztelen vagy épp a szexről rappelő nők megszégyenítésével, az „aki prostinak áll, ne csodálkozzon, ha…” frázisokkal, s hogy egyáltalán hogy jutott el odáig, hogy a lelkétől ennyire el tudja távolítani magát.

Mi történt valójában Emily Ratajkowskival?

Itt kaptam fel a fejemet, hiszen ez az egyik egyértelmű jele a bántalmazásnak. Ha menekülni fizikailag nem tud, az áldozat keres a lelkében egy üres szobát, és oda visszavonul, máskülönben nem tudná túlélni, amit tesznek vele. Disszociál. Ha pedig ezt egyszer megcsinálta, meg fogja máskor is, amikor hasonló helyzetbe kerül. Bár a gyerekkorát érintve egyértelműen nem mesél abúzusról, furcsa dolgok történtek vele, s később többször nemi erőszak, bosszúpornó, testi és gazdasági kizsákmányolás áldozatává vált. Csakhogy erről eddig nem beszélt – az áldozatokra jellemző összezavarodottság, szégyen és tagadás nála is tankönyvi módon jelent meg, arról meg pláne nehéz a külvilágnak beszámolni, mire képes egy fotós egy modell ki nem adott képeivel, hiába kap ügyvédi felszólítást. Azt is csak most tudjuk meg tőle, hogy a Blurred Lines klipjének forgatásakor Robin Thicke szexuálisan zaklatta őt. 

Félreértelmezett hatalom – lehet-e egy nő igazi játékos a férfiak között?

Ám Ratajkowskinak sok-sok éven át semmi sem volt fontosabb a hatalomnál. Ő ezt így értelmezte: „Az életem nagy részében okos, dörzsölt játékosnak tartottam magam. Megértettem, hogy van egy piacképes árum, amelyet a világ nagyra értékel, és büszke voltam rá, hogy megélhetést és karriert építettem a testemből. Rájöttem, hogy bizonyos mértékig minden nő tárgyiasult és szexualizált, és ha ez így van, akkor legalább az én feltételeim szerint történjen. Úgy gondoltam, ebben a döntési lehetőségben erő rejlik.” Csakhogy a könyv vége felé született esszékből egyre több zavar és fájdalom árad. Megható látni, ahogy legalább részben szembenéz végre depressziójával, a démonaival, ahogy egyre inkább hajlandó beismerni, milyen árat fizetett a hírnévért, hogy miként nyomta el magában a negatív történéseket, és hogy valójában milyen erőre is tett ezáltal szert.

„Ha Ratajkowski bűnös azért, mert megbámulják, akkor mi is bűnösek vagyunk, amiért megbámuljuk.”

Miért akart már kiskorától a legszebb lenni? Miért egyezett bele, hogy a fotósok, gazdag megrendelők azt csináljanak vele, amit akarnak? Hogy határozza meg magát erős nőként egy olyan világban, ahol még mindig a pénzes férfiak kezében van a hatalom, ahol az érvényesüléshez leggyakrabban a szex vezet? Rossz ember vagy jó üzletasszony, ha beszáll ebbe a régóta létező játékba?

De a könyvnek bevallottan nem az a célja, hogy válaszokat adjon. Kérdéseket tesz fel, olyanokat, amelyekkel itt, Magyarországon, mi, teljesen átlagos nők is, nap mint nap szembesülünk. Ezért érdemes elolvasni a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent A testem című könyvet: mert Emily Ratajkowski okosan és jól kérdez, beletalálva a lelkünk mélyén keringő kétségekbe.