magas emberek

2017-ben a magyar férfiak átlagmagassága 176 centiméter volt, míg a nőké 164 centiméter. Ezzel Magyarország nemzetközi viszonylatban a 38. helyet tudhatja magáénak a testmagasságot illetően. Nem volt ez azonban mindig így: 1820-ban, 200 évvel ezelőtt a férfiak átlagmagassága itthon mindössze 164,3 centiméter volt, az európai átlag pedig ennél is kevesebb: 162 centiméter. Ma viszont az átlagos európai férfi 177 centiméter magas, és a korábban kifejezetten alacsonynak számító holland férfiak a maguk átlagosan 183 centiméteres testmagasságával ma már a legmagasabbak a világon. (A nőknél ez a cím Lettországot illeti.) Milyen okok állnak a háttérben, és meddig folytatódhat ez a tendencia?

Az ősemberek magasabbak voltak, mint utódaik

Ha még korábbra tekintünk vissza, az adatok még inkább beszédesek: ugyan a paleolitikum idején élő, vadászó-gyűjtögető életmódot élő férfi őseink átlagosan 183 cm magasra nőttek (a nők pedig 172 centiméterre), a későbbiek folyamán a testmagasság csökkenni kezdett. Az ókori Egyiptomban már mindössze 168 (nőknél 157,5) centiméter volt az átlagmagasság, az ókori görög férfiak pedig átlagosan 166,8 centiméter magasra nőttek. A rómaiak ennél némileg magasabbnak bizonyultak: a férfiak átlagmagassága 169,2 centiméter, a nőké 158 centiméter volt.

Tényleg alacsony volt Napóleon?

Innentől kezdve a 19. század közepéig váltották egymást a magasabb, illetve alacsonyabb testmagasság korszakai. A 14. században zajló pestisjárvány például, amelynek 50 millió ember esett áldozatul, lehetőséget adott a túlélőknek arra, hogy több táplálékhoz jussanak, így ők magasabbra nőhettek, mint elődeik. A 17. században viszont a beköszöntő minijégkorszak és az éhínségek korlátozták a növekedést – nem véletlenül jött ekkoriban divatba a magas sarkú cipő a francia férfiak körében.

A hiedelemmel ellentétben Napóleon sem volt kifejezetten alacsony: a maga 168 centiméterével még magasabbnak is számított, mint akkoriban az átlag francia férfi (164 centiméter).

A testmagasság az életszínvonaltól is függött

A 18. században és a 19. század elején sok nyugat-európai élt piszkos, betegségektől sújtott nyomornegyedekben, ami negatívan befolyásolta a testmagasságukat. A 19. század végétől kezdve az életszínvonal egyre nagyobb különbséget mutatott a gazdag és a szegényebb országok között; és ahogy egy 2014-es kutatás megállapította, ekkoriban a testmagasság leginkább attól függött, hogy az adott régióban mennyire jutnak hozzá megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz: húshoz, halhoz és tejhez, azaz állati fehérjéhez. Az ipari forradalom idején Angliában az alacsonyabb társadalmi-gazdasági osztályokba született gyerekek a magasságukat tekintve is átlagosan alacsonyabbnak bizonyultak, mint a gazdag családokba született társaik. Az első és a második világháború idején a gyerekek magassága ismét csökkent, majd az életszínvonal emelkedésével a nyugati országokban a testmagasság ismét nőni kezdett.

Hűvösebb éghajlaton magasabbak az emberek

Az elmúlt 150 évben a nyugati, ipari társadalmakban élő emberek átlagos magassága körülbelül 10 centiméterrel nőtt. Azokban az országokban viszont, ahol továbbra sem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű élelem, ez nem következett be. Dél-koreai antropológusok Kínába áttelepült észak-koreai gyerekeket vizsgálva megállapították: 

A szubszaharai országokban is megfigyelhető, hogy a férfiak testmagassága nem növekedik olyan ütemben, mint a „nyugati” világban – ennek hasonló okai lehetnek, bár egyes kutatók szerint az éghajlat is befolyásolja a testmagasságot: minél hűvösebb a klíma, annál magasabbra növünk.

Az állati fehérje szerepe

2021-es kutatások szerint a magasság növekedésében kulcsfontosságú szerepet játszik ezenkívül az MC3R nevű agyi receptor is, amely a viselkedésre, növekedésre, a táplálék feldolgozására és a fejlődésre gyakorol hatást. Egerekkel végzett kutatások kimutatták, hogy azok a rágcsálók, amelyekben ez a gén hiányzik, megnövekedett zsírtömeggel, csökkent testtömeggel és csökkent táplálékfelvétellel rendelkeznek. Az MC3R, érzékelve életkörülményeinket, arra „biztatja” a szervezetet, hogy serdüljünk minél hamarabb, és nőjünk magasra. Emellett tanulmányok alapján úgy tűnik, hogy az állatifehérje-bevitel ma is fontos szerepet kap a folyamatban. Ez megmagyarázhatja, hogy egyes jóléti államok lakosai miért alacsonyabbak, mint hasonló környezetben élő társaik. A holland férfiak például 8 centiméterrel magasabbak, mint a dél-koreaiak, s ennek egyik magyarázata a táplálkozással bevitt állati és növényi fehérje aránya lehet: ez Hollandiában 2,16, míg Dél-Koreában csak 0,69.

Meddig növünk?

A folyamat azonban, úgy tűnik, nem fog a végtelenségig folytatódni. Az általános tudományos vélekedés szerint a hollandok megközelítették az átlagos emberi magassági potenciál csúcsát, de az amerikai és egyéb nyugati országok lakói sincsenek túl messze tőle. Az emberi test ugyanis nem alkalmazkodik jól a szélsőséges magassághoz: azok, akik jócskán magasabbak az átlagnál, gyakran szenvednek különféle betegségektől és fájdalmaktól, mint például az izomgyengeség, a perifériás neuropátia, az alvási apnoé vagy különböző szívproblémák. (Borítóképünkön a világ legmagasabb és legalacsonyabb férfija: Sultan Kosen és Chandra Bahadur Dangi.)