Az egyesületekben sportoló fiatalokat miniatűr felnőtt sportolókként kezelik, a szervezett sportban résztvevő gyermekek nemegyszer megalázó beavatási szertartások, verés, lelki terror vagy szexuális zaklatás áldozataivá válnak - állítja az UNICEF felmérése. Miért kellett eldugni a seprűt az edzőtáborokban, és miért kell edzőjük ölébe ülni a célba utolsónak befutó kislánynak?
Erőszak a gyereksportban tabuk nélkül.
Egy korábbi posztunkban már beszámoltunk arról, hogy egy nemrégiben végzett felmérés szerint a megkérdezett anyukák 3 %-a faragna tudatosan élsportolót a gyerekből. Ezúttal az UNICEF Innocenti nemzetközi kutatóközpontjának felmérését mutatjuk be, amely szerint az egyesületekben sportoló fiatalokra úgy tekintenek, mint miniatűr felnőtt sportolókra. Pedig ők 18 éves korukig még gyermekek, így egyértelműen vonatkozik rájuk az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, azaz emberszámba kell venni őket, és speciális védelemre szorulnak.
A sport örömforrás
A gyermekek számára mindenképp. A sport és a játék elősegíti a gyermekek testi és lelki fejlődését, formálja személyiségüket, hozzájárul egészségi állapotuk, valamint szociális készségeik, képességeik javításához. A fiatalok a játékon keresztül toleranciát, fegyelmet és egymás iránti tiszteletet tanulnak. A sport emellett hozzájárulhat a konfliktusok feloldásához, a társadalmi befogadáshoz, segítheti a nemek közötti egyenlőséget.
Ezért az UNICEF fontosnak tartja a gyermekek szabadidőhöz és játékhoz való jogának biztosítását, és tevékenysége során mindig is kiemelten kezelte a sport jótékony hatását.
Az erőszak a sportban még mindig tabutéma
Az elmúlt években azonban egyre inkább világossá vált, hogy a sport nem mindig biztonságos terep a gyermekek számára, mert az erőszak különböző megnyilvánulásai a sportban is megtalálhatók. Az UNICEF-tanulmány célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a témában óriási az információ- és tudáshiány, és hogy eddig ez a terület – sajnos – nem kapott kellő figyelmet a kutatások terén sem.
Az erőszak a felnőtt sport területén is tabutéma. A gyerekek azonban védtelenebbek, alárendelt, függő viszonyban állnak a felnőttekkel szemben és nem tudják érdekeiket megvédeni. Gyakran megfelelési kényszer alatt állnak, szeretnének eleget tenni a szülők és az edzők elvárásainak is. Hiányoznak az ismereteik, tapasztalataik, problémáikkal nem tudnak hová fordulni.
A világon, és így Magyarországon is a sport tevékenységek felnőtt szereplői sok esetben nem rendelkeznek megfelelő gyermekvédelmi, gyermekjogi ismeretekkel, mert ezirányú képzést nem kapnak.
Az erőszak legjellemzőbb megjelenési formái a sportban:
• pszichológiai lealacsonyítás vagy lelki megalázás a nem, a testalkat vagy a teljesítmény alapján,• indokolatlan nyomásgyakorlás a fiatal sportolóra kiemelkedő teljesítmény elérése érdekében. Túl gyakran, a rendkívüli tehetséggel megáldott gyerekeket felnőttként kezelik.
• kikényszerített, kötelező szex,
• káros vagy szexuálisan megalázó beavatás, rituálék,
• olyan táplálkozás vagy fogyókúra, amely evészavarokhoz, pl. anorexiához vezet,
• fizikai büntetések, verés,
• sérülések, erőltetett kockázatvállalás szélsőséges környezetben,
• dopping és egyéb teljesítménynövelő szerek használata,
• társak befolyásolása alkohol-, illetve egyéb káros, függést okozó szerek használatára,
• teljesítmény, versenyrészvétel megkövetelése sérülés esetén is,
• az edzés, mint büntetés,
• a megfelelő pihenőidő és törődés megtagadása.
18 éves koráig mindenki gyereknek számít, így megilleti a gyerekeknek járó védelem. A versenysport-karrier, nagyrészt a gyermekkorban csúcsosodik ki. Néhány sportágban 12 vagy 13 éves gyermekek érik el a legmagasabb teljesítményt, míg más sportágakban a sportolói érettség a felnőttkorra tehető.
A gyerekek szerint az ellenük elkövetett erőszak a sport része
A törvényes és sportoló felnőtt kor nem szükségszerűen esik egybe. A gyermeksportolókat, különösen, ha nagyon tehetségesek és kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, gyakran hasonló felelősségekkel terhelik, mint felnőtt társaikat, így elvárhatják tőlük, hogy úgy viselkedjenek, mintha 18 éves kor felett lennének.
Magyarországon egyáltalán nem jellemző a gyermeksportolók felvilágosítása a megfélemlítésről, zaklatásról (bullying) és a beavatási szertartásokról – mindezeket sokan a sport természetes velejárójának tekintik. Az edzők és a gyerekekkel foglalkozó más sportszakemberek nem kapnak képzést arra vonatkozólag, hogy hogyan ismerjék fel az erőszak és bántalmazás jeleit, pedig a jó pedagógiai, gyermekvédelmi jártasság segíthet megelőzni az erőszakot a bizalom és mások iránt tanúsított érzékenység, illetve az önismeret megerősítésével.
Fontos lenne, hogy a sportolók, edzők, tanárok és a szülők is tisztában legyenek azzal, hogy hova fordulhatnak, ha erőszakkal szembesülnek a sport terén. Ahogy az is fontos lenne, hogy a szakma felismerje a témával kapcsolatos képzések fontosságát, és hogy alapkövetelmény legyen a sportszervezetekben a magatartási kódexek kialakítása, és betartása.
A nemzetközi tapasztalatok szerint az áldozatok száma úgy csökkenthető, ha a sportági szövetségek, egyesületek határozottan fellépnek mindenfajta visszaélés ellen, etikai kódexükbe, működésükbe beépítik a szükséges irányelveket, valamint a gyerekeket és szülőket megfelelően tájékoztatják.
Kitől kérhetsz segítséget, ha bántanak?
Egy gyereket SENKI (se szülő, se tanár, se edző, se osztálytárs, se senki)
• nem verhet meg,
• nem beszélhet, viselkedhet vele megalázó, lealacsonyító módon,
• nem követhet el vele szemben szexuális erőszakot,
• nem élhet vissza hatalmi helyzetével,
és MINDENKINEK tiszteletben kell tartani a gyerek jogait, érdekeit és szükségleteit.
A gyerek jogairól megtudhatsz többet is a www.unicef.hu oldalon.
Bármilyen bántalmazás, erőszak esetén :
Gyermekjóléti Szolgálat, Nevelési Tanácsadó, Rendőrség, Háziorvosi vagy házi gyermekorvosi szolgálat, más egészségügyi szolgáltató
Kék Vonal 116-111 (Név nélkül hívható ingyenes segélyvonal gyerekeknek és fiataloknak.)
ESZTER Alapítvány 06-1 466-9872 (Szexuális erőszak áldozatainak segítése pszichoterápiás ellátással és jogi tanácsadással.)
www.gyermekbantalmazas.hu
Iskolai gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, Iskolai szociális munkás, Iskolapszichológus, Iskolai védőnő (ha előbbi kettő nem is mindenhol van, de utóbbi két szakembernek minden iskolában elérhetőnek kell lennie)
Iskolán kívüli sportfoglalkozáson elszenvedett erőszak esetén: Sportklub fegyelmi bizottsága
Példák az erőszak egyes fajtáiból
Megfélemlítés és beavatás
A megfélemlítést (bullying - szekálás, szívatás) a sportban úgy lehet definiálni, mint ellenséges vagy támadó tett azon gyermeksportolók ellen, akiket valamilyen okból "másoknak" látnak. Ezek a cselekedetek lehetnek szóbeli, fizikai vagy érzelmi bántalmazás, sértő vagy lealacsonyító megjegyzések, gúnynevek, becsmérlő kifejezések, "viccek", kifigurázó feliratok, megalázás, kiközösítés, nevetségessé tétel, fenyegetőzés, vagy bármilyen együttműködés megtagadása a többiekkel az egyén neme, szexuális beállítottsága, vallása illetve faji hovatartozása miatt.
Talán a jelenlegi egyetlen jelentős tanulmány ezen témával kapcsolatban Norvégiában született. Az 1514 fiú- és lány résztvevővel (12-16 év közöttiek) készült norvég tanulmány szerint, 8 sportklubban összesen 30%-uk jelentett ilyen tapasztalatokat. Ugyanez a tanulmány fedte fel, hogy nagyobb a lemorzsolódás aránya azok között, akik már tapasztaltak hasonló jellegű erőszakoskodást.
A beavatási rituálék is ebbe a kategóriába sorolhatóak. Ezekre általában titokban kerül sor, de tény, hogy megtörténnek, és ez egyfajta nyílt titokként él a sportvilágban. Ezeket a rituálékat arra használják, hogy gyengítsék és lealacsonyítsák az egyéneket, így "újjáépített" csapattagok lehessenek. Ezekről az eseményekről sokszor hallgatni kell, mert ez az ára annak, hogy a beavatottakat a csapat befogadja. A tekintélyt parancsoló személyek, mint az edzők, menedzserek, is lehet, hogy tudnak ezekről, sőt néhányan részt is vesznek a beavatási rituálékban. A sportbeavatási szertartások kiemelkedő helyet foglalnak el a közkedvelt irodalomban, mégis kevés nemzetközi tanulmány készült, hazai pedig egyáltalán nem született ebben a témában.
A legátfogóbb tanulmány szerint 91%-a az amerikai középiskolásoknak legalább egy sport-körhöz tartozott, és 98%-uk vett már részt legalább egy "csapat-építő" beavatási rituálén. 48%-a a csoporthoz tartozó gyermekeknek már volt célpontja ilyen tréfálkozásoknak, és 43%-ukat ért valamilyen megaláztatás. A gyerekek 25% -a 13 éves kora előtt élte meg mindezt.
Nemi erőszak
A WHO adatai szerint 2002-ben 150 millió 18 év alatti lány és 73 millió 18 év alatti fiú szenvedett el szexuális erőszakot. Egy 250 sportoló gyerek körében végzett dán tanulmány szerint, minden 4. fiatal tudott olyan esetről vagy került olyan helyzetbe, ahol 18 év alatti sportolókat az edzőjük szexuálisan bántalmazott.
Kanadában, egy tanulmány szerint a sportolók 2,6 %-a jelentett nemkívánatos szexuális érintést. Ausztráliában a gyermekek ellen elkövetett erőszak a sportban elérheti a 8%-ot. Tanulmányok szerint a tehetséges sportolók, akik még nem érték el az elit sportolói státuszt, pubertás koruk környékén sokkal inkább lehetnek nemi erőszak célpontjai.
Szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció
Egy 1860 iskolás gyermekkel végzett kutatás alapján, a gyerekek 2%-a tapasztalt homofób erőszakos megnyilvánulást, 3%-uk volt elkövetője annak, és 14,7%-uk pedig szemtanúja volt. Ezek az eredmények arra mutatnak rá, hogy a homofób erőszakoskodás egyfajta "nézősport".
Konkrét esetek
Mexikó:
A matadoroknál nincs alsó korhatár, így az országban 10 éves gyermekek is felveszik a kardot. Rafita mindössze 10 éves és 36 kg, valószínűleg ő a legfiatalabb torreádor a világon, és egyben az egyik legnépszerűbb Mexikóban. Egy maroknyi gyermeksztárral együtt újra felkeltette az érdeklődést Mexikóban a bikaviadalok iránt, ami már szinte homályba veszett.
A gyermekek részvétele szenvedélyes vitát váltott ki Mexikóban, hogy vajon a bikaviadal egy nemes, hagyományőrző küzdelem-e, vagy egyszerűen barbár látványosság. A vita egyre hevesebbé vált, miután a spanyol gyermektorreádort, Jairo Miguel Sánchezt (14) megsebesítette egy 400 kg-os bika. A bika szarva a tüdejét találta el, és egészen a szívéig hatolt.
Kína:
A nyolc éves kínai Zhang Huimin több mint 3550 km-t futott a 2008-as pekingi olimpia tiszteletére. A 21 kilós kislány minden nap hajnali fél háromkor kelt és 64 km-t teljesített. A lány apja ezzel akarta felhívni a figyelmet a gyerekben rejlő potenciálra. Tagadta, hogy ő kényszerítette futásra a kislányt. Arra hivatkozott, hogy a gyerek sose panaszkodott fáradtságra.
Svájc
2010 őszén egy fiatal elkövető, akit nem hagyott nyugodni a lelkiismerete, felfedte, hogy a berni kanton egyik futball klubjának ifjúsági csapatában évek óta beavatási rítuson esnek át a frissen bekerültek, seprűnyéllel megerőszakolják őket. Ez a gyakorlat többször testi sérüléseket is okozott. A beismerő vallomást tevő fiatal a csapatba kerülését követően maga is hasonló erőszak áldozatává vált. Az egyik áldozat édesanyja később arról számolt be, hogy a csapat vezetői az edzőtáborokban eldugták a seprűket, hogy megakadályozzák a beavatási szertartást.
Norvégia
"Ha nem teljesítettünk jól, akkor büntetés gyanánt az ölébe kellett ülni (az edzőébe). Megérintett minket, nagyon undorító volt. Ma már nem értem egyáltalán miért tettük meg. Volt egy olyan gyakorlat, amikor sprintelnünk kellett, és aki utolsónak érkezett be, bele kellett ülnie az ölébe, így mindenki iszonyatosan rohant." (Norvég női elitsportoló)
