Emlékszel Salamon híres bibliai ítéletére? Amikor két nő is jelentkezett ugyanazon gyermek anyjaként, a bölcs király tudta, hogy aki valóban a kicsi érdekét (ez esetben életben maradását) nézi, az lesz az, aki igazán szereti is őt. Régi történet ez már. Miért hozzuk mégis elő? Mert a mai napig hasonló jelenetek zajlanak le az elmérgesedő válások, szakítások során. Mert az a gyerek szinte úgy érzi, karddal akarják kettévágni, amikor választania kell, anyut vagy aput szereti jobban. És ha a szülők önös érdekből szétcincálják a lelkét, majdnem akkora károkat okoznak, mintha fizikailag tették volna ugyanezt.
Még egy viszonylag békés válás esetén is elszabadulhatnak az indulatok. A szülők, akik addig közösen nevelték a gyereket, hirtelen két ellenséges oldalon találhatják magukat. Ki mondja meg, mi a legjobb a gyereknek? Apa és anya erről – kivéve a tényleg belátó, pszichológiailag érett vagy szakember segítségét kérő szülőket – homlokegyenest mást gondol. Pláne akkor, ha valakinek már van új párja is. Teljesen átlagos emberekben is felhorgad a büszkeség, a versenyszellem, és a csoda, akit közösen hívtak életre, és megfogadták, hogy egy életen át gondoskodnak róla, hirtelen egy tulajdon lesz, amit a „jobb szülő” birtokol.
A válás során a gyerek jogait nézd, ne a sajátjaidat
Elkezdődnek a harcok a bíróságon és a láthatások körül. Kinek a lakásában történjen a kapcsolattartás? Az apa (bár akadnak kivételek, általában az anya lakóhelyén élnek a gyerekek, s bár a felügyeletet megosztják, az apa az, aki láthatásokra jár) jellemzően a saját lakásába vinné a gyereket, de mi van, ha ő ott nem érzi jól magát, aznap beteg, vagy egyszerűen 3 éven aluli, és joga van hozzá, hogy ne utaztassák minden második hétvégén? Hogy alkalmazkodjon ahhoz, hogy anyánál lehet bolti tejet inni és gyorsétterembe járni, apánál viszont csak biozöldségeket szabad enni? Miként éli meg, hogy a szülők az öltözködés, a játék, a nemi szerepek, a szórakozás és minden egyéb fontos témában másként gondolkodnak és cselekszenek? S akkor még nem esett szó a verbális bántalmazásról. Sokaknak eszükbe sem jut, hogy a másik szülőt a gyerek előtt szidni egyetlen embernek okoz mély fájdalmat és károkat: a gyereknek. Senki másnak. Ő érzi majd úgy, hogy nem lehet mindkét szülőjét egyszerre szeretni, hogy mindig választani kell, holott ő egy teljes családba született bele, és értelemszerűen abban is tanult meg létezni. A világa pedig épp darabokra hullik.
Ha érzelmileg érett vagy, nem a gyereket használod eszközül
Ilyen egyszerű lenne ez. Megérteni, hogy a gyereknek joga van a teljes családhoz, a békés együttéléshez, és ahhoz, hogy a szülei akkor is együttműködjenek a nevelésében, ha elváltak egymástól. Ennyi a kulcs a szép váláshoz. És mégis többen buknak el ebben, mint akik nem. Hörgő harccá, csatatérré változtatják a gyerek közvetlen életterét. Míg egyiküknek sem jutna eszébe a gyereket kitolni az orosz–ukrán frontvonalra, hogy nézd, az ott a bomba, ha jön, menekülj, szevasz, addig ugyanezt gond nélkül megcsinálják vele érzelmi síkon. Úgy válaszolnak a „miért váltatok el” kérdésre, hogy abból ők jöjjenek ki jól. Hirtelen eszükbe jutnak azok a hibák, amiket a másik szülő korábban elkövetett. „Tudod, régen anya egész nap csak feküdt, és csokit zabált.” „Tudod, apa nem akart itt maradni velünk.” Hirtelen nevelési, táplálkozási és minden egyéb szakértők lesznek, csak hogy legyőzzék a másikat.
Amikor az ex még mérgező személyiség is
Ennél csak egy rosszabb van: amikor valamelyik fél mérgező személyiség. Ő még gátlástalanabbul használja fel széles eszköztárát a manipulálásra, megfélemlítésre, az igazság elferdítésére, és imád megosztani. Elidegeníteni az anyát a gyerektől, a nagyszülőtől, a barátoktól, bárkitől. Nem adja oda láthatásra a gyereket, és kész. Nem fizeti a gyerektartást. Lehetetlen időpontokban, váratlanul jelenik meg, hogy ő most játszana a kicsivel, mindegy, mi a program aznap. És ha a másik nem megy bele a játékba, ő lesz a gonosz. Ártatlannak tettetik magukat, miközben minden erejükkel azon vannak, hogy bábozzanak a körülöttük lévőkkel, és ne legyenek illúzióink, ebbe a gyerek is éppúgy beletartozik.
Nem kell tehetetlenül nézned
Paul R. Fine klinikai szakpszichológus és Amy J. L. Baker kutató és coach pontosan ezeket a témákat vesézik ki Közös nevelés mérgező exszel című új könyvükben, melyet a Jaffa Kiadónak köszönhetünk. Már az alcím is sok mindent elárul: Mit tegyél, ha a másik megpróbálja ellened fordítani a gyereket? A két szerző pontosan tudja, miről beszél, szépen összeszedi a leggyakoribb játszmákat, és segít pontosabban átlátni rajtuk. A manipulációval, elidegenítéssel szemben nagyon hatékony fegyver a megértés, az aha-élmény, hiszen ha mi képesek vagyunk – haragunk homályos lencséit kicsit félretéve – a valódi konfliktust, az igazi mozgatórugókat meglátni, lesz esélyünk megmenteni a gyerekünk jóllétéből annyit, amennyit csak tudunk. Egy eldurvult válásnál, egy toxikus exszel szemben nem ér semmit a „dőlj hátra, és szeresd, majd magától rájön az a gyerek, ki értékeli igazán” tanács. A gyerekeket ugyanis koruk és érzelmi kötődésük, kiszolgáltatottságuk miatt nagyon könnyű manipulálni. Ők csak szeretetet és törődést szeretnének, nem sakkfigurává válni egy olyan játszmában, ami ellentétben áll mindennel, amire nekik a szülők – ha tudattalanul is – ígéretet tettek.
