Minden gyerek – legfőképp kislány – életében eljön az az idő, amikor híres műlovarnő szeretne lenni, vagy netán egy, a rózsaszín csillogó pónijához hasonlót szeretne – élőben.
A kis műanyagpóni-gyártók azért eléggé egy oldalra (a lányokéra) terelték a témát, a fiúknak valószínűleg előbb egy igazit kell mutatni, hogy elkezdjenek érdeklődni. Ha valaki egy kicsit is komolyan gondolja, akkor érdemes alászállni a rózsaszín fellegek közül és körülnézni a realitás talaján lóügyben.
Az idén is, immár 6. alkalommal megrendezett „Nyitott lovardák” programsorozat kiváló alkalom arra, hogy feltérképezzük a közelünkben lévő lovardákat, megismerkedjünk a lovakkal, a lovassportokkal. A listán szereplő lovardákba előzetesen be kell jelentkezni, hogy tudják, mennyi érdeklődőre számítsanak. A nyílt napokon természetesen ingyenesek a programok, a legfőbb cél az, hogy a lovassportok több ember számára is elérhetővé és megismerhetővé váljanak. A létesítményekben nem csupán lóra, vagy fogatra ültetik a vendégeket, hanem bemutatják az istállókat, lovakat, ismertetik a biztonságos lovaglás szabályait is, amellett, hogy bárki ingyen kipróbálhatja, milyen érzés lovagolni. A szervezők kérése, hogy aki teheti, jelképes 100 Ft-os összeggel járuljon hozzá a helyszíneken a rászorulók terápiás lovagoltatásához. A lovakról se feledkezzen meg senki, nekik ez a nap valószínűleg hosszú műszak lesz, az almát és a répát bármilyen mennyiségben nagyon gyorsan elfogadják és persze köszönik szépen. A finomságot mindig úgy adjuk a lónak, hogy nyitott tenyerünkre tegyük, így véletlenül sem harapja meg az ujjunkat – nem mintha szándékában állna...
Minden lovarda más programokkal készül, lehetőség van a lovak megismerése mellett ismerkedni az istállókkal, lovas felszerelésekkel, a lóápolás alapjaival, a biztonságos lovaglással. Tehát mielőtt elhatároznánk magunkat, hogy a pónipalotát a fésülős pónival együtt lecseréljük egy istállóra meg egy igazi pónira (amit többször kell trágyázni, mint fésülgetni), azért próbáljuk valamennyire megismerni a lovak valódi arcát és viselkedését.
Először is néhány szó a ló természetéről nagy általánosságban. A ló menekülő állat, talán ez az egyik legfontosabb, amit tudni kell róla. Vagyis ha veszélyben érzi magát, akkor bizony megriad, megugrik, menekülőre fogja, a másodperc tizedrésze alatt.
Tehát következzen néhány alapszabály, amit ha betartunk, nagy baj nem lehet.
A lovat mindig oldalról közelítsd meg, ne szemből, legfőképp ne hangtalanul hátulról. Viselkedj nyugodtan, ne ordibálj, ne végezz hirtelen mozdulatokat, ezekkel minddel megijesztheted. Amikor közeledsz felé, szólj hozzá. Ha a füleit feléd fordítja, akkor észrevett és figyel rád. Látóterének holttere a far mögött és az orra alatt van, tehát ismeretlenként ezeket a tereket mindenképp kerüld. Ha csendesen mögé osonsz, akkor igen megijedhet, jobb esetben előre menekül, rosszabb esetben rád rúg. Tehát soha ne állj se elé, se mögé, a legjobb hely a mellső lába mellett van. Érzékeny része a feje, a hasa, a fara és a lábai, először simogasd a nyakát, a hátát, ha a sörénye tövénél a nyakán vakargatod, azt szinte mind szereti.
A lovak hangulatát leginkább a fülek árulják el. Ha hátracsapja a füleit, úgy, hogy szinte a nyakához ér, akkor sunyít, ez fenyegetést jelent. Ha hátrafordítja a füleit, akkor pihen, vagy hátra figyel. ha a fülei előremutatnak, akkor érdeklődik, figyel. Természetesen lovardákban általában nem rúgkapáló vérengző csődörökkel találkozunk, de ha a mezőn legelésző lóval szeretnénk bratyizni, akkor azért érdemes figyelni.
Ha esetleg a ló szívesen megrágcsálná a vállad (ami elég kényelmetlen), ne sértődj meg, ez nála a szeretet és barátság jele, finoman told el a fejét, ha nem szeretnéd. A mi karámunk olykor egy masszázsszalonra hasonlít, ahol hármasban, egymás tarkóját „rágcsálgatva” masszírozzák egymást az állatok, mély átéléssel.
Gyerek a lovon – amit a szülőnek érdemes figyelembe venni:
Ha fél... nyugodjunk meg, ez az általános és a normális viselkedés, mivel a gyerek helyesen mérte fel a kettejük erőviszonyát, vagyis tisztában van azzal, hogy a ló sokkal erősebb nála, ez az alapja annak, hogy a lóra ne mint egy tárgyra tekintsen, hanem figyeljen a jelzéseire, ez lesz a jó kapcsolat alapja.
Ha semmiféle veszélyérzete nincs... ez nem túl jó, mivel a lovaglás veszélyes sport és szükség van egy reális veszélyérzetre, ha ez hiányzik, könnyen bajba sodorhatja önmagát. Természetesen a veszélyérzet nem egyenlő a halálfélelemmel.
Ha a gyerek türelmetlen... megsértődik, elveszíti a türelmét a lovon, ami nem úgy működik, mint az automata pénzbedobós kisautó, vagyis a ló nem azt teszi, amit a gyerek elképzelt és ennek a megoldását abban látja, hogy a „lószerelő” a pénzéért cserébe elhárítja az akadályt. Ne erőltessük, inkább tereljük az érdeklődését valami technikai sport felé.
A gyerek kétségbeesik a lovon... az egész lovaglást egyfajta küzdelemként éli meg és miután még tudatlan és a lónál sokkal gyengébb, feladja. Ez a helyzet menthető, ha a gyerek megérti, hogy a lóval csak úgy fog boldogulni, ha barátnak tekinti, nem pedig ellenfélnek.
A gyerek elbízza magát a lovon... ha kezelhető, akkor ez egyáltalán nem baj. De ha emellett a gyerek nem tanulja meg becsülni a lovat, akkor egy igazi zsarnok válhat belőle, aki nagy eredményekre képes, de a ló mindig idegen marad számára, csak eszközt lát benne, nem társat.
A gyerek, aki nem csinál semmit... az oktatók álma. Figyel a lóra és eközben próbálja az oktató utasításait végrehajtani. A legjobb hozzáállás a jó alapok elsajátításához.
Természetesen egy-két alkalom még kevés ahhoz, hogy valaki lovagolni tudjon, hosszú idő és folyamat, ami természetesen soha nem ér véget. De jó, ha figyelünk a kezdeti jelekre, amelyek alapján jó irányba terelhetjük a gyerek hozzáállását annak reményében, hogy sok örömet kapjon ettől a szép sporttól.
Tehát mindenkinek ajánlom, aki teheti, keresse fel a közelében lévő lovardát a nyílt napon, itt lehet tájékozódni az oktatás típusairól vagy a hamarosan induló nyári táborok feltételeiről is.
RR
