szülő borderline személyiségzavar

A borderline személyiségzavar nem jelenti automatikusan azt, hogy a szülő alkalmatlan feladatára, de nagyon sok esetben komoly nehézségekhez vezet, amikor egy gyermeknek ilyen környezetben kell felnőnie. Az érintett szülők közül üdítő kivételek az intuitív, szenvedélyes, empatikus és kreatív adottságokkal megáldottak, de sokan érzelmileg éretlen és eszköztelen mivoltukból kifolyólag károkat is tudnak okozni azoknak, akiket nevelnek.

Traumából fakad a személyiségzavar

Lehengerlően irányító személy, akinek közben gyakran annyira másokra kell támaszkodnia, hogy nem képes valódi szülőként viselkedni: a borderline-os szülővel felnövő gyerekek leginkább így gondolhatnak szüleikre, akik sokszor kirobbanó düh és akár erőszakos cselekedetek mellett hánytorgatnak fel olyan dolgokat, melyeket gyermekük szerintük elmulasztott megtenni. Ez a fajta személyiségzavar korai traumából fakad: 

Az ő szemszögükből a düh teljesen jogos, gyermekeik azonban értéktelennek érezhetik magukat, szégyenkezhetnek.

A valóságban azonban ezt épp a szülő érzi, de mivel képtelenek érzéseiket egészségesen integrálni személyiségükbe, kivetítik azokat másokra. Az indokolatlan hibáztatás és szégyenérzet internalizálódhat a gyermekek személyiségében, ezt a toxikus örökséget pedig egy életen át kell cipelniük.

Borderline-os szülővel együtt élni azt jelenti, hogy soha semmi nem lesz állandó. Az egyik pillanatban szeret, a következőben földbe döngöl, vagy megtámad. Nem csoda, ha az érintett gyerekek akár arra is gondolnak: egész létezésük tévedés.

A borderline miatt nem eresztene a szülő

Az ilyen szülő retteg attól, hogy egyedül marad, épp ezért nem viselheti el, amikor gyermeke saját személyisége elkezd kibontakozni. Egy egészen ártatlan, néhány napos, barátokkal töltött utazgatás is hisztériás reakciót válthat ki az ilyen szülőből, fenyegetőzhet saját maga bántalmazásával, vagy depressziósnak is mutatkozhat.

Ez a minta az érintett gyermekeket kapcsolataikban is kísérheti: maguk helyett más érdekeit helyezhetik az előtérbe, így könnyű őket kihasználni.

A fekete-fehér gondolkodás nagyon jellemző rájuk: csak úgy a helyes bizonyos dolgokat megtenni, ahogyan azt ők szokták, aki ellenkezik, az hamar áruló lesz – akkor is, ha ez épp a gyermeke, akire egyébként a borderline-os mintegy saját maga meghosszabbításaként tekint. Tudat alatt minden gyermek megtanulja, hogy az ilyen szülő mellett engedelmeskedni kell, de könnyen elvesztheti ezáltal a kamaszkorát is. Az igények, vágyak és szenvedélyek kiélése elmarad, így akár felnőttként sem lesznek ezek a gyermekek teljesen tisztában azzal, hogy kik is ők. Nem meglepő, ha az így felnőtt gyerekek életük delén döbbennek rá, hogy rossz karriert választottak.

Mindeközben kifelé a tökéletes család képét igyekeznek mutatni, miközben mindent magukra vesznek – bármiért is szomorú a gyermek, úgy érzik, az ő hibájuk az, de azonnal személyes sértésnek is veszik a helyzetet. Eközben a valóságban gyermekeik annyira megtanulták elnyomni érzéseiket, hogy már azok megnevezésére is képtelenek, sokszor teljesen üresnek érzik magukat belül.

Van esély gyógyulni

Bár az így felnövekvő gyermekek körében nagyobb az esély arra, hogy a borderline személyiségzavar diagnózisát kapják későbbi életük során, mint azoknál, akiknek egyik szülője sem érintett, de sokan kompenzálják túl szüleik hibáit kompetens, érett és együttérző tulajdonságokkal. Ha te is érintett gyermek vagy, a következőket tudatosítsd magadban bátran:

• Biológiailag ő a szülőd, de ez nem azt jelenti, hogy ugyanaz a sors van neked is szánva
• Nem fog megváltozni, neked viszont lehetőséged van határokat húzni
• Családtagod reakciói, érzései, csalódása és gyásza nem a te felelősséged, sosem volt feladatod megmenteni őt azoktól
• Ezeknek nem vagy okozója, és irányítani sem tudtad volna mindezt: viszont túlélted
• Felejtsd el a szégyent, és igyekezz megismerni önmagadat!