Azt már a világon senki sem vitatja, hogy sportolni fontos és jó dolog, és minél előbb hozzászokik az ember a rendszeres mozgáshoz, annál valószínűbb, hogy egész életében aktív is marad. Korábban már körüljártuk azt a kérdést is, hogy a mindennapos testnevelésórák világában miért érdemes külön sportolni még valamit. De mi a helyzet a gyerekek versenysportjával? Érdemes egy csomó energiát belefektetni a családnak? A Magyar Diáksport Szövetség elnökét, Balogh Gábort kérdeztük, nem egészen függetlenül a nemrég lezárult vizes vébétől.
A kezdetek
A víz és az úszás olyan alapvető dolgok, amikhez lehetőleg minél előbb érdemes hozzászoktatni a gyerekeket. Nem véletlenül olyan népszerűek a babaúszások, ami persze csak a kezdetet jelentik. Az úszás olyan alapkészség, ami alkalomadtán nemcsak életet menthet, de az egészséges élethez fontos, alap fizikai funkciókat is beállítja – mondta az olimpiai ezüstérmes öttusázó, ma pedig már a magyar diáksportért felelős szakember, Balogh Gábor.
Azt persze nehéz egy-egy konkrét esetben, kerek-perec megmondani, hogy mit sportoljon a gyerek, mihez lesz hosszú távon is tehetsége. Az azonban egy alap kiindulási pont, hogy azt csinálja, amihez kedve van, ahová szívesen jár! Ideális esetben a gyereknek lehetősége van minél több sportot kipróbálni, különösebb teljesítménykényszer nélkül, csak a mozgás kedvéért, és hogy jól érezze magát – erre valók a sportágválasztó programok is, többek között.
A sportolásba fektetett energia hosszú távon sokszorosan megtérül: önfegyelmet, önuralmat ad, aktívabb és produktívabb lesz tőle az ember, nagyobb lesz az önbizalma, egészségesebb lesz, de főleg az élmény és az öröm az, amit semmi sem pótolhat a szakember szerint.
Szupertanár vagy? Jelentkezz!
A Dívány keresi az ország legkreatívabban dolgozó tanárát. Neked is van egy (vagy több) szuper, újszerű módszered, ami miatt a gyerekek imádnak az óráidra járni, és ami, nem mellékesen még eredményes is?
Ha ráadásul hajlandó vagy a kameránk elé állva bemutatni, jelentkezz! Mutassuk meg ország-világnak, hogy így is lehet tanítani, legyen a te módszered a példa rá, hogy az iskola nem unalmas, hanem nagyon is kreatív és haladó dolog! Mi nagyon kíváncsiak vagyunk!
- majd közönségszavazással találjuk meg a legjobb módszert kiötlő tanárt
A legötletesebb pályázatokat bemutatjuk, a győztes nyereménye pedig a Lidl jóvoltából egy iPad mini 4 és egy 100.000 forintos Lidl vásárlási utalvány. Jelentkezz, mutassuk meg a világnak, hogy máshogy is lehet!
A szülők is akkor tesznek jót a gyerekkel, ha nem kényszerítik, „amit elkezdtél, fejezd is be!”, hanem hagyják, hogy minél több mozgásformába belekóstoljon. Előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy melyik az a sportág, ami testhezálló, amit szeret, és amiben meg is marad a gyerek hosszú távon, sőt, akár eredményeket is elérhet.
Amikor komolyodik a helyzet
A szakember szerint az lenne a legszerencsésebb, ha 14 éves korig csak játékos edzéseken venne részt a gyerek, és csak azután lenne szabad elkezdeni a versenyeztetést. A foci és a kézilabda már elindult ebbe az irányba a grassroots szemléletű mérkőzésekkel, ahol sokkal lazábban kezelik a siker fogalmát, sok sportágban viszont már minél előbb eredményeket szeretnének elérni.
Szélsőséges eset ugyanakkor a torna és az úszósportok, ahol már 6-7 éves korban tudni kell, hogy ezt fogja csinálni a gyerek; nem könnyű, de van, akinek sikerül. Ebben pedig hatalmas szerepet játszanak a példaképek.
A tavalyi foci EB után például gyerekek tömegei indultak el a focipályák felé, és Hosszú Katinka sikerei is sokakat ösztönöznek, hogy elkezdjék az úszósportot. Meg persze a lehetőségeknek is fontos szerepük van, mert uszoda nélkül nehéz lenne elkezdeni úszni.
Szenvedés nélkül nincs eredmény
Természetesen minden szülőben felmerül a kérdés, mi a fontosabb, az eredmények, vagy, hogy a gyerek jól érezze magát sportolás közben? Balogh Gábor szerint ez attól függ, hogy szabadidő-, vagy versenysportról van-e szó. Az utóbbi nyilvánvalóan sokkal nagyobb befektetést igényel, és igen, itt már fontos, hogy jöjjenek az eredmények. Márpedig szenvedés nélkül igazán jó eredményeket nem lehet elérni az élsportban, ezt mindenképpen bele kell kalkulálni.
Ugyanakkor a sportsikereknek megvan az a sajátos tulajdonsága, hogy az egyes sportolók eredményeit egy egész ország tartja magáénak, közös sikernek. A sportolóknak ugyanúgy, mint a sportrajongó közönségnek hosszú távú, szinte egész életre kiható életélményt jelent egy-egy nagyobb siker, ami csodálatos érzés.
Hahó, itt a föld!
Azt már említettük, hogy szenvedés nélkül nincs siker, de a mostani szülők tapasztalatai alapján azért felmerül a kérdés, hogy ez a szenvedés a feltétlenül szükséges kereteken belül marad-e. Konkrétabban a mostani szülők generációja még élénken emlékszik az üvöltöző, hatalmával visszaélő, gyerekek combját gumipapuccsal ütő, gyerek fejét víz alá lenyomó edzőre.
Megéri? Vagy már változott a világ, és nincs ilyen? Balogh Gábor szerint a nyolcvanas, kilencvenes évek óta ebben is nagy változás történt, sőt, már át is billent egy sokkal gyerekközpontúbb, és a gyermekjogokat sokkal inkább szem előtt tartó hozzáállásba. Ma már komoly következményei lehetnek, ha a gyerekeket az iskolában bántalmazzák, habár az kétségtelen, hogy a versenysporthoz szükséges alázat, koncentráció és fegyelem egy egészen más világba helyezi azokat, akiknek ez az életük.
Ha pedig érdekel a versenysportoló gyerekek élete, itt olvashatod a szubjektív beszámolónkat.
