Az egyik legelterjedtebb családi köszönés az ölelés, még akkor is, ha egyik vagy másik rokonodat nem kedveled. A gyerekeknek pedig végképp nincs döntési lehetőségük ebben a helyzetben, nagy családi drámák alakulhatnak ki, ha a gyerek nem akar megölelni valakit.
Egyszerűen szociálisan nem elfogadott dolog visszautasítani az ölelést, amit sokan egy ártatlan kedvességnek gondolnak. Azonban a Your Tango összeszedett 7 okot, miért lehet rossz ötlet arra kényszeríteni a gyereket, hogy megöleljen egy másik személyt, ha ez neki nem esik jól, legyen szó akár a rokonokról vagy a barátokról.
1. Azt tanítja a gyereknek, hogy nem ő irányítja a saját testét.
Ez különösen fontos a kislányok esetében, de nem csak nekik. Patriarchális világunkban, ahol a férfiak uralkodnak, ahol a normától eltérő kinézet gúny tárgya, és a szexuális zaklatás mindennapos eset, rendkívül fontos, hogy megtanítsuk a gyerekeknek: soha nincs rendben, ha arra kényszerítik őt, érintsen meg egy másik embert, amikor nem akarja.
Az üzenetnek még csak nem is kell szexuális kontextusban megjelennie. Az ember teste a saját teste. Azt tehetnek vele, amit akarnak.
Ha fiatal korban arra kényszerítjük a gyerekeket, hogy tűrjék a nem kívánt ölelést, vagy ők öleljenek meg valakit akaratuk ellenére, azt az üzenetet sulykoljuk beléjük: a testükhöz bárki hozzányúlhat, az ő egyéni akaratuktól függetlenül. Felesleges ragozni, milyen hosszútávú, súlyos hatása lehet annak, ha nem tudja, hogy mondhat nemet is.
2. Azt sugallja, hogy a felnőtteknek joguk van hozzáérni a gyerekedhez, ahogy és amikor csak akarnak.
Hátborzongató belegondolni, nem? De ez elég egyszerű logika:
1. A gyereknek azt mondják, hogy ölelje meg a kijelölt felnőttet.
2. A gyerek valamilyen módon elutasítja, tétovázik vagy elutasítja az ölelés gondolatát.
3. A gyerekben bűntudatot keltenek, megszégyenítik, lekicsinylik, manipulálják, vagy más módon kényszerítik, hogy megölelje azt az illetőt.
4. A gyerek megöleli a kijelölt illetőt.
5. A gyerek rosszul érzi magát, amiért megdorgálták, mert nem akarta megölelni a kijelölt személyt, és végül mégis meg kellett tennie.
6. A gyerek azt mondja magának: „A jövőben jól tenném, ha nem állnék ellen az említett ölelésnek, mivel ez nem működik, és csak ront a helyzeten. Az érintés ellenállása egyenlő a dorgálással.”
A felnőttek tekintélyt jelentő személyek a gyerek életében. Ez egy szükséges, természetes állapot, mert őszintén szólva, ki más mutatná meg neki, hogy mi a dolga? De győződj meg róla, hogy a megfelelő dolgokra tanítod meg. A gyerek feletti törvényes birtoklás nem azt jelenti, hogy a te tulajdonod, hanem azt, hogy a te felelősséged!
Azzal, hogy ölelésre kényszeríted a gyereket, azt mondod neki: „Igen, én vagyok itt a főnök, ami azt jelenti, hogy mindent meg kell tenned, amit mondok.” Azonban ez nem így működik. Te vagy itt a főnök, ami azt jelenti, hogy a te feladatod, hogy a gyerek a lehető legjobban működő felnőtté váljon, amire képes, és ez hatalmas különbség.
3. Azt az üzenetet hordozza, hogy a rokonok nem lehetnek bántalmazók.
A cikk írója saját szomorú tapasztalatát hozza fel példaként itt, mivel őt a saját nagypapája zaklatta szexuálisan. Egyszerű mondatokkal manipulálta őt a saját rokona, mint például: „Ez olyan, mint az ölelés”
Az, hogy egy gyerek nem akar megölelni valakit, mert az a személy bántotta őt, remélhetőleg még mindig kevésbé valószínű eset. De tény, hogy az olyan helyzetek, mint amilyen a cikk írójáé, előfordulnak.
4. Figyelmen kívül hagyja, mi kényelmes még a gyerek számára.
A gyerek nem a szülőé, hanem egy különálló személy, még akkor is, ha még fejlődésben és edzésben van érzelmileg, szellemileg vagy fizikailag. Ami e cikk esetében azt jelenti, hogy az ő komfortzónájuk eltérhet a tiédtől.
Az ölelések nem biztos, hogy ugyanazt jelentik számukra, mint neked. Ezt érdemes tiszteletben tartani.
5. Fennáll a veszélye annak, hogy lebontja a természetes, egészséges „idegenveszély-érzetüket”.
Az „idegenveszély” nagyjából azt jelenti, amikor az agyad azt mondja: „Jaj, nem akarom, hogy ez a személy a közelemben legyen”. Erre fizikailag úgy reagálsz, hogy igyekszel udvariasan elkerülni az említett személyt, ami klasszikus túlélési taktika.
Ha egy gyereket ilyen esetben ölelésre kényszerítesz, megtanulja, hogy ne bízzon a megérzéseiben, ha a biztonságáról és azokról az emberekről van szó, akiket nem ismer túl jól, vagy akikkel először találkozik.
Lényegében a gyerek agya azt mondja: „Juj! Valami kényelmetlen ebben a helyzetben! Inkább megvárom, megbízható-e ez a felnőtt, mielőtt belemennénk az ölelésbe!” A felnőttek pedig azt mondják: „Teszek a biztonsági megerősítésre! Csak öleld meg a másod-unokatestvéredet, az isten szerelmére!”
Lehet, hogy te tudod, hogy a másod-unokatestvér szép és jó, de a gyerekednek ezt magának kell megtanulnia. Neki kell meghoznia ezt a döntést.
6. Figyelmen kívül hagy minden fontos, finom jelzést, amit a gyereked próbál elmondani.
Az, hogy egy gyerek nem akar megölelni egy felnőttet, lehet, hogy pusztán ártatlan dolog, a gyerek nem tesz mást, mint tologatja a határait, próbálgatással és tévedéssel tanulja meg a világot. Az, hogy nem akar ölelkezni, azonban azt is jelentheti, hogy valami többről van szó.
A rokon vagy családi barát a múltban szándékosan (bántalmazás) vagy véletlenül (rálépett a lábára) bántotta a gyereket. Vagy olyasmit tett, amivel megijesztette, például rémítő történetet mesélt neki. Vagy a gyerek valahogy kapcsolatot teremtett a személy és valami olyan dolog között, amit nem szeret, például, ha a személynek kelbimbószaga van. Mindenféle forgatókönyv létezik.
Ha egy gyerek visszautasítja az ölelést akár egy, akár több felnőtt esetében, nyugodtan üljünk le vele, és finoman kérdezzük meg, van-e valami oka annak, hogy húzódozik.
7. Azt az üzenetet közvetíti, hogy az ölelés, illetve a testi kontaktus az egyetlen módja a szeretet vagy a megbecsülés kimutatásának.
Városi legenda, hogy a szeretetet csak egy meghatározott módon lehet kimutatni. A családoknak nincs szükségük ölelésre ahhoz, hogy családnak számítsanak, a barátságoknak nincs szükségük pacsira ahhoz, hogy hűséget fogadjanak, és a romantikus kapcsolatoknak nincs szükségük szexre ahhoz, hogy komolyan vegyék őket.
Ha mindkét félnek igénye van ilyen gesztusokra, akkor az remek. Az ilyen dolgoknak csak azért van jelentősége, mert plusz érzelmi töltettel ruháztuk fel. Annak, aki nem akarja, egy szeretetteljes cselekedet a legjobb szándék ellenére is értelmetlenné válik, a legrosszabb esetben pedig káros.
A kikényszerített ölelés egy gyereknek azt üzeni, hogy egyrészt elvárják tőle, hogy kimutassa a szeretetét az adott személy felé, és másrészt, hogy pontosan így kell kifejeznie ezt a szeretetet. Az ölelés mellett adj teret a gyerekednek, hogy kreatívan mutathassa ki a szeretetét. Hagyd, hogy rajzoljon egy képet, vagy ossza meg veled a kedvenc ételét, vagy olvasson fel neked a könyvtári könyvéből. Ezek a gesztusok ugyanúgy számítanak, mint az ölelés. És a gyerekednek szüksége van arra, hogy ezt a tényt megerősítsd. És sose hagyd, hogy idegenek elvárásai felülírják a gyerek érzéseit.
