A lábfejünknek a teljes testsúlyunk terhelését kell elbírnia. Az ehhez szükséges statikát boltozatos rendszer tartja fenn, amelynek feladata, hogy a lábfejünket alkotó csontok, szalagok, inak, izmok bonyolult együttesét megfelelő helyzetben tartsa, és ezzel meghatározza a bokánk, térdünk, csípőnk helyzetét is. Ebből logikusan következik, hogy amennyiben a lábfejünk statikája megváltozik, lentről felfelé módosul a teherviselő ízületek igénybevétele is.
Szerzőnkről
Dávid Enikő pilatesoktató, személyi edző, fő profilja a pilatesalapú funkcionális edzések gerinc- és ízületi problémák esetén; valamint a várandós torna és a szülés utáni regeneráló edzések. Oktatóképzések vezető tanáraként osztja meg tudását a leendő edzőkkel.
Lábfejünk 26 csontból és mintegy 30 ízületből áll. Belső oldala felel a dinamikus funkciókért, azaz a járás kivitelezéséért, illetve az azzal járó energiaelnyelésért, külső oldala pedig a statikus funkciókért, azaz az alátámasztásért, a testsúly terhének viseléséért. Felépítését hosszanti irányban az úgynevezett hosszboltozat, keresztirányban pedig a harántboltozat adja. Mivel az egész egy igen komplex rendszert alkot, ezért az ettől való eltérés számos deformitásban megnyilvánulhat. Az egyik leggyakoribb statikus deformitás az ellapult hosszboltozat, közismertebb nevén a lúdtalp.
Kialakulása
A kicsi baba gyakorlatilag két piskótával születik, és a lábfej boltozatainak kialakulása alapvetően a mozgásfejlődés során megy végbe 2-3 éves korra. Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy ne siettessük a kisbaba saját ritmusú mozgásfejlődését: várjuk meg, amíg az izmai kellőképpen erősek lesznek a következő stádiumhoz. Azon túl, hogy ne állítsuk, járassuk, ne használjunk járássegítő eszközöket, a már járó gyerek esetében érdemes hagyni, hogy minél többet legyen mezítláb (de legalábbis cipő nélkül) természetes terepen, egyenetlen talajon. A túl korai cipőhasználat, ráadásul az esetleg nem kellő gondossággal kiválasztott, nem ergonómikus cipők hordása számos deformitás és később jelentkező járástechnikai probléma oka lehet.
Tinédzserkorban az a jellemző, hogy a növekedés gyors mértékét nem tudja megfelelően lekövetni az izmok ereje, így a lúdtalp kialakulása ebben az időszakban is gyakori.
Felnőttkori lúdtalp
A lábboltozat gyengülése felnőttkorban számos okra vezethető vissza. Felléphet egy fokozott mértékű rossz terhelés, például amikor nekiállunk rendszeresen futni, de nem megfelelő futótechnikával. Lehet oka a súlygyarapodás: akár állandó súlytöbblet elhízás esetén, esetleg átmenetileg egy terhesség erejéig. Kiváltó ok lehet továbbá a nem megfelelően kiválasztott lábbeli viselése, amelyben a boltozatokat alkotó izmaink rossz terhelés alá kerülnek, ellapulnak, megsüllyednek, a lábfej helyzete megváltozik. Arra is érdemes ügyelni, hogy az egyébként jó kialakítású cipő megkopott talpa is ugyanehhez a problémához vezethet.
A lenti videóban megmutatjuk, miként módosul alsó végtagjaink és ízületeink helyzete, ha lábfejünk elveszíti funkcionális helyes tartását. Nem meglepő módon a bokánk és a térdünk körüli fájdalom fogja jelezni, ha a környező szalagok túlterheltek és/vagy az ízületekben az ízfelszínek egymáshoz illeszkedése eltér a normálistól, és kopásos vagy gyulladásos tünetek lépnek fel.
Nyáron különösen aktuális ez a kérdés, hiszen átmeneti és téli cipőt általában sokkal gondosabban választunk, figyelve a kényelemre és a lábfej megfelelő tartására, de a nyári nyitott lábbelik, szandálok, papucsok, flipflopok kiválasztásakor ez a fontos szempont már jellemzően elsikkad.
Ha felfedeztük, hogy lúdtalpunk van, tegyünk ellene, hiszen bármilyen megbomlott egyensúly a testünkben folyamatosan újabb és újabb problémákat fog generálni. A boka-, térd- és csípőízület ízfelszínei károsodnak, a szalagok túlterhelődnek, a medenceövi diszbalansz pedig szinte garantálja a gerincünk alsó szakaszán jelentkező problémákat. A jó hír, hogy módunkban áll javítani a helyzeten.
Így segíts magadon
Egyrészt érdemes megtanulnunk a korrigált álló helyzetet, vagyis a videóban is látható módon a talpunk támasztópontjain állni, a bokánk pozícióját megtartva, és így azt is könnyen leellenőrizhetjük, hogy a lábszárunk és a combunk fiziológiás helyzete megfelelő-e. Természetesen ezt nagyon nehéz odafigyelés nélkül folyamatosan megtartani, így hosszú távon az lenne a cél, hogy az izmaink állapotát rendbe hozva automatikus legyen a helyesen megtartott álló helyzetünk.
A lábboltozat tartásához mechanikus segítséget nyújt a lúdtalpbetét: ez azt fogja jelenteni, hogy a betét kialakítása megakadályozza a további rossz terhelést azáltal, hogy a helyére támasztja a boltozatot. Manapság a legtöbb egyedi lúdtalpbetétet számítógépes felmérést követően készítik el, vagyis vélhetően valóban azt a modellt fogjuk használni, amelyikre az adott aktuális állapot korrekciójához a lábfejünknek szüksége van. A lúdtalpbetét megakadályozza a továbbiakra nézve a testsúlyunk terhelésének előnytelen elosztását, így azonnali könnyebbséget jelent az ízületeink számára. Az izmaink állapotán viszont éppenséggel ronthat is, hiszen a támasztéknak köszönhetően már annyit sem kell dolgozniuk, mint előtte. Így – mint minden segédeszköznél – a lúdtalpbetétnél is kifejezetten fontos, hogy ne hagyatkozzunk kizárólag a könnyebb megoldásra, és az izmokat megfelelően megerősítsük, hogy azok idővel önmagukban is el tudják látni a feladatukat.
Enyhébb mértékű lúdtalp esetén segíthet egy korrekciós kinesio tape ragasztás, amelynek előnye, hogy kényelmesebb, mint a betét, illetve mivel a lábfejhez tapad, nem csúszkál a cipőben, és lehetővé teszi az aktív korrigált helyzet egyszerű felvételét.
A lenti videóban bemutatunk néhány gyakorlatot, amelyeket otthon is végezhetünk. Igyekezzünk odafigyelni a helyes kivitelezésre még akkor is, ha nehéznek tűnik, dacára a kis, játékos mozdulatoknak. Ha pedig ennek apropóján kiderül, hogy lábfejünk deformitása több problémát is okoz, szakértő diagnózis felállítása és szakember segítsége javasolt.
