miért sír a baba?

A gyerek sírása mindig üzenetet jelent a szülők számára. Tartalma attól függ, hol tart a gyerek a fejlődésében, és éppen mi történik vele – állítja dr. Diana Divecha, a Yale Child Study Center fejlődéslélektannal foglalkozó professzora. A könnyek mindig azt mutatják, hogy a gyerekünknek szüksége van a segítségünkre ahhoz, hogy szabályozni tudja az érzelmeit, és tovább tudjon lépni az adott problémából. A legfőbb üzenetek pedig a következők:

#1 Fáradt vagyok, kimerültem!

Amikor a testünk fáradt, extra adrenalint és kortizolt bocsát ki, hogy megpróbáljon ébren tartani. Pontosan ezek a hormonok termelődnek stressz hatására is. Ez a folyamat felnőttekben és gyerekekben egyaránt végbemegy – magyarázza Dawn Huebner klinikai pszichológus. Ám ezeknek az anyagoknak a hatására sokkal könnyebben válunk görcsössé, és kezdünk sírni. Ezt mi, felnőttek is ismerjük, így bele tudunk gondolni, hogy milyen nehéz lehet ezt egy fejlődő aggyal és éretlen érzelemszabályozással átélni. A kimerült gyerekkel egy dolgot tehetünk: megfogjuk, és amilyen hamar csak tudjuk, lefektetjük aludni. Nem kell vele tárgyalásokba bocsátkozni erről, mert nincs olyan állapotban, hogy bármilyen frusztrációval is megbirkózzon. Amint a párnára ér a feje, pár perc múlva aludni fog, mint a bunda. Ám ha gyakran látjuk ilyen fáradtnak a gyerekünket, érdemes elgondolkodni azon, vajon eleget alszik-e.

#2 Túlterhelt vagyok!

Az emberek 10-35 százaléka túlérzékeny a hangokra, a fényekre, a zűrzavarra, ami mondjuk egy születésnapi partival jár. Bizonyos gyerekek, akik ebbe a csoportba tartoznak, sírással reagálhatnak arra, hogy túl sok inger éri őket. Nem kell megijednünk, ez semmiféle érzékszervi rendellenességgel nem jár, egyszerű biológiai és személyiségbeli variánsról van szó. Ha azt látjuk, hogy csemeténk kiborul egy zajos, hangos vagy zsúfolt esemény alkalmával, ne szidjuk meg azért, amiért nem örül, amikor mindenki más izgatott, hanem biztosítsunk számára egy kis sétát a szabad levegőn, vagy legalább egy csendes zugot, ahol megnyugodhat. Legyünk ott, hogy segíthessünk neki. 

#3 Fáj valamim!

Az egyik leggyakoribb, síráshoz vezető ok. Kisbabáknál onnan ismerjük fel az effajta ordítást, hogy hangosabb, intenzívebb, élesebb, köze sincs a sok lélegzetvétellel járó nyűgös nyöszörgéshez – állítja dr. Ariana Anderson, az UCLA csecsemősírásokat elemző professzora. Hároméves kortól a gyerekek már arra is képesek, hogy felmérjék a várható fájdalmat mondjuk egy tűszúrásnál, és előre sírjanak a fájdalom miatt. Szülőként annyit tehetünk, hogy oxitocint felszabadító tevékenységbe kezdünk, azaz a kisbabát magunkhoz öleljük, megszoptatjuk, gyengéd hangokkal vigasztaljuk. A nagyobbakat mindezek mellett szavakkal is képesek vagyunk támogatni. Megnyugtató az is, ha kompetens szülőként tudjuk, hogyan csillapíthatjuk a fájdalmat mondjuk borogatással vagy jegeléssel. A nagyobbaknál az empátia mellett működhet a jutalmazásos figyelemelterelés is. Ezt azonban nem azért adjuk, mert a gyerek jól viselkedett, csupán valami garantált pozitívumot mutatunk, amire legalább annyira lehet koncentrálni, mint az elkövetkező fájdalmas orvosi beavatkozásra. 

#4 Éhes vagyok!

Kisbabáknál magyaráznunk sem kell, mennyire fontos, hogy táplálékhoz jussanak. Mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy a tudtunkra adják, hogy éhesek. Az anya dolga ilyenkor az etetés, akár otthon van, akár épp egy étteremben. Ám a nagyobbacskáknál sok szülő nem gondol arra, hogy három-négy óránként nekik is enniük kell valamit. Ha ez nem történik meg, vércukorszintjük leesik, ami együtt jár a gondolkodási, tanulási és érzelmi szabályozási folyamatok lelassulásával. Azaz akár egy óvodás is sírhat amiatt, mert éhes. Legyen nálunk és a gyerek hátizsákjában is mindig valami harapni- és innivaló, de otthon, étkezések között is engedhetjük, hogy mondjuk répát vagy valami hasonlóan egészséges snacket rágcsáljon. 

#5 Félek!

A félelem alapvetően egészséges és hasznos érzés, segít életben maradnunk. Ám a kisgyerekek még teljesen ártalmatlan dolgoktól is hamar megijedhetnek. Bármi, ami hirtelen és váratlanul történik, legyen az egy vécélehúzás vagy egy beszáguldó háziállat, egy ideig mindenképpen stresszt és sírást vált ki. Hároméves kortól pedig belép a képbe a fantázia, ami arra sarkallja a gyerekeket, hogy olyan dolgoktól féljenek, mint a sötétség vagy a szörnyek. Szülőként annyit tehetünk, hogy ahelyett, hogy legyintenénk, validáljuk a gyerek érzéseit, azaz elfogadjuk őket és megértéssel fordulunk hozzájuk. Akkor is, ha a félelem teljesen észszerűtlennek tűnik. Már az megnyugtató hatással van az agyra, ha a gyerek átéli, hogy figyelnek rá, együttéreznek vele. Nem szükséges hozzá azonnal meg is oldanunk a dolgot – persze az is segíthet –, hiszen olykor a képzelt szörnyek csak azért bújnak az ágya alá, hogy anya vagy apa egy kicsit még maradjon és beszélgessen vele, odafigyeljen rá. 

#6 Mérges vagyok!

Kiskorukban a gyerekeknek alig van érzelmi kontrolljuk. Azaz ha dühösek, azt megmutatják, megélik. Aki látott már kétévest, tudja, miről beszélünk. A sírás teljesen normális jelenség, ha a gyerek nem kap meg valamit, amit szeretne, vagy valamit igazságtalannak érez. Még a 8-9 éves gyerekek dühszabályozása sem olyan, mint a felnőtteké. Ezért érdemes empátiával fogadni a mérges sírást is. A „cirkusznak” akkor lesz vége, ha mi, felnőttek nyugodtak maradunk, amennyire csak lehet, és megpróbáljuk megfejteni, illetve kimondani a gyerek érzéseit. Például: úgy látom, nagyon dühös vagy, amiért nem megyünk a játszótérre. Megértem, én is mérges lennék, de most akkor is be kell vásárolnunk. Maradjunk racionálisak, hiszen az éppen az érzelmeivel küzdő, irracionális gyereknek erre van szüksége – no és persze türelemre.