Az akrojóga játék, mozgás, bizalom és egy rakás sikerélmény – kipróbáltam!

Míg a hagyományos jóga a befelé fordulásról, az önmagunkra figyelésről szól, az egyre felkapottabb – az akrobatika, a páros jóga és a thai masszázs ötvözetéből született – akrojóga lényege az egymásra figyelés, a partnerrel való együttműködés. Bár nem vagyok híve a nyugati világban intézményesült különféle jógatrendeknek, izgalmas kihívásnak ígérkezett, amikor Cuzcóban egy ismerősöm meghívott akrojógázni. Nem kellett sokat győzködnie, a négynapos gyalogtúra után irtó jólesett volna egy kis nyújtás. De a testem átmozgatása mellett más is történt az órán.

Nem kell párban érkezni

Sőt, minél több idegen résztvevővel van alkalmad kapcsolódni, kísérletezni, annál alaposabban megismered a saját határaidat. A barátom végül nem tudott eljönni, de ő amúgy is csak az egyik párom lett volna a sok közül, ugyanis minden egyes gyakorlat után partnert cseréltünk. És persze pozíciót is: hol támaszként funkcionáltam, hol „szárnyaltam”.

A kulcs a kommunikáció

„Terpeszülés egymással szemben, térdek nyújtva, a talpak érjenek össze, kézfogás a partnerrel. Egyikőtök lassan kezdje maga felé húzni a másikat, aztán csere. Kézszorítással vagy a lábujjak mozgatásával jelezd a párod számára, ha úgy érzed, elég. Beszélhettek is, a lényeg, hogy folyamatosan tájékoztassátok egymást a hogylétetek felől, és közben próbáljátok megérteni a másik igényeit” – kaptuk az instrukciót oktatónktól, Anthony Alcalde-tól. Ilyen és ehhez hasonló alapgyakorlatokból állt a bemelegítés és egymásra hangolódás.

...és a kölcsönös bizalom

A páros gyakorlatokat kísérő nyitott, közvetlen, empatikus kommunikáció miatt az akrojóga remek eszköze a bizalomépítésnek. Egyfelől megtanít arra, hogy biztos támaszt nyújthassunk a partner számára, másfelől arra, hogy megbízzunk a másikban, amikor éppen ő próbál minket támogatni. A mozdulatok kivitelezése akkor lehet sikeres, ha létrejön az összhang a két fél között. Bizalom nélkül szétesik az egész.

Önbizalomtuning

„Állati büszke leszek magamra, ha sikerül a repülőbálnapóz” – gondoltam az óra elején. Aztán kiderült, hogy nem is olyan nagy kunszt összehozni ezeket a látványos elemeket, mint ahogy azt korábban hittem. Nem baj, ha nem születtél akrobatának, gumiembernek vagy jóginak, és az sem lehet kifogás, hogy nem tudsz kézenállni vagy megérinteni a lábujjaid. Arra építünk, ami megy, kísérletezés közben pedig egy csomó kellemes meglepetés érhet: gyakori felismerés például, hogy azokat a látszólag tök bonyolult páros gyakorlatokat egyáltalán nem lehetetlen kivitelezni. „Amellett, hogy a kisebb-nagyobb sikerélmények erősítik az önmagunkba vetett hitet, a gyors és határozott döntéshozatalokat igénylő gyakorlatok javítják a problémamegoldó képességet, és ezáltal egyre magabiztosabbá tesznek” – magyarázta oktatónk az óra végén. 

A méret nem számít

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy az akrojógában a nagyobb termetű, nehezebb emberek nem „szárnyalhatnak”. Egyrészt az akrojóga nem dacol a gravitációval, hanem tiszteli azt, másrészt itt is nagy igazság – én is tapasztaltam –, hogy a technika sokkal lényegesebb, mint az erő, és hogy az izmok ugyan elfáradnak, de a csontok nem – legyen szó egyensúlyozásról vagy a partner fejünk fölé emeléséről. 

Terápia testnek és léleknek

A játékos ászanasorozatok amellett, hogy erősítik a törzs és a végtagok izmait, fejlesztik a testtudatot és az egyensúlyt, valamint a térérzékelést is javítják. Mint kiderült, ez az akrojóga aktív, akrobatikus része (solar), ami után következett a thai masszázs egyes fogásaiból álló passzív, lunáris rész. Nekem mint befogadónak annyi volt a dolgom, hogy relaxáljak és élvezzem, ahogy oktatónk ide-oda forgat és csavargat. Régen éreztem magam annyira fittnek, frissnek és ellazultnak egyszerre, mint ezután az intenzív koncentrációt igénylő alapos nyújtás és a gyógyító masszázs után. Mintha újjászülettem volna. Most már értem, miért mondogatták az ismerősök, hogy „vigyázz, te is rá fogsz kattanni!”