iskolakezdés szegénység

De hiába: a szegénység az érintettek minden egyes életterületét átszövi. A szegénységben élőknek és gyerekeiknek sokszor alacsonyabb iskolázottság, rosszabb lakáskörülmények, rossz foglalkoztatottság, iskolai szegregáció is jut, ezek pedig – segítség nélkül – ellehetetlenítik azt, hogy az iskolában megfelelően teljesítsenek az érintett gyerekek. Az egyenlőtlenségek csökkentésén szociális és egyházi szervezetek, önkéntesek próbálnak enyhíteni, a tanévkezdéssel párhuzamosan megkettőzött erővel. Az ő munkájuk nélkül lényegesen kevesebb családnak sikerülne a felszínen maradni. 

Elisabeth Katalin Grabow szociális önkéntest és Kutas Zsuzsannát, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Háza Zuglói Családok Átmeneti Otthona intézményvezetőjét a közelgő iskolakezdés kapcsán arról kérdeztük, jellemzően milyen körülmények között élnek Budapesten a szerény lehetőségekkel rendelkező családok, mi okozhatja a lemaradásukat, és hogyan hatnak az életkörülményeik az iskolai előmenetelükre.

Munkájuk során elsősorban Budapesten élő, vagy Budapesten új életet kezdő szegény családokkal találkoznak. Mi a tapasztalat, milyen körülmények között élnek ma a főváros legszegényebb családjaiban felnövő gyerekek?

E. K.G.: A fővárosban is sokakat érintő jelenség a szegénység, és az érintett gyerekek családi körülményei nagyon sokfélék lehetnek. Jellemző, hogy egy családban több kisgyerek, illetve több iskolaköteles korú gyerek él, mint ahogy az is, hogy egyedülálló szülő, nagyszülő vagy épp nevelőszülő neveli a gyerekeket. A családok szegénységéhez kapcsolódva, azzal szorosan összefonódva az aluliskolázottság az egyik legnagyobb probléma, mert ez épp a munkavállalásban jelent szinte leküzdhetetlen akadályt az érintett szülőknek. Akinek nincs (szak)képzettsége, az nehezen helyezkedik el, azt sokszor lakhatási szegénység sújtja, stb. Ezeknek az embereknek az esélyeit a Covid tovább csökkentette vidéken és a fővárosban egyaránt. 

K. ZS.: A hozzánk jelentkező, nálunk élő családok nagy része vidékről érkezik családi problémák vagy anyagi okok miatt, munka és jobb élet reményében. Amikor valamilyen okból kicsúszik a lábuk alól a talaj, más lehetőség híján kérik felvételüket az intézménybe, ahol maximum 1 évig kapnak biztos menedéket. Ez idő alatt a szeretetszolgálat munkatársainak segítségével újraépíthetik az életüket. Kevés ismeretünk van arról, hogy valójában mit hagytak maguk mögött: munkatársaink egyéni beszélgetésekkel, szükség esetén pszichológus bevonásával segítik a felnőtteket és a gyerekeket a múltbeli traumák feldolgozásában. A Családok Átmeneti Otthonában menedéket kereső családok másik része korábban is a fővárosban élt, többnyire rokonoknál laktak, sokadmagukkal. Alacsony iskolai végzettség jellemzi a szülőket. Általában fiatalok, több gyermekkel, többségük mozaikcsalád, a felnőttek jellemzően betanított munkát végeznek az építőiparban, kereskedelemben, vendéglátásban. Mivel a Családok Átmeneti Otthona gyermekjóléti alapellátás, a kiskorú családtag(ok) jogán tudnak a családok beköltözni, így minden családban van gyerek. Amennyiben nagyon fiatalok a szülők (18–20 év), akkor jellemzően 1–3 gyerek van, majd a szülők korának emelkedésével növekszik a gyerekek száma is, általában 4–6 gyerek él egy családban.

Elisabeth a lakhatási szegénységet említette, mint az egyik legfontosabb, a szegényeket sújtó problémát. Mit jelent ez a fogalom pontosan?

E. K. G.: Lakhatási szegénységről akkor beszélünk, ha valaki nem, vagy az átlagnál kevésbé fér hozzá megfelelő, megfizethető, egészséges és jogi szempontból is tiszta helyzetű ingatlanhoz. Egyszerűen fogalmazva: lakhatási szegénységben élnek a gettókban, szegregátumokban élők mellett a komfort nélküli vagy rossz állapotú ingatlanokban lakók, szívességi lakáshasználók és azok is, akiknek a lakhatás anyagi terheinek előteremtése egyáltalán nem, vagy csak nagyon nagy áldozatok árán valósulhat meg, azok, akiket bármelyik pillanatban kitehetnek, vagy akik számára közvetlen fenyegetés a lakásuk elárverezése, és lakhatási szegénységben élnek a Családok Átmeneti Otthonában élők is. A lakhatási szegénység hatalmas probléma: a budapesti szegények a legritkább esetben élnek saját ingatlanban, a lakásbérlés költségei pedig mára minden korábbinál magasabbak. A jelenség ráadásul halmozottan érinti a gyerekeket: gyerekkel kifejezetten nehéz tisztességes albérletet találni. Sok főbérlő tart ugyanis attól, hogy ha gyerekes családnak adja ki az ingatlanát, akkor nem tudja majd őket „kitenni” esetleg még komolyabb közüzemi elmaradások esetén sem. A lakhatási szegénység ma Budapesten, de Magyarországon is az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma, rengetegen élnek ezzel kapcsolatos bizonytalanságban.

Tudható, hogy a budapesti szegény családok jellemzően milyen jövedelemből tartják fenn magukat?

K. ZS.: Tapasztalataink szerint a családok jövedelmének alapját a gyerekek után járó ellátások képezik, azaz a családi pótlék és a méltányossági gyes, emellett munkatársaink segítik a családokat a munkakeresésben, illetve támogatják őket a munkahely megtartásában. A férfiaknál gyakori, hogy napi vagy heti bérrel vállalnak betanított munkát, jellemzően az építőiparban, néhányan bérelt motorral vagy autóval ételfutárként dolgoznak. Amikor a gyerekek már óvodába kerülnek, a nők takarítást, konyhai kisegítői munkát vállalnak, de sokszor előfordul, hogy elvesztik a munkájukat, mert valami miatt (pl. betegség) többször otthon kell maradni a gyerekekkel, a férfiak által végzett munkára pedig jellemzően időszakos igény van csak. Az sem ritka, hogy nem azt a pénzt kapják a munkájukért, amiben a kezdéskor megállapodtak, ezért másik munkát keresnek, és két munka között sok esetben hosszabb munka nélküli idő is eltelik. Tekintettel arra, hogy zömében nem bejelentett munkát végeznek, vagy napi bejelentéssel dolgoznak ugyan, de a munkáltató nem minden napra, csak időnként jelenti be őket, az álláskeresési támogatásra nem szereznek jogosultságot.

Munkájuk jellege okozza az érintett családok alacsony jövedelmét?

E. K. G.: A sok közös vonás mellett sok az egyéni nehézség, és még az is gyakran előfordul, hogy egy családnak is hónapról hónapra változik a bevétele. Alacsony iskolázottság mellett jellemzően csak alacsonyabb státuszú, alkalmi és betanított munkát, közmunkát tudnak vállalni a szülők, nincs stabil, bejelentett munkahelyük, és sajnos nagyon sokszor előfordul, hogy még az elvégzett munkáért sem kapják meg a bért az érintettek. Ezért nemcsak kevés, de nagyon kiszámíthatatlan is a jövedelmük, ami megint csak nagyon megnehezíti, hogy hosszabb távra tervezhessenek.

Hogyan kapcsolódik össze a szegénység az érintett gyerekek iskolai előmenetelével?

E. K. G.: Ezekből a bevételekből a szülők nemcsak az iskolakezdés súlyos tízezreit nem tudják kigazdálkodni, de egész évben problémát okoz, ha osztálypénzt kell fizetni, ha új füzetet kell venni, ha a gyerek kinövi a testnevelés-felszerelést. A felszereléshiány pedig nemcsak kellemetlen az adott gyereknek, de sokszor fekete pont vagy más, a tanulmányi eredményt is befolyásoló retorzió is jár érte. Az összefüggés nagyon sokrétű, gyakorlatilag kibogozhatatlanul kapcsolódik össze a szegénység és az abból eredő rengeteg hátrány. A kapcsolat legkésőbb az iskolakezdéssel nyilvánvalóvá válik: a szegénységben élő gyerekek legtöbbször eleve más iskolába kerülnek, mint a jobb módú családok gyerekei. Bár hivatalosan nincs iskolai szegregáció, tapasztalatom szerint valójában nagyon is létező jelenségről van szó: egyes belső budapesti kerületek iskoláiban döntő többségben cigány, jellemzően rosszabb körülmények közül jövő gyerekek járnak, és sokszor elindul egy ördögi kör. Ezek az iskolák nem feltétlenül vonzók a tanárok számára, nem is mindig a legfelkészültebb pedagógusok vállalnak itt állást, ennek híre megy, és még azok a középosztálybeli szülők se íratják ide a gyerekeiket, akiknek egyébként közel lenne az iskola. A szegény családok gyerekei így szegregált, sokszor hírhedt iskolákba kerülnek, vagy iskolájuk lassan azzá válik, ahonnan sokan már nem is tanulnak tovább. 

Jellemzően meddig jut az iskolarendszerben egy mélyszegénységben élő gyerek?

E. K. G.: A 8 általános iskolai végzettség a leggyakoribb, de mióta csak 16 éves korig tankötelesek a gyerekek, egyre többször előfordul, hogy ez sem jön össze, és még az általános befejezése előtt kimaradnak az iskolából a gyerekek. Ezzel pedig a szüleik életútját folytatják. Alacsony iskolázottsággal alacsony foglalkoztatottság és a fentebb említett lakhatási szegénység jár együtt ismét. 

K. ZS.: A gyerekek többsége már szociális hátránnyal kezdi az iskolát, gyakoriak az évismétlések, ami egyre nehezebbé teszi a teljesítést. Kis részük tanul tovább az általános iskola után, gyakori a lemorzsolódás. 

Mennyire könnyű az iskolai beilleszkedés azoknak a gyerekeknek, akik szegény környezetből érkeznek?

E. K. G.: Én úgy tapasztalom, hogy a szegény sorsú – akár cigány, akár csak rossz anyagi körülmények közül jövő, akár a Családok Átmeneti Otthonából érkező – gyerekek irányába kortársaik felől is sok az előítélet. Egy nyomorogva, szűkösen élő családban például hiába is tartják tisztán a gyerekek ruháit, ha a lakások sokszor penészesek, dohosak, ha jellemző, hogy a felnőttek benn dohányoznak – ez nagyon megérződik a gyerekek ruházatán is. Ez nyilvánvalóan hat arra, hogy az adott gyerek milyen helyet foglalhat el az iskolai közösségben, és nagyon hat rá a fentebb említett felszereléshiány, vagy az, hogy a gyerekek az otthoni környezet miatt olyan (készségbeli, képességbeli, szocializációs) hátrányokkal érkeznek az iskolába, amiket nagyon nehezen tudnak csak ledolgozni. De vannak ennél kevésbé szembeötlő összefüggések is. Az a gyerek, aki szegénységben él, iskola után nem tud elmenni a többiekkel fagyizni, nem hoz édességeket, amit megoszthat a többiekkel, nem jár iskola utáni edzésre, foglalkozásra, neki nincs mit beszámolni nyaralásról – ezzel megint csak nagyon messze sodródik a többiektől. 

K. ZS.: A CSÁO-ban lakó gyerekekre szerencsére nem ez a jellemző, igyekszünk mindent megtenni a hátrányok csökkentésére. A gyermekgondozók figyelemmel kísérik a gyerekek felszerelését, és a hiányokat intézményi készletből, illetve adományokból pótoljuk, a családoknak módjuk van tiszta és rendezett körülmények között élni, amíg nálunk vannak. 

Mennyire érezhető konkrét, a tanulmányokat érintő hatása a szegénységnek? Jellemző például, hogy a szegénységben élő gyerekek közt több a sajátos nevelési igényű?

E. K. G.: Én úgy gondolom, hogy nagyon gyakran összemosódnak a sajátos nevelési igény tünetei a szegénységből adódó elmaradásokkal. Előfordul, hogy egy-egy gyerek azért nem jár rendszeresen oviba, mert csak egy szett ruhája/cipője van, és ha esik, akkor az anya nem viszi, mert nincs váltóruhája. Gyakori és a szegénységgel függ össze, hogy nincs otthon játék, de még hely sem a játékra, a szülők nem olvasnak a gyereknek, mert ez egyszerűen nem része a mindennapoknak. Ezek miatt a korai hiányok miatt sokszor alakul ki olyan lemaradás, ami az iskolában már komoly nehézséget okoz. Ismerek olyan gyereket, akiről csak azután derült ki, hogy nagyothall, miután kétszer megismételte az első osztályt. Otthon nem tűnt fel, sokan éltek egy helyiségben, nem volt erre figyelem, az iskolában pedig egyszerűen betudták a nehézségeit annak, hogy nem elég okos. Teljesen egyértelmű, hogy a szegénység óriási befolyással van az iskolai előmenetelre. Ha egy gyereknek nincsenek megfelelő eszközei a tanuláshoz, ha nem jut rendszeresen tápláló és a fejlődését segítő élelmiszerhez, lassabban és nehezebben fog fejlődni. És akkor megint csak muszáj arról beszélni, hogy egy mélyszegénységben élő gyereknél folyamatos a felszerelés- és eszközhiány. Ez abszolút meglátszik a jegyekben, ahogy az is, hogy korrepetálásra, felzárkóztatásra végképp nincs forrás. Így „öröklődik” a szegénység. 

K. ZS.: A CSÁO-ban lakó gyerekek sokszor komoly hátrányokkal érkeznek, többen viselkedészavart is mutatnak. A pedagógiai szakszolgálat által vizsgált gyerekek inkább BTM-minősítést kapnak, és csak ritkábban SNI-t, ami arra utal, hogy ezek a hátrányok inkább a szocializációból erednek, nem pedig organikus háttérproblémáról van szó. Az iskoláknak mindkét esetben biztosítaniuk kell a jogszabályban előírt fejlesztéseket, ez viszont gyakran nem elegendő, a fizetős fejlesztő szolgáltatásokat pedig ezek a családok nem tudják igénybe venni. Ezt a szeretetszolgálatnál igyekszünk pótolni. Egyrészt a hatályos szabályozás előírásainak megfelelően heti öt órában dolgozik az intézményben fejlesztőpedagógus, valamint pszichológus. Másrészt munkatársaink önkéntesek segítségével rendszeresen foglalkoznak a gyerekek tanulási nehézségeivel, korrepetálást tartanak, játékos foglalkozásokat, kirándulásokat szerveznek, ezzel is segítve a felzárkózásukat.

Mennyire tudnak a szegény, hátrányos helyzetű szülők az iskolában elérhető fejlesztésekről, vagy például arról, hogy kérelmezhetik a gyerekük óvodában maradását, stb.?

E. K. G.: Sajnos nagyon jellemző az információhiány, ami nagyon megnehezíti a dolgát gyereknek és szülőnek egyaránt. Az érintett szülők sokszor egyáltalán nem is tudják, hova fordulhatnának segítségért, hogy milyen lehetőségeik vannak, ha például azt szeretnék, hogy a gyerekük még egy évig az óvodában maradhasson. Ennek a hivatalos útja sokszor beláthatatlanul nehéz feladat a számukra. Baj az is, hogy gyakran félnek segítséget kérni, mert az a tapasztalatuk, hogy ha segítséget kérnek, „rájuk száll” a gyermekvédelem és elveszi a gyerekeket, ezért van bennük egy nagyon mélyen gyökerező félelem és bizonytalanság a rendszerrel szemben. 

K. ZS.: A CSÁO-ban lakó szülők számára ebben is igyekszünk segítséget nyújtani, amire valóban nagy szükségük is van. Minden igénybe vehető lehetőségről tájékoztatjuk őket, és a velük dolgozó szakemberek javaslatokat is tesznek arra, hogy mit és milyen módon vegyenek igénybe a gyerekek.

Hogyan hatott ezekre a családokra a lezárás, az online oktatás, és milyen érzéseik vannak ezzel kapcsolatban? Milyen plusz nehézségekkel, plusz lemaradással járt ez az időszak? Mennyire volt számukra egyáltalán elérhető így az iskola?

K. ZS.: Komoly eszközhiány volt tapasztalható az intézményben lakóknál is és általában a hátrányos helyzetű családoknál. Az intézményben ez pótolható volt, a Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából az intézményben elegendő informatikai eszköz, stabil internet állt rendelkezésükre. A másik jellemző probléma az volt, hogy a szülők saját hátrányaik miatt nem, vagy minimális mértékben tudtak segíteni a gyerekeknek az otthon oktatás során. Az intézményben élő gyerekek sok segítséget kaptak az első hullámban a munkatársaktól, a második, harmadik hullámban önkéntesektől is. Sok nálunk lakó gyerek tanulmányi eredménye javult az online oktatás idején az egyéni foglalkozásoknak köszönhetően.

E. K. G.: Tapasztalataim szerint hihetetlen elmaradások keletkeztek a hátrányos helyzetű családoknál. A legfontosabb nehézség az eszközhiány mellett a tanulásra alkalmas hely hiánya volt: az otthon ragadt nagycsaládokban egyszerűen nem tudják megteremteni a nyugodt tanulás feltételeit. 

Az iskolakezdés, főleg egy elsős gyerek esetében sok tízezer forintra is rúghat. Mennyire tudják ezt kigazdálkodni a családok, akikkel önök találkoznak?

K. ZS.: A családok az iskolakezdés előtt minden pénzüket az ezzel kapcsolatos költségekre fordítják. Jellemzően nincs megtakarításuk, amiből gazdálkodhatnának. Az intézmény ezért figyelemmel kíséri, hogy a gyerekeknek a szükséges felszerelés rendelkezésére áll-e az év elején. Amennyiben nem, akkor kiegészítjük a szülő által beszerzett iskolaszereket adományba kapott tanszerekkel, ruhákkal, táskával. Tapasztalataink szerint a legtöbb rászoruló család csak segítséggel tudja az iskolakezdés költségeit előteremteni.

Mennyire érhetők el anyagi támogatások helyi szinten? Akár az iskolakezdéshez kapcsolódóan kapnak-e esetleg plusz segítséget a családok az önkormányzattól, szervezetektől stb.

E. K. G.: Leginkább természetbeli támogatások érhetők el a családok számára szervezeti oldalról: mindennel felszerelt iskolatáskák stb. De eleve ugye csak az a család tud ilyenekhez hozzájutni, amelyik valamilyen szinten kapcsolatban van a rendszerrel. 

K. ZS.: A mi intézményünk szerencsés helyzetben van, jó a kapcsolatunk az iskolákkal. Gyakran egyeztetnek a munkatársak a gyerekek előmeneteléről, a tanulási problémákról, a szükséges segítségekről. A szülőket is biztatjuk az iskolákkal való kapcsolattartásra és arra, hogy merjenek segítséget kérni, mert van elérhető segítség. 

Szívesen segítenél te is? Van lehetőséged arra, hogy támogasd a szegénységben élő gyerekek iskolakezdését? Közvetlenül is segíthetsz, ha ismersz rászoruló családot, ha pedig szervezett keretek között szeretnél segítséget nyújtani, érdemes felkeresned a szeretetszolgálat vagy épp a Világszép Alapítvány szervezetek oldalait.