Az alvással töltött időszakaink alatt nem minden álmunkkal vagyunk elégedettek, a rémálmok nyomaszthatnak, félelmet kelthetnek bennünk. Egy vizsgálat feltárta azt is, hogy még a demenciával is kapcsolatban állnak, ugyanis
azok az emberek, akiknek megsűrűsödnek a rémálmaik, nagyobb kockázatnak vannak kitéve a rettegett időskori betegséggel kapcsolatban.
Még mindig meglepően csekély ismereteink vannak az álmok és az agy kapcsolatáról a téma kutatói szerint. Jelen vizsgálat során 3200 amerikai beteg egészségügyi adatait elemezték a demenciára való fogékonyságot fokozottan figyelve. A tudósok ezúttal arra keresték a választ, hogy
vajon a gyakori rémálmok növelhetik-e a betegség kialakulásának kockázatát.
A rémálmok és a demencia között van kapcsolat
Hogy miféle pontosan az a kapcsolat, mely a gyakran megjelenő rossz álmok és a demencia között van, pontosan még nem ismert a kutatók szerint sem, az azonban bizonyos, hogy azok az emberek, akik gyakrabban szenvednek éjjelente rémálmoktól, nagyobb eséllyel válnak demenssé idős korukra.
Mintegy 9 év egészségügyi adatait vetették össze a páciensek álmaival. Azt találták, hogy azok a középkorúak, akiknél heti szinten tapasztaltak rémálmokat,
négyszer nagyobb eséllyel mutatták az elbutulás tüneteit az elkövetkező évtizedben.
Főként igaz ez a férfiak esetében. Az idősebb férfiak esetében ugyanis az ötszörösére nőtt a szellemi hanyatlás kockázata a gyakori rémálmokat tapasztalók körében, míg a nőknél ez az arány mindössze 41 százalékkal emelkedett.
A demencia korai jele lehet a rémálom?
A fenti kérdésre a választ a kutatók nem tudták egyértelműen megállapítani, azonban a felfedezésük igencsak fontos, hiszen a visszatérő rémálmok kezelése már most is lehetséges. A kognitív viselkedésterápia és egyes relaxációs technikák segíthetnek a rémálmok visszaszorításában, egyúttal csökkentik az Alzheimer-kórhoz kapcsolódó, az agyban lerakódó kóros fehérjék felhalmozódását is. Azt is dokumentálták, hogy
a rémálmok ritkulása javított az érintettek memóriáján és kognitív képességein.
A demenciával, és biológiai leépüléssel együtt járó Alzheimer-kór világszerte több tízmillió idős beteget érint. Azt, hogy a stressz-szint megemelkedése is hatással lehet az alzheimeres betegek állapotának romlására, már régóta ismert. Egy korábbi kutatás során az egészségügyi állapot és a mentális funkciók mellett agy-gerincvelői folyadékot is begyűjtöttek a résztvevőktől, és MRI-vizsgálatoknak vetették alá a pácienseket. A cél az volt, hogy értékeljék az agy szerkezetét és a szürkeállomány térfogatát. Mindezek segítségével összeállítottak egy átfogó profilt a stressznek való kitettségről a különböző életszakaszokban, hogy megnézzék,
mely időszakokban van a magas stressz-szint a legnagyobb hatással a későbbi szellemi leépülésre.
A gyermekkor és az öregkor a kritikus
Mint kiderült, a stresszes életesemények megzavarják az egyén megszokott rutinját, és jelentős pszichológiai és érzelmi alkalmazkodást igényelnek. Ezek az események a személyes veszteségektől, például egy szerettünk halálától egészen az olyan jelentős változásokig terjedhetnek, mint egy válás, a munkahely elvesztése vagy súlyos egészségügyi problémák. Nem korrelálnak azonban életünk minden életszakaszában egyformán az Alzheimerrel. A kisgyermekkori, illetve az időskori stressz azonban erőteljesebb hatással van arra, hogy mennyire lesz hajlamos valaki a demenciával járó Alzheimer-kórra.
Ebben a cikkünkben 14 módszert összegeztünk, mely késleltetheti a demencia súlyosbodását.
