Miért kényszerítjük szexi ruhákba a kislány sportolókat? Nem válnak enélkül is túl gyakran áldozattá?

Idén áprilisban Sarah Voss sporttörténelmet írt a bázeli tornász-Európa-bajnokságon. A tornászok sportruházata alapvetően testre tapadó, a lábat és a fenék egy részét egyáltalán nem takaró dresszből áll. Ebből pedig a német lánynak elege lett. Nyíltan kimondta, hogy megunta a sportág átszexualizáltságát, és egy olyan ruhában versenyzett, ami az egész testét takarta. Ezzel nem vétett semmilyen szabály ellen, eddig is megtehette volna bárki, hogy eltakarja magát, de valamiért nem tették. Voss célja – amivel a német tornászszövetség is teljes mértékben egyetért – a példamutatás volt, így mások is követik és mernek változtatni a hagyományokon. Azokon a hagyományokon, amelyek a serdülő lányokat olyan magamutogatásra kényszerítették, amire a sportág miatt cseppet sem lett volna szükség. Ez teret adott a szexuális zaklatásoknak és az olyan bírói döntéseknek, amelyek kevesebb pontot eredményeztek egy testet jobban takaró ruha viselésekor. 

Nagyon messzire jutottunk az ókori olümpiai játékoktól, ahol még meztelenül szerepeltek a sportolók. Ma már a funkcionális sportruházat korát éljük, ahol az anyagválasztás, a formavilág, a szabás mind arról szól, hogy megkönnyítse a mozgást és növelje a sebességet. Ám vannak olyan területek, ahol a sportruházat csupán pár tenyérnyi ruhadarabot jelent. S ennek okát nem igazán találjuk magában a sportban. Miben akadályozná a strandröplabdás lányok mozgását, ha nem legfeljebb tíz centiméter széles bikinialsóban szerepelhetnének? Milyen létjogosultsága van a nemi szervek környékét szabadon mutogató úszó- és tornadresszeknek? 2021 tavaszáig kellett várnunk, hogy végre beszéljünk ezekről a problémákról. S hogy milyen valósak, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy egymás után szólalnak meg a különböző nemzetiségű sportolók az ügyben. A dán kézilabdaszövetség főtitkára szerint például a nőknek igenis joguk van eldönteni, hogy bikiniben vagy rövidnadrágban akarnak-e meccset játszani.

Sokan csak legyintenek, hogy ugyan már, évtizedek óta ilyen ruhákban sportolnak a lányok, eddig sem lett tőle bajuk. Csakhogy tévednek. Nagyon sok lány él át fizikai vagy akár szexuális erőszakot, jellemzően az edző vagy a sportorvos részéről. Emellett valamilyen hagyományként tisztelt ruházkodási kódex miatt folyamatosan mutogatniuk kell a testüket. Akkor is, ha épp menstruálnak. De lehet, hogy egyszerűen csak nem szeretnék, hogy mások lássák őket terpeszben egy alsóruhának is merész dresszben. Ugyanezek az emberek, akik szerint nincs itt semmi baj a sportruhával, visszaparancsolják a szobájába a tinilányukat, ha az haspólóban akar bulizni menni, vagy megjegyzést tesznek feleségük öltözködésének merészségére. Vagy a nemi erőszak áldozatát hibáztatják azért, mert kihívóan öltözött. De azért éljenek a hagyományok a sportruházat terén, ugye? Adjuk rá a tízéves kislányokra a szűk, szinte mindent mutató, flitteres tornadresszt, mert ez a sport ezzel jár. Hiszen eddig sem tiltakoztak ellene.

Dehogynem.

Rendszeresen jelennek meg hírek a tornászlányok éheztetéséről, veréséről, szexuális zaklatásáról, és a vádlottak padján magyar edzők is ott ülnek. A legnagyobb port az amerikai tornászlányok esete kavarta, akik ki mertek állni történetükkel a nyilvánosság elé, és ennek eredményeként Larry Nassar sportorvos jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését tölti, mert éveken át zaklatott több száz tornászlányt. A többszörös olimpiai bajnok amerikai tornász, Simone Biles azt mondta egy interjúban, hogy a tokiói olimpián már csak azért indul el, hogy felhívja a figyelmet a tornászlányok körében oly gyakori szexuális visszaélésekre.

Miért nem kérdezi meg senki a gyereksportolót, hogy érzi magát?

Stáhly Katát, a Hintalovon Alapítvány NEMECSEK Programjának szakmai vezetőjét kérdeztük arról, miért fontos a sportolók ruházatáról és a kislányok zaklatásairól minél szélesebb körben beszélni. 

Azért nagyon fontos a döntéseik mellett érvelő lányok hangja, mert a sport világában – különösen a versenysport világában – kevés alkalommal szólalnak meg a valódi szereplők, a gyerekek – kezdi a szakértő. – Jellemzően a verseny után kérdezik őket a teljesítményükről, a jövőképükről. A célok, a teljesítmények és a következő megmérettetés áll a fókuszban, ritkán kérdés az, hogy hogyan érzik magukat. Kinek fontos kérdés a versenysportolók teljesítőképességén túl a jóllétük? Nagyon sokszor még a szülők sem veszik észre, vagy a nagy terhelés számlájára írják azt, ha a sportoló gyerekük nincs jól. Meghallgatni őket, odafigyelni a jelzéseikre, véleményükre, jóllétükre a versenysport világában is nagyon fontos lenne. Így az is fontos kell hogy legyen, hogy milyen öltözetben érzik magukat komfortosan. A Magyar Tornaszövetség versenyszabályzata rendelkezik a versenyzők öltözködéséről, de csak ennyit mond: „A versenyzők kötelesek sportszervezetük tiszta, csapatonként egységes öltözékében versenyezni.” A ruházat hossza tehát lehet(ne) itthon is a versenyző döntése.

Honnan lehet észrevenni, hogy szexualizálják a gyereket, mik lehetnek az intő jelek? 

A gyerekekkel szemben elkövetett szexuális bántalmazás nagy része rejtve marad. Ez nem azt jelenti, hogy a környezet nem vesz észre semmit, vagy esetleg nem tud arról, hogy valami nincs rendben a gyerekkel. Hiszen ha egy gyereket bántalmazás ér, azt észre lehet és észre is kell venni a környezetének. Ehhez elengedhetetlen, hogy komolyan vegyük a gyerekek jelzéseit, és tudjuk azt, hogy milyen változásokra kell odafigyelnünk. A szexuális bántalmazáshoz nagyfokú szégyenérzet társul, az áldozat sokszor magát is okolja a történtekért. 

Egy lelkileg egészséges embernek nagyon nehéz szembesülni azzal, ha szexuális abúzus lehetősége felmerül. Sokszor már a gyanút is elhessegeti, mert nagyon megterhelő ezzel a ténnyel még felnőttként is szembenézni. Hát még gyerekként és áldozatként.

Sokszor nagyon nyilvánvaló jelei vannak a bántalmazásnak: hirtelen megváltozott viselkedés, az addig nyitott, vidám gyerekből visszahúzódóbb, magába forduló lesz, vagy épp az ellenkezője: introvertáltabb gyerekből a figyelmet magára vonó, esetleg túlszexualizált viselkedési jeleket mutató gyerek lesz. Figyelmeztető jel lehet az is, ha rajzaiban, elmesélésében olyan képeket vagy szavakat használ, amelyekről korának megfelelően még nem lehet tudomása. A szexuális bántalmazást nagyon sok tabu és titok övezi. A szexuális nevelésről sem biztos, hogy eleget beszélgetünk a gyerekeinkkel, nem eléggé segítjük őket azzal, hogy legyenek szavaik arra, hogy elmondják, ha bántalmazás történik velük.

Milyen hatással van a gyereksportolókra az állandó kritizálás?

A sportoló gyerekek nemcsak a túlszexualizáltsággal küzdenek, hanem azzal is, hogy a különböző testrészeiket becsmérlik. Lehet túl nagy feneke egy hatévesnek? Lehet túl vastag a lába egy nyolcévesnek? Egyszer hallgassunk bele egy olyan edzői letolásba, ami nem közönség előtt zajlik. A „hízott tehén” még a legenyhébb kritika, amit kapnak.

Vajon egy felnőtt mennyire örül annak, hogy egy másik ember méricskéli, vagy bírálja egyes testrészeit? Csak nagyon kevesen lehetnek azok, akiket ez nem zavar, vagy nem érzi kellemetlenül magát egy ilyen helyzetben. Szinte minden felnőttnek van problémája a saját testével, de egy egészséges testképpel rendelkező felnőtt jól érzi magát a bőrében, és maximum a hangulatát befolyásolja az, hogy mások mit mondanak róla. Egy gyereknél más a helyzet. Neki még nem alakult ki a saját testéhez való viszonya, így nagyon fontos számára a külvilágból érkező visszajelzés. Ha ez rendszeresen negatív, megalázó és becsmérlő, az minden fejlődési szakaszban problémát okoz.

Van néhány olyan sportág, ahol már nagyon fiatalon elkezdik a versenyzést, ilyenek a tornasportok, úszósportok vagy a balettművészet. Mivel a testkép szorosan összefügg az önértékeléssel, nagyon veszélyes és káros a gyerekek testének rendszeres negatív minősítése. A testi jellemzők elfogadása, az önértékelés sok esetben a későbbi kapcsolatokat és a szexualitást is befolyásolhatja, valamint a negatív testkép és a testtel való elégedetlenség az evészavarokkal is összefügghet. Kamaszkorban ráadásul folyamatosan változik a test, ez bizonytalanságot szül. Fontos lesz a kortársak véleménye, és a média befolyása is egyre nagyobb. 

A kisebb gyerekeket még nem foglalkoztatja a saját testképük. Lányoknál fontos lehet, hogy épp milyen ruhát vagy cipőt vesznek fel, de az, hogy ez hogyan áll a saját testükön, még nem fontos. A kamaszkort elérve ez hirtelen nagyon megváltozik. Nemcsak a testükben, de a lelkükben is változás zajlik, fontos lesz az önkép, az önbecsülés. Akinek egészséges a testképe, az alapvetően jól érzi magát a bőrében, elfogadja a külsejét olyannak, amilyen. A helyes testkép kialakítása azonban egyáltalán nem könnyű, kamaszkorban különösen sok küzdelmet okoz a fiataloknak a hirtelen testi változás, az arcszőrzet megjelenése, a mellek fejlődése, a hang mutálása. Ebben az időszakban jellemző lehet a változó test takargatása, éppen azért, mert kialakulóban van a saját test elfogadása olyannak, amilyen. Amíg ez nem történik meg, addig nagyon zavaró és zavarba ejtő azt tudni, hogy mások, akár ismerősök, akár nem, véleményt alkothatnak az ember testéről.