válogatós gyerek

Sok szülőt tölt el aggodalommal, ha válogat a gyereke. Ha ti sem tudtok kiszabadulni a pizza, spagetti, rántott hús sült krumplival bűvös háromszögéből, jogos a félelmetek, hiszen előfordulhat, hogy a gyermek nem jut elég vitaminhoz, ásványi anyaghoz. Ha a tányérján önmagában árválkodik a főtt brokkoli, biztos lehetsz benne, hogy nemet mond rá, de ha sikerül egy kis csavart tenni a menübe, gond nélkül megeszi majd a zöldséget és a gyümölcsöt is.

Csak fehér helyett játékos fogások

Válogatás témában vannak olyan hajmeresztő történetek, hogy ha elolvasod, hamar ráébredsz, a te gyereked nem is olyan súlyos eset. Hallottam olyan kicsiről, aki azt a néhány ételt, amit hajlandó volt elfogyasztani, kizárólag ketchuppal ette. Ez igaz volt a borsófőzelékre és a tejbegrízre is! Egy másik menüjén csak a mákos tészta és a sült krumpli szerepelhetett, míg egy harmadik csak a fehér színű ételeket ette. A kifli, zsemle csak vajjal, a tészta csak sajttal és tejföllel.

Egy ilyen esetben szinte kilátástalannak tűnik, hogyan lehetne más ízekre – és színekre – rászoktatni a gyereket. Erőltetéssel mit sem érsz; ismerek olyan felnőtt embert, aki még a prézlis karfiol látványától is rosszul lesz, mert gyerekként egyszer meg kellett ennie egy tányérnyit, miközben egyáltalán nem kívánta. Finom trükkökkel is célt lehet érni, csak kitartóan kell próbálkozni. Fontos azonban, hogy ha a válogatás már túlmegy egy tolerálható határon, illetve kimondottan bizonyos ételállagok – például darabos, szálas – vagy szagok kapcsán jelentkezik, érdemes utánajárni az okoknak. Előfordulhat, hogy valamilyen más, komolyabb probléma áll a háttérben, mint az evészavar, a stressz vagy a szenzoros érzékelési zavar, és bár ehhez önmagában a válogatás mint tünet nem elegendő, de autizmusra is utalhat.

Szalánczi Anna dolgozott gasztronómiai magazinnál, főzött egy magániskola konyháján, most pedig workshopokat tart és gasztrocoachingolással foglalkozik. Háromgyermekes anyaként a főzés az egyik szeretetnyelve. Anna kiemeli, egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi idős a válogatós gyerek.

„Egészen kicsi korban el lehet kezdeni az edukálást, tágítani, tornáztatni az ízlelőbimbókat” – magyarázza Szalánczi Anna. „Bölcsis, ovis gyerekeknél lehet játszani a díszítésekkel, formákkal: legklasszikusabb változat, ha mosolygós fejet vagy pillangót rajzolunk a szendvicsre, spagettipolipot készítünk, vagy leveles tésztából múmiát – nem csak halloweenre.”

Némi kreativitás és néhány fogpiszkáló segítségével különleges alkotások kerülhetnek a tányérra – természetesen ha a gyerek kora már megengedi, és akkor is csak felügyelettel. Elég, ha a kamrából előkerül az uborka, a paradicsom, az olívabogyó vagy a répa, és a tányéron hamar elkészül egy emberfigura, házikó, pingvin vagy kismadár. 

Barátunk a turmixgép

Még vonzóbb lesz az étkezés, ha izgalmas sztorikat is tálalunk melléjük: például egy zöld színű ételt nagyon jól el lehet adni szörnyecskelevesként vagy -tésztaként. 

„Leves esetében készítsünk rá vicces feltétet, imádni fogják a gyerkőcök” – erősíti meg Anna. „Minél színesebb egy fogás, annál inkább felkelti a kisgyerekek figyelmét, és mutatnak hajlandóságot a kóstolásra. Egy gyönyörű, tarka gyümölcssalátára a szezon kínálatából biztosan nem mondanak nemet. Ha esetleg a tányéron marad egy-két gyümölcsfajta, ne csüggedjünk, első lépésnek ez is tökéletes.” 

Szaláczi Anna tapasztalata szerint sokszor egyszerűen az állaggal van baj: ha főzés vagy párolás helyett inkább a sütőben sütjük meg a zöldséget – például a brokkolit vagy a karfiolt –, tapintható a változás, és könnyebben rááll majd a gyerek, hogy megkóstolja. 

Jó barátunk a turmixgép, és bizony nem csak a hozzátáplálási időszakban. Még a nagyobbacskák esetében is remekül működik, ha krémlevesbe vagy tésztaszószba turmixoljuk a nem preferált alapanyagot.

„Bár fárasztónak tűnhet – és bizony sokszor az is –, érdemes sokat kísérletezni és visszajelzést kérni, így egyre pontosabban fel tudjuk mérni és beállítani az igényeket. Ha új finomságot tálalunk az asztalra, kínáljuk meg pici falattal, nem kell többet ennie, ha nem ízlik.” 

Ne magunkat okoljuk, ha válogatós a gyerek

A gasztronómiai szakember szerint az is sokat lendíthet a gyerekek felfedezőkedvén, ha már az előkészületekbe is bevonjuk őket.

„Mehetünk velük vásárolni, és ha lehetséges, hagyjunk időt rá, hogy kiválaszthassa a neki tetsző alapanyagokat, ami persze ne a csipsz és a gumicukor legyen” – szögezi le Szalánczi Anna. „Belefolyhat az étel elkészítésébe és a tálalásba is, sőt, esetleg kitűzhetünk olyan napot a héten, amikor a gyerkőc döntheti el, hogy mit eszik a család; természetesen észszerű határokon belül. A döntés szabadsága meghozhatja a kedvet az evéshez, hiszen azt érzi, hogy most ő a főnök az asztalnál.”

Ha tehetjük, mindig a szezon kínálatából, minél frissebb és kevésbé feldolgozott alapanyagokat válasszunk, ezek intenzívebb ízű, tápanyagban gazdag élelmiszerek. Végül pedig, ha belefásultunk, mert azt érezzük, hogy minden erőfeszítésünk ellenére nincs haladás, és semmit nem eszik meg a gyerek, legyünk megengedőek, magunkkal szemben is. Tartsunk szünetet, ne szégyelljünk segítséget kérni, például egy-két napon főzzön a nagymama olyat, ami leginkább az unoka fogára való. Ne vádoljuk magunkat, ha olykor-olykor mirelitet eszik a gyerek, és akkor sem, amikor kizárólag kétféle menüsort hajlandó elfogadni. Kísérletezzünk, kóstoltassunk, és előbb-utóbb új ízekre is igent fog mondani” – összegez a szakértő.