Tibike 8 éves volt, amikor szívizomgyulladást kapott, és elvesztették őt. Három évvel később született Máté, majd ismét érkezett a lesújtó hír: az ő szíve sem egészséges. Ami Tibike esetében még nem volt lehetséges – hogy gyermek műszívet kapjon –, az Máténál már adott volt. 263 napot töltött műszíven, míg aztán eljött az ő napja: új szívet kapott, és megmentették a gyermeket.
A hatodik szülinapját már műszíven töltötte
Azt mondják, mindenki vállára annyi terhet tesz a sors, amennyit elbír. Ám Márta és férje, Tibor annyi súlyt vittek, csoda, hogy nem roppantak bele. 2000-ben életerős fiúk, Tibike néhány hónap alatt ment el.
„Mozgékony gyerek volt, járt fociedzésre is, és először csak azt vettük észre, hogy kevesebbet bír, mint a többiek” – idézi fel Bakacsi Márta, az édesanya a történteket.
Két hónap alatt romlott le az állapota – akkor még nem volt gyerekeknek műszív, sem szívátültetés –, az utolsó hónap pedig már annyira kritikus volt, hogy a felnőtteket műtő team vezetője azt mondta, ha érkezik megfelelő szerv, megműti Tibikét. De nem érkezett…
A házaspárnak van egy idősebb gyermeke, Andrea, miatta voltak képesek egyáltalán még levegőt venni a fiuk elvesztése után. És azt is tudták, hogy szeretnének neki egy testvért.
„Három év után érkezett meg Máté, ő lombikbaba – folytatja Márta. Hamar kiderült, hogy a két pitvar közötti fal nem záródott össze. Megműtötték, de így is csak annyira működött a szíve, hogy életben tartsa. Egyértelmű volt, hogy idővel új szívre lesz szüksége.”
Máté a hatodik születésnapját már műszíven töltötte. Azt mondja az édesanyja, hogy hihetetlenül fegyelmezett gyerek volt; napi kétszer mehetett el sétálni húsz percre, eddig bírta a műszív a hálózat nélkül. De csak ritkán panaszkodott.
Egy hétéves kicsi szíve mentette meg a gyermekét
2010 decemberében Máté megrajzolta a levelét a Mikulásnak. Írni nem tudott, hiszen nem járt még iskolába. Egy új szívet kért.
Levelet írt a miniszterelnöknek
Amikor Máté még a műszíven volt, többször is hallották a szülei, hogy sokkal hamarabb kaphatna megfelelő szervet, ha Magyarország tagja lenne az Eurotransplantnak. „A férjem megkérdezte, hogyan tudnánk ezért tenni, mire az orvos elmondta, hogy szakmai részről ez már teljesen elő van készítve, csak a politika részéről hiányzik egy aláírás. És az én férjem egy nap úgy döntött, hogy ír egy levelet a miniszterelnök úrnak. Két héttel később az igazgatót behívatták, és akkor elindult a folyamat. Hamarosan aláírták az egyezményt Olaszországgal – az a kisfiú, aki Máté szobatársa volt, onnan kapott szívet –, majd 2013-ban lett meg a teljes tagság. Ám ezt a mi kisfiunknak nem kellett megvárnia, hiszen már az új szívével élt, de jó érzés, hogy talán a mi levelünk is hozzájárult, hogy több gyerek teljes életet élhet.
„Hetedikén aztán kiderült, van szív, ami alkalmas Máténak. Emlékszem, hívtam a férjemet, kocsiba vágta magát, és indult Kiskundorozsmáról Budapestre. Én a kórházban laktam az anyaszálláson, ő pedig mindig szombaton jött, mert egész héten dolgozott. Ez pedig egy keddi nap volt. Máté ránézett, és azt kérdezte: »Apa, hát te mit keresel itt?« – emlékszik elérzékenyülve Márti. Elmondtuk, hogy megjött a szívecskéje, éjjel megműtik.”
Az egyik napilapnak köszönhetően az is kiderült, hogy egy hétéves kisgyereket ért baleset, az ő szerveit ajánlották fel. A szülei azt üzenték, annak is örülnek, ha néha olvashatnak Mátéról. Hiszen a gyermekük szíve dobog a mellkasában.
„De voltak nagyon furcsa reakciók, akadt, aki azt írta, hogy vagyunk képesek örülni a gyerekünk életének, ha egy másiknak meg kellett halnia ezért. Aki ilyet írt, biztosan nincs gyereke…”
Máté volt a 14. gyerek Magyarországon, aki szívet kapott, bár édesanyja úgy szokta mondani, a 13+1., igazi telitalálat. Természetesen, a szív csak az első lépés volt a hosszú úton. Máté számára biztonságossá kellett tenni az otthonukat, hogy hazatérhessen. Mivel az első időszakban a por az egyik legnagyobb ellenség, olyan felületekre volt szükség, amit naponta akár többször is könnyen lehet takarítani.
„Más gyereknél, ha belázasodik, a szülő aggódik, de nálunk ez lehetett volna az első jele, hogy a szervezete nem fogadta be a szívet. Szerencsére, ez nem történt meg.”
Tudta, pedig nem beszéltek még róla
Máté ma már 19 éves, Budapesten jár egyetemre. Érhető, hogy a szülei jobban aggódnak érte, mint más tizenéves fiatalért.
„A Facebookon szoktam látni, hogy visszaért a kollégiumba, és akkor mindig írok egy üzenetet, hogy hívhatom-e – meséli az édesanya. Szinte még fel se veszi a telefont, és már mondja: »Igen anya, bevettem a gyógyszereket!« De persze az élet rendje, hogy a felnőttkor küszöbén már külön éljen, örülök, hogy sok barátja van. A szívátültetés lényege éppen az, hogy ezek a gyerekek és fiatalok ugyanúgy élhessenek, mint az egészségesek.”
Mártiék már Andi lányuk révén nagyszülők, mindkét unokának vizsgálták a szívét, és szerencsére semmilyen elváltozást nem találtak. Máté pedig egész kicsi korától tudja, hogy volt még egy testvérük. Már akkor is tudta, amikor nem beszéltek még róla a szülei.
Az édesanya így idézi fel: „Egyszer kontrollon voltunk a kórházban, és Máté elhozott magával egy legót, ami a bátyjáé volt. Egyszer csak azt hallottuk, hogy a másik kisfiúnak arról mesél, hogy volt egy testvére, aki már nem él, de az övé volt ez a játék.”
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
