Bár mindenevők vagyunk, mégis egészen szűk azon élelmiszerek listája, melyeket rendszeresen fogyasztunk. Érdemes folyamatosan bővíteni a mindennapi betevők listáját, s erre a vadon termő gombák, idényzöldségek és -gyümölcsök kiváló, egészséges és ingyenes alternatívát kínálnak nekünk.
Ugyan erdeink kiterjedése korántsem akkora, mint akár egy évszázaddal ezelőtt, a településstruktúra átalakulása és növekedése ellenére még mindig hosszan egybefüggve nyúlnak végig hegyvidékeken és a síkabb területeken, változatos flórának otthont adva.
Lépten-nyomon ehető növényekre bukkanhatunk
Közel hatszáz ehető növény terem meg a magyar erdőkben, ám még nem tanultuk meg, hogyan férhetnénk hozzá ehhez az elképesztő mennyiségű kincshez.
Gombából is mintegy negyvenezer szarvasmarhának megfelelő súlyú termés pusztul el évente anélkül, hogy leszednénk, s a soha fel nem használt, évről évre újra virágba boruló zöldek száma még ennél is jelentősebb.
Bár a túrázás manapság nem olyan elterjedt tevékenység, azért alkalmanként biztosan mindannyian sétáltunk már fák között. A szűrt fény, az illatok és hangok harmóniája sokakat elvarázsol, s ilyenkor nemcsak a lábainkat tesszük egymás után, de igyekszünk vérmérsékletünknek megfelelően feltérképezni az ismeretlen környezetet. Az erdőségek azonban nem csak a lombos fákból állnak, alattuk cserjék, bokrok, s egyéb növények teszik teljessé a környezetet, a földtől az égig nyúlva szűkítve a látóhatárt.
Nem is gondolnánk, mennyi olyan növénnyel, zöldséggel és gyümölccsel találkozhatunk egy erdei kirándulás során, mely ehető. A termesztett növényekkel ellentétben ezek a zöldek olyan különleges alkotóelemek által kapják beltartalmukat, melyekhez nem juthatunk hozzá, ha boltban vásárolunk. Vigyázni kell azonban, hogy tényleg csak azt kóstoljuk meg, aminek fogyaszthatóságában biztosak vagyunk, mert vannak veszélyesek is közöttük. Nem véletlen, hogy a gombászat szakmává vált, s a gombagyűjtés kifejezetten sok figyelmet, előismeretet és felszerelést igénylő munka. Ha biztosra akarunk menni, az össze nem téveszthető gombák és növények között érdemes keresgélnünk.
„A nagyüzemi növénytermesztés nagy problémája jelenleg az is, hogy a kizsigerelt talajból nem tudják felvenni a haszonnövények azt a tápanyagmennyiséget, gondolok itt a nyomelemekre és a vitaminokra is, amelyekre az emberi szervezetnek mindenképp szüksége lenne, ezért is van az, hogy egyre több táplálékkiegészítőt, vitaminkészítményt kell szednie az embereknek az egészségük valamilyen fokú megőrzésére”
– összegzi cikkében Medveczki Zoltán erdész szakirányító és gombaszakellenőr a vadon termő növényekben rejlő előnyöket.
Fűben-fában orvosság
Bár az elmúlt évszázadokban a javasasszonyok feladata volt az ehető növények gyűjtése, s nekik köszönhetjük a népi gyógyászat alapjait jelentő ismeretek nagy részét, ma már a különféle tanfolyamokon, szakkönyvekben és honlapokon könnyen elsajátíthatjuk az alapokat. Ezek segítségével nemcsak a növények fogyasztható részeivel ismerkedhetünk meg, hanem ahhoz is útmutatást kaphatunk, hogyan tudjuk majd felhasználni. Ezek közül mutatunk néhányat.
Kökény
A szilvafával is rokon, cserjés növény szépirodalmi emlékeinkből lehet leginkább ismerős. Virágából teát készíthetünk, gyümölcse ehető, kesernyés ízű, összehúzó hatása miatt azonban a mennyiséget illetően érdemes óvatosan fogyasztani. Az összehúzó, rekesztő hatás az emésztéssel kapcsolatosan érvényesül leginkább.
Kígyóhagyma
A medvehagyma távoli, kevésbé jó marketinggel rendelkező rokona hazánkban is őshonos, télálló vadnövény. A cserjések egyik állandó lakója, formája miatt vadsnidlingnek is nevezik, illata jellegzetes, fokhagymára hasonlító. A-, C- és E-vitaminban gazdag, enyhén húsos levelei magnéziumban, káliumban és kalciumban is gazdagok. Támogatja a szájüreg egészségét, tisztítja a beleket, és csökkenti a vérrögképződésre való hajlamot. Ha szednénk belőle, semmiképpen ne húzzuk ki a hagymájával együtt, a levélkék alsó harmadát hagyjuk meg, s egy idő múltán ismét szedhető méretűre nő.
Fekete berkenye
A vadon és dísznövényként is megtermő fekete berkenye savanykás gyümölcse kiváló gyulladáscsökkentő tulajdonságairól ismert. Terméséből lekvár, likőr, pálinka vagy ecet készül, fája remekül megmunkálható, leveleiből pedig tea is készíthető. Manapság leginkább kerti dísznövényként találkozunk vele, csersavtartalmának köszönhetően a gyomorra és az emésztésre is serkentő hatással van.
Som
A cserjén díszelgő apró, piros termések már az ősz kezdetét jelzik majd. A somból értékes, vitamindús lekvárt készítettek régebben, de pálinka és bor alapanyagaként is használták. Magas energiatartalma miatt a fizikai munkát végzők számára gyors és hatékony segítséget jelentett, ha egy kis pluszmunícióra volt szükségük a feladatokhoz. Fruktózban és glükózban is gazdag, pektinjei segítenek a szervezetünk ellenálló képességét növelni.
Zamatos turbolya
A dúsan zöldellő, petrezselyemre hasonlító, ám sokkal intenzívebb illatjegyekkel bíró turbolya igénytelen gazként szinte minden út menti területen virágzik tavasztól őszig. A középkori emberek a pestis ellenszerét látták benne, tonikként pedig az örök fiatalság, a bőr szépségének megőrzését segítő gyógyszerként kenték magukra. Kiváló A- , B- és C-vitamin-forrás, rengeteg kalcium, vas, mangán, kálium, magnézium, szelén, réz, foszfor és cink található benne.
