Három éve kezdtem el futni, és tavaly már heti hatszor edzettem. Jó, persze nem szigetköröket, de alkalmanként 3-5 kilométert lefutottam. Télen és esőben sem álltam le, egyszerűen már hozzátartozott a mindennapokhoz, és persze nagy jó volt stresszlevezetésnek is. Aztán lebetegedtem, utána meg valahogy ellustultam, és csökkent azon napok száma is, amelyeken futottam. A vége az lett – magam sem értem miért –, hogy teljesen kimaradtak az edzések, és már hajlandóságot sem éreztem arra, hogy felvegyem a futócuccot.
Ez így ment legalább 8-10 hónapon keresztül, és éreztem, hogy már nem vagyok olyan hajlékony, sokszor fájt a hátam ébredéskor, és a menzesz alatti időszakot is rettentően rosszul éltem meg. (Folyamatos edzés alatt, sokkal kevesebbszer volt migrénem, és a görcsök is minimalizálódtak.)
Pár hete úgy éreztem, nem kövülhetek meg ennyi idősen, úgyhogy újra belelendültem a futásba. Azt hittem könnyű lesz újrakezdeni, de egyáltalán nem volt az.
Első edzés
Nagy lelkesen vágtam neki a szokásos körnek, ami otthonról vezet egy 400-as futópályához, majd haza. Általában a pályáig az utat kocogva és bemelegítéssel teszem meg, aztán a pályán annyit futok, amennyi jólesik, de nem kevesebbet, mint 6 kör, végül hazafutok, ami még plusz egy kilométer, majd felfutok az ötödikre, és otthon szoktam nyújtani. Gyönyörű álom volt, hogy ez simán fog menni ennyi kihagyás után is, de arra nem számítottam, hogy még a pályát sem érem el, máris meg kell állnom útközben. Négy kör után (1,6 km) úgy éreztem, hogy abba kell hagynom, és hazakocogtam. Elég nagy csalódás volt.
Második edzés
Másodjára – három nappal később –, ismét a közeli futópályára mentem, és lesz, ami lesz alapon, elvárások nélkül kezdtem meg a távot. Arra gondoltam, nem sokkolom magam azzal, hogy beállítok egy minimális hosszt, amit mindenképpen teljesítenem kell, hanem annyit futok, amennyit sikerül. Egyébként amikor pár éve elkezdtem futni, az első etap körülbelül 500 méterre sikeredett, szóval ahhoz képest ez a megállás nélküli 1,5-2 kilométer nem is rossz eredmény. Nyilván ez mind csak saját megnyugtatásomra szolgált, de mindenesetre jót tett. És sejtettem, ha erőltetem, csak kínszenvedés lesz, és legközelebb már kedvem sem lesz az egészhez. Szóval futottam, gyalogoltam és megint futottam. Jobban ment, mint első alkalommal, de még mindig sehol nem voltam a régi önmagamhoz képest.
Harmadik edzés
A lelkesedésem kicsit visszaesett, és csak öt nappal később vettem fel a futócipőt harmadjára. Mivel nagyon unalmas volt a focipálya körül futkosni, úgy döntöttem, inkább a Margitszigetre megyek; egyszerűbb úgy futni, ha impulzusok is érik az embert a zenén kívül, amit hallgat. Okulva az előbbiekből a pályáig gyors gyaloglásban tettem meg a távot, és közben bemelegítettem a nyakam, a karjaimat és a lábaimat. Igazából már alig vártam, hogy kiérjek a szigetre, és elkezdhessek futni.
Az első három kilométer simán ment, utána viszont hirtelen meg kellett állnom. Minden előzetes jel nélkül, egyszer csak megállt a lábam. Komolyan. Amikor érzem, hogy kezdek fáradni, általában még ráhúzok kicsit „csak a következő fáig, villanyoszlopig stb., de most időm sem volt ezen gondolkozni, egyszerűen leállt a testem és csak sétálni tudtam. Sebaj, ez is több, mint amire számítottam. A következő egy kilométert gyalog tettem meg, aztán futottam egy kilométert, gyalogoltam kicsit, és megint futottam. Így mentem végig a szigetkört. A hazafelé tartó utat is felváltva – futva és gyalogolva – tettem meg. Tulajdonképpen meg voltam elégedve ezzel a teljesítménnyel. Azt érdemes tudni, hogy a teljesítmény nem folyamatosan emelkedő, a sikerek mellett óhatatlanul beütnek kisebb-nagyobb hullámvölgyek.
Negyedik edzés
Annyira belelkesedtem, hogy úgy éreztem, most már sima ügy lesz a régi tempót felvenni, és két nap múlva megint nekiindultam az útnak. Nem kellett volna, mert a lábaim még nem pihenték ki az előző megerőltetést és nem engedelmeskedtek az utasításaimnak. Nyilván erre számítanom kellett volna, de ki tud otthon ülni, amikor futni is lehet?! Nem sikerült valami jól ez a kör, és megfogadtam, hogy inkább egy jó hosszú nyújtásra fogok koncentrálni, az is nagyon izzasztó tud lenni, ha helyesen csinálja az ember. A futás végén, több, mint 30 percen keresztül nyújtottam, nagyon jólesett és újra éreztem, hogy már nem vagyok annyira „berozsdásodva”.
Ötödik edzés
Egy hét kihagyással indultam neki az ötödik útnak. Most sem a Sziget, sem a futópálya nem játszott, inkább aszfalton futottam kicsit. (Igen, igen, szétcseszi a térdet. Oké.) Elég jól ment, a sima gyaloglást gyors gyaloglással váltottam, de négy kilométert még nem sikerült lefutnom egyben. Egyébként nem aggódom, előbb-utóbb biztosan behozom majd a régi önmagamat, a lényeg, hogy elkezdtem és élvezem is. Hamarosan beszámolok arról is, hogy mik a fejlemények, de addig is:
Pár hasznos tipp
- Nagyon fontos a jó zene, ami ösztönöz a futásra. Most nem arra gondolok, hogy depressziós számokat hallgattam, de sok lassúbb dal is felkerült a lejátszómra, és ezek hallgatása alatt, a tempóm is lelassult. Mindenképpen kell egy jó válogatás, anélkül már el sem mennék futni. Felváltva legyenek lassabb és gyorsabb számok is, hogy amikor kicsit visszaveszi a tempót, az előbbieket tudja hallgatni. Nagyon figyelemelterelő és lassító, ha futás közben keresgéli a megfelelő számokat, a legcélszerűbb ha otthon – a tervezett futásához igazítva – állítja össze a zenék listáját.
- Nagyon fontos bemelegítés és a levezetés. Nemcsak azért, mert így tovább lehet fokozni az izmok munkáját, de ezzel megakadályozhatók a sportsérülések. Szóval, soha, semmilyen körülmények között ne hagyja ki. Ha csak párperces nyújtásra van ideje, az is jó, csak ne hanyagolja el.
- A kényelmes alsónemű elengedhetetlen a jó futáshoz. Például nem szabad, hogy a melltartó elszorítsa a mell alatt a mellkast, mert úgy képtelenség rendesen levegőt venni. Ez ugye, elég nehéz feladat, mert közben meg azért tartania kell a melleket. Ami a legjobban bevált: sportmelltartó és egy olyan póló, amiben van rejtett melltartórész. A másik fontos dolog, a kényelmes zokni. A legjobb természetesen a futózokni, mert jól tartja a lábat, és jól szívja a nedvességet, plusz szellőzik is.
- Amennyire a fehérnemű, úgy az öltözet sem elhanyagolható. Persze, nem feltétlenül a márka az elsődleges. Inkább az a fontos, hogy az aktuális időjáráshoz legyen felöltözve, és azzal kell számolni, hogy ha kint hideg van, a futástól kimelegszik a test, és kényelmetlen lesz a meleg pulóver, amit induláskor felvett. Ha fúj a szél, a túl réteges öltözködés helyett hordjon inkább fülmelegítőt/sapkát, nem túl meleg sálat, esetleg kesztyűt.
- Nem a sebesség a lényeg. Ne azzal foglalkozzon, hogy hányan előzték már meg! Fusson csak nyugodtan, a saját tempójában.
- Motiválóerő is kell a jó teljesítményhez és teljesen mindegy, hogy ez mi, csak legyen. Nekem az vált be a legjobban, hogy ilyenkor lehet enni édességet.
- És persze, türelem nélkül semmire sem megy. Ne akadjon ki, ha nem jön össze az a táv, amit eltervezett. Szép lassan kell újraépíteni a terhelést, és előbb-utóbb biztosan sikerülni fog.
- Bármi is történik, NE HAGYJA ABBA a futást! Remélem ezt én is fogom tudni tartani, mert nem szeretném újrakezdeni még egyszer.
