tanulási típus

Bölcsész egyetemistaként megszámlálhatatlan órát töltöttem könyvtárakban, ahol mindig meglepett, hogy emberek képesek arra, hogy teljes csendben tanuljanak. Jómagam a könyvtárban a legjobb esetben is csak elolvastam és kijegyzeteltem a feladott olvasnivalót, de arra képtelen lettem volna, hogy a szó szoros értelmében véve tanuljak. A tanuláshoz nekem mindig kellett egy kis háttérzaj, leggyakrabban rádió (lehetőleg beszélgetős műsor), és lehetőség arra, hogy felálljak, sétáljak. (Mint később megtudtam, az ógörög filozófusok is alkalmazták a sétálva tanulás módszerét: ez volt a peripatetikus iskola.) Imádtam könyvtárba járni, de elvonta a figyelmemet a rengeteg olvasnivaló is – ugyan kinek lenne kedve, teszem azt, francia leíró morfoszintaxist tanulni, amikor annyi izgalmas könyv leselkedik rá a polcokról?

Nem vagyunk tehát egyformák tanulási típusunkban sem. Vannak olyan szerencsések, akiknek elegendő néhányszor elolvasniuk az anyagot, hogy emlékezzenek a legfontosabb összefüggésekre, mások hosszú órákon át mondják fel hangosan a tanulnivalót. Egyesek komolyzenét hallgatnak tanulás közben, mások az ábrákat idézik fel magukban. Mindenkinek jót tesz azonban, ha ismeri, melyik tanulási stílus áll hozzá a legközelebb. Következzenek ezek közül a leggyakoribbak:

Vizuális típus

Ők azok, akik a leginkább a szemükre hagyatkoznak az információk feldolgozása során, a tananyag olvasásakor is képekben gondolkodnak. Vonzódnak a színekhez, a képi részletekhez, amelyeket nagyon jól meg is jegyeznek: gyakran emlékeznek arra például, hogy az adott információt a könyv jobb vagy bal oldalán látták. Szeretik, ha jól tagolt a megtanulandó anyag. Számukra fontos a szöveg tagolása, a kiemelések, a különböző betűméretek és -típusok. Hasznosak számukra a képek és az ábrák, a grafikonok, a térképek, a táblázatok, az illusztrációk.

A vizuális típus remekül tájékozódik. Könnyebben jegyzi meg az arcokat, mint a neveket, és jobban emlékszik valaki megjelenésére vagy a beszélgetés körülményeire, mint az elhangzott információkra. Ha ebbe a típusba tartozunk, érdemes felszerelkezni különböző színű kiemelő filcekkel a tanuláshoz, és ne féljünk széljegyzeteket készíteni vagy különböző kártyákat használni a tanuláshoz. Érdemes megismerkednünk az úgynevezett „elmetérkép”-pel is, amellyel hosszabb szövegek lényegét is kép formájában tudjuk rögzíteni – mind a papíron, mind pedig az agyunkban. Az emberek körülbelül 30 százaléka tartozik ebbe a típusba.

Auditív típus

Ha akkor fog a legjobban az agyunk, ha meghallgatjuk az anyagot, akár az órán, akár felolvasva, akkor nagy valószínűséggel ebbe a típusba tartozunk. Az auditív típusok életében fontos szerepet töltenek be a hangok és a zene, könnyen megjegyeznek dallamokat, dalszövegeket, jó a zenei hallásuk. Jobban emlékeznek a nevekre, mint az arcokra, könnyebben megértik a szóbeli utasításokat, mint a leírtakat. Sokszor dúdolnak magukban, vagy éppen párbeszédet folytatnak önmagukkal. Szeretnek beszélgetni, emlékeznek arra, hogy – akár évekkel ezelőtt is – ki mit mondott. Az auditív típus számára úgy a leghatékonyabb a tanulás, ha újra és újra meghallgathatja az anyagot, vagy valakivel átbeszélheti az adott témát. Az emberek 25 százaléka tartozik ebbe a típusba.

Mozgásos/kinesztetikus típus

Az emberek 15 százaléka tartozik ide: azok, akik leginkább saját maguk szeretik „felfedezni” a tanulnivalót ahelyett, hogy egy könyvben olvasnának vagy egy magyarázatot hallgatnának róla. Számukra különösen fontos a tanulás gyakorlati része, a tárgyakkal való foglalkozás, a kézműveskedés, a kísérletek, a makettek építése, valamint a mozgás, a tapintás, az érintés. Az ebbe a típusba tartozók sokat gesztikulálnak, szeretik szétszedni és összerakni, pakolgatni és rakosgatni a tárgyakat, vagy egyszerűen csak a kezükben tartani valamit, amivel babrálhatnak. Nehezen tudnak egy helyben ülni, élvezik a fizikai tevékenységet, sokszor és szívesen érintik meg beszélgetőtársaikat. Arra emlékeznek leginkább, amit saját maguk tapasztaltak meg. Számukra kulcsfontosságú, hogy megfelelő időközönként szünetet iktathassanak be, és a monoton tevékenységek közben valamennyit mozoghassanak: idetartozik a széken hintázás, a ringatózás, vagy akár a ceruzával való kopogás is. Ha ebbe a típusba tartozunk, jó szolgálatot tehet egy fitball a hosszan tartó üldögélés során, és ügyeljünk arra, hogy meghatározott időszakonként szünetet tartsunk. Ha a helyzet engedi, járkálhatunk, sétálhatunk is a tanulás során.

És te melyik tanulási típusba tartozol?

Természetesen sokan vannak olyanok is, akik nem sorolhatók be egyértelműen egyik típusba sem, hanem vagy a megtanulandó anyaghoz igyekeznek igazítani a tanulási stílusukat, vagy több kompetenciájuk is jól fejlett. Ahhoz, hogy beazonosítsuk, melyik típusba tartozunk, érdemes keresni egy tanulásistílus-kérdőívet, amely után biztosan könnyebben fog menni a francia leíró morfoszintaxis elsajátítása is.