Eddig csak a stabil talajról csodáltam a siklóernyőzőket, az ugrókötelezés után azonban valami extrémebbre vágytam – így hát a tériszonyom ellenére úgy döntöttem, kipróbálom a könnyített változatát, a tandem siklóernyőzést.
Annyi biztos, hogy minden volt ez, csak hétköznapi nem: se konditerem, se időbeosztás, csak egy dolgot fixáltunk – hogy háromkor találkozunk a visegrádi bobpályánál. Mire odaértem, az oktatóm, Gáspár Stefán már próbálgatta a gyakorlóernyőt, a szelet keresve. Kezdésnek gyakoroltunk, ami abból állt, hogy kipróbáltuk, milyen lesz élesben a folyamat – nekem gyakorlatilag csak futnom kellett –, illetve vártuk a szelet, miközben a nap perzselte a bőrünket. Szélcsend volt.
A gyakorlás után elindultunk a cókmókkal a visegrádi sípálya tetejéhez, ahol kis felkészülést követően egyszer csak a völgy előtt találtam magam teljes menetfelszerelésben. A már említett szélcsend miatt a nekifutós verzió lépett életbe. A következő pillanatban már nyárfalevélként remegtem az ugrás előtt, amikor lenéztem a csupán 300 méteres magasságból. „Készen állsz?" – kérdezte az oktatóm, de persze hiába vágtam rá, hogy nem – máris megkaptam az utasítást, hogy fussak.
A mélységhez közeledve fogyni kezdett a bátorságom, a lábam hirtelen földbe gyökerezett, dolgozni kezdett a túlélési ösztön. Csúszni kezdtem a domboldalon, de ekkor hirtelen felrántott az ernyő – és már fenn is voltunk. A pillanatok alatt lezajlott manőver után résnyire nyitott szemmel és összeszorított lábakkal gyönyörködtem a visegrádi várban, a kilátásban. Szinte hang nélkül szálltunk, én pedig semmi másra nem fókuszáltam, csak az égre és az élményre. Igyekeztem megélni a pillanatot – ami nem is tartott túl sokáig, mert három perccel később már a zöld terepen landoltunk.
Ha kíváncsi arra, hogyan ért földet a szerző és mivel kell készülnie annak, aki tandem siklóernyőzésre vállalkozik, kattintson ide, itt az egész beszámolót elolvashatja.
Hámori Barbara
A Move it, Blondie! sportblog főszerkesztőjének a mozgás csupán pár éve lett az élete szerves része. Olyannyira, hogy úgy döntött, hétről hétre újabb sportokat próbál ki, amelyekből szubjektív beszámolókat ír, ezzel rálátást adva az olvasóknak az óratípusokra és azok részleteire. Az általa készített sztárinterjúkból pedig kiderül, melyik híresség hogyan tartja formában magát és a sportedzők is mesélnek a saját óráik részleteiről. Hámori Barbara fő célja és mozgatórugója, hogy motiváljon mindenkit, aki még nem találta meg a saját sportját.
